2011. december 18., vasárnap

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

Hello kedves olvasó!
Ha a korosztályom vagy, akkor átérzed az alant olvasható gondolatokat, ha előttem születtél, akkor némi nosztalgiával a Kádár-éra iránt talán egy kicsit másképpen gondolod, ha pedig utánam, akkor az írás első részének tényeit már a történelemkönyvekből fogod megismerni, míg a post második része a jelened. De akárhogy is: -ha itt élsz a Magyar Köztársaság területén, szinte biztosan egyetértesz velem abban, hogy valami elmúlni látszik így év végén, vagy a kormányciklus közepéhez közel, ahogy tetszik.
Ám, ha egy másik ország polgára vagy (és a blog belső statisztikai rendszere szerint, mint e blog olvasói, szerencsére vagytok jó pár százan ilyenek széles e világon) akkor engedd meg, hogy megmagyarázzam mi történik napjainkban valamint, hogy leírjam: -én mit érzek most, e történések kapcsán.
A Magyar Népköztársaságban születtem. A Kádár János által ekkor már több évtizede (meg)vezetett ország -a hetvenes évek elején- a rá jellemző puha diktatúra éveit élte. Ugyan egypárt rendszer volt, és a még létező Szovjetunió "szárnyai alatt" éltük mindennapjainkat, ám ekkor már nem nagyon lehetett kivégzésekről, bebörtönzésekről hallani. A legvidámabb barakk-ként is jellemzett ország a Varsói Szerződés katonáival időnként gyakorlatozott, a vasfüggöny létező zárként tartotta bent a polgárokat. Csak úgy nem utazhattál, mint ahogy csak úgy nem is beszélhettél, ha jót akartál magadnak. De ebbe beleszületve nem volt olyan furcsa. Úgy különösen nem, hogy kisgyermekkorunk óta hazudtak nekünk. A forradalmat  például ellenforradalomnak neveztük és bűnös volt mindenki benne, aki nem a kommunista oldalon harcolt. Mint azóta tudjuk: - a szabadságunkért!
Azért a szabadságért, melyért úgy 1848-1849-ben, mint 1956-ban ezrek haltak meg. Azért a szabadságért, mely 1989-ben, egy vértelen forradalommal végre bekövetkezhetett. Vagyis: -NEM HALTAK HIÁBA! Vagyis nem ontották oly sokan a vérüket értelmetlenül, mert 1989-ben megszűnt a Magyar Népköztársaság, hogy átvehesse a helyét egy új államforma, a Magyar Köztársaság. Az a Magyar Köztársaság, amelyben jelenleg is élünk. Még emlékszem arra az eufóriára, mely belengte azt az évet! Vadonatúj napilapok és magazinok ontották a híreket! Valódi szólásszabadság, valódi érdekegyeztetés és igazi demokrácia volt kialakulóban! Az addig hatalmon lévő MSZMP (kommunisták ide, vagy oda) egy sor jó döntést hozott annak érdekében, hogy a lakosság érdekei, testi épsége és élete ne kerüljön, ne kerülhessen veszélybe, majd végül csendesen félreállt. 
A harmadik köztársaság első szabad választása elsöprő győzelmet hozott az ellenzék számára. Bár azóta az akkor választásokat nyerő MDF a kisgazdákkal és a szociáldemokratákkal együtt eltűnt a politika színpadáról, és sok kis párt a közelébe sem került, mégis elmondható az időszakról, hogy a dolgok (a gazdaság aktuális állapotától függetlenül) demokratikus mederben zajlottak. A sokszor említett fékek és ellensúlyok: -az Alkotmánybíróság, az ombudsman intézménye, a szabad sajtó, a Köztársasági Elnök személye, a független ügyészség és bíróság, a viszonylag konstruktív parlamenten belüli és kívüli ellenzék, mind mind garanciát jelentett arra, hogy egyetlen párt, vagy az éppen hatalmon lévő, úgynevezett "politikai elit" ne szálljon, ne szállhasson el magától.
Aztán elérkezett a már sokszor említett előző nyolc év. Az MSZP kétszer egymás után nyert. Először az első Fidesz kormánytól vette át a hatalmat, majd saját magát "váltotta le", pedig a Fidesz vezetői meg voltak győződve győzelmükről. A szavazatok újraszámlálásának szükségessége is felmerült. Egy Orbán Viktorról íródott igen jó dokumentumkönyv szerint szegény miniszterelnökünk nagyon nehezen viselte, hogy parkolópályára állították, azt meg talán ennél is nehezebben, hogy újabb négy évre ellenzékbe került. 
Az államadósság eközben megduplázódott. A legmagasabb szinteken kivirágzott a korrupció, az MSZP-SZDSZ koalíció kettétört. Mindeközben a Fidesz úgy megsértődött mint egy durcás kisgyerek. (Kinek elvették a játékát - ugye.) A legnagyobb ellenzéki párt a szocialisták második kormányalakításával egy időben megkezdte legújabb kampányát, amely ezután négy évig tartott. Az MSZP ezután már nem hozhatott egyetlen olyan döntést sem, melyre az ellenzék azt  mondta volna, hogy jó.
E folyamatra a koronát, Gyurcsány Ferenc híres/hírhedt "Öszödi beszéde" tette fel. A jól időzített kiszivárogtatás, (melynek "elkövetői" azóta is ismeretlenek) némi szélsőjobboldali durva reakcióval az utcára vitte az embereket. A lángoló királyi tv, a majd' fél évig tartó utcai zavargások, az égő Budapest látványa könnyedén befolyásolhatta a szavazópolgárt. Miután a Fidesz az eseményekkel egy időben, és azokat követően minden fórumon hazugsággal vádolta a kormányt, az utolsó évben a parlamenti ülésekről rendre kivonult. Sokat nem dolgoztak akkoriban, az biztos. Hacsak nem a kampányukon, mert az gőzerővel folyt.
Ilyen előzmények után aztán ismét elérkezett a választások ideje és másfél évvel ezelőtt elsöprő, 2/3-os győzelmet aratott a Fidesz. Számomra már első körben erősen megkérdőjelezhető volt, hogy akkor végül kinek is állt érdekében az Öszödi beszéd nyilvánosságra hozatala, vagy hogy ki, kik gerjesztették a 2006-os események sodrát, fizetett rosszalkodóikat az utcára küldve, akik aztán romboltak, gyújtogattak is derekasan. Mellékesen a szavazók alig több, mint ötven százalékának kétharmada, az bizony nem kétharmad, csak hát ilyen a magyar: -a megkeseredett, megcsömörlött választó Pató Pál úri hozzáállása megtette hatását, a szavazni is hajlandó emberek kétharmadot hoztak a Fidesznek. 
És ismét eljutottunk napjainkba: -bár úgy tűnik, már nincsenek ellensúlyok és fékek. Egy új, óriási hazugságokkal fetisizált áldemokrácia leple mögött rekordidő alatt épült ki Orbánia_: -Orbán Viktor pártelnök, miniszterelnök új országa.  Az új médiatörvény belefojtotta a szót az újságírókba. A törvény segítségével létrehozott médiahatóság éberen őrködik (és időnként még túl éber is, amikor hagyja, hogy a volt főbíró Orbánnak nem szimpi arcát kitakarják). A magánnyugdíj-pénztári befizetések államosítása csupán a kezdet volt, hiszen látható: -a kormány most a maradék pénzt is elveszi. Az Alkotmánybíróság jogosítványainak csorbítása nem volt elég, Orbán a saját embereit is beültette a főtalárosok közé, biztos, ami biztos.
A rendvédelmi dolgozók tömegmegmozdulásai sehová sem vezettek, hiszen (bár gazdaság szempontból mindez teljesen indokolatlan, miután az összes nyugdíjas nagyjából egyetlen százalékáról van szó)  a demagóg ellenségkép összegyúrása után ráuszította szavazói utálatát azokra a hétköznapi hősökre, akik (ennek ellenére) ma is minden nap megvédenek bennünket tűztől, balesettől, rablástól, hogy olyan szerzett jogot vegyen el, visszamenőleges jogalkotással (erre az egész világon nincs és nem is lehet példa), mely jog minden kétséget kizáró módon megilleti őket.
Az ombudsman intézményrendszere megszűnt. Pont úgy, ahogy megszűnt az érdekegyeztető tanács, vagy a létrejött új sztrájktörvény és a bevezetésre váró kötelező kamarai tagság olyan mértékben nyirbálja majd meg a szakszervezetek jogosítványait, hogy végül súlytalan érdekvédelmi szervezetekké silányítva azokat, eltűnjenek az új orbáni demokrácia színpadának már semmit sem jelentő deszkáiról.
Ha viszont mindez nem elég, az új TÁKOLMÁNY lehetővé teszi majd a maradék sarkalatos törvény diktatórikus átalakítását is Orbán király szája íze szerint. Hatályba lépésével a jövőben jogilag már semmi sem lesz antidemokratikus, vagy éppen alkotmányellenes! Az így kialakított intézményrendszer, vagyis maga az állam pedig bedarál majd mindent, és mindenkit, aki nem úgy ugrál, ahogy a Fidesz füttyent. A kokik, sallerok és dakota közmondások országában a Kerényi-féle rémképek művészi alkotásokká nőnek.
Mondjuk van némi pozitív hozománya is mindennek, hiszen a Parlamenten kívül ellenzék időközben oly mértékben erősödött meg, hogy ha időben összeáll és katonai fegyelemmel szervezi önmagát, úgy képes lehet -mondjuk éppen a Szolidaritás- elsöpörni azt a mocskot, amelyet ma demokráciának hívnak. Ám erre -úgy látom- még várnunk kell.
Addig viszont: -létrejött, létrejön Magyarország. Egy nagyon szép elnevezésű, de NEM LÉTEZŐ ország! Egy ország, amely nem tagja az Európai Uniónak, amelynek nincs egyetlen törvénye, rendelete, önkormányzati rendszere s, ha szigorúan vesszük még saját valutája, pénze sincs.
Magyarország egy fantazmagória. Egy hihetetlen agyszülemény, melyet annak vezetője saját magának álmodott meg. Ám a hatalom egy demokráciában szolgálat és nem önkény, de mi egy szuper-expressz sebességével száguldunk ez utóbbi felé. Úgy vélem, hogy a Magyar Köztársaság demokratikus eszméivel összeegyeztethetetlen folyamatok tanúiként mindannyiunk kutya kötelessége, hogy felemeljük szavunkat a saját szabadságunk  érdekében. Kutya kötelességünk, tiszteletet adva ezáltal '48 és '56 hőseinek, akik nem Magyarországért, hanem a Magyar Köztársaságért vesztették el az életüket. Kutya kötelességünk -kinek így, kinek úgy- hogy hallassa a hangját. Ha kell írj blogot, ha kell lépj a Szolidaritás sorai közé! Ha kell tüntess, sztrájkolj, írj újságcikket, rajzolj transzparenst, csinálj bármit, de ne hagyd, hogy néhány, a hatalom mámorától megrészegült őrült azt tegyen, azt tehessen veled, amit akar.
Mert ha Magyarország, (vagy esetleg hívjuk -ismét- Magyar Királyságnak?) a diktátor nagy-nagy álma végleg megvalósul, akkor abban az országban én egyáltalán nem akarok élni. Éljen a valódi demokrácia, éljen hazám, a Magyar Köztársaság! Mielőtt eltűnik minden, ami számodra a szabadságot jelenti, mielőtt végül majd az olyan blogok is megszűnnek, mint például ez. Remélem segíthettem!


Megjegyzés küldése