2011. december 3., szombat

ORBÁNIA (Avagy hihetünk-e Orbán Viktornak?)

Hello kedves olvasó!
Már megint sikerült kinéznem otthon az ablakon. Mint korábban már írtam, ilyenkor mindig hihetetlenül "jó" gondolataim támadnak (az idézőjel azért, mert kétlem, hogy minősíthetném önmagamat), vagy olyan kérdések merülnek fel bennem, amelyek korábban nem. Úgy látszik, hogy egy egyébként elfoglalt embernek nem rossz, ha időnként elmereng (vagy bambul, ha úgy tetszik).
Nos egy ilyen alkalommal egy kérdés merült fel bennem: -Szabad-e hinnünk Orbán Viktornak? Hinnünk egy olyan miniszterelnöknek, aki volt már korábban kormányon (akkoriban még számottevő ellenzékkel maga mellett, vagy a háta mögött). Aki, az első kormánya idején talán még idealistaként, (ma már) a történelemkönyvek szereplőjeként, nagyon jó szónokként és talán igaz (vagy kevésbé hazug) politikai környezetben igaz, (vagy kevésbé hazug) miniszterelnökként irányította az országot.
Ma már ez nincs teljesen így. Ma Magyarországon nem élünk jobban, mint másfél éve, és a jövőbe (így az év végén a közeli jövőbe, vagyis 2012-be) úgy tekinthetünk, hogy már most biztosak lehetünk benne: -az elkövetkezendő év rosszabb (ne adj Isten: -sokkal rosszabb) lesz mint az idei volt. Ma Magyarországon nem pattog a politikus a választó kérésére, csak szónokok szava, a miniszterelnök és a kormánya úgy általában (legyen szó a magyar, vagy az európai közvélekedésről, kritikáról), na meg az ostor a hátunkon, de az rendesen.
Gondolj csak a baleseti adóra, amit ugye megszavaztak. A korengedményes nyugdíjak elvételére (ami a közhiedelemmel ellentétben nem csak a rendvédelemben, hanem a balett táncosok kivétel, az összes korábbi korengedményes területen, így a bányászat, a vegyipar, vagy éppen a mentőzés terén is érinti a dolgozót).
Épp kerítést épít otthon
Vagy gondolj a hamburger-adóra, az ebadóra, a nyugdíjak egy részének megadóztatására, a rokkantsági nyugdíjak teljes egészének felülvizsgálatára (kollektív bűnösség), melyben a lelkes hivatalnokok már most (a törvény hatályba lépése előtt), tettek olyan intézkedéseket, melynek hatására súlyosan szívbeteg embertől vonták meg a járandóságát. (Megtörtént eset: -felfüggesztve a kifizetéseket a felülvizsgálatig. Na ennyire azért még nem kell nyalni kedves hivatalnok hölgy, vagy úr. Akár kormánytisztviselőnek tetszik lenni, akár nem.)
Szóval ebben a szép, új világban sajnos nincs meg a négy kerék. Sem a három gyerek meg a két szoba. De fogalmazhatnék úgy is, hogy szinte semmi nincs meg az ígéretekből és bár az Amerikai Egyesült Államokra mondják, hogy az az ígéret földje, kis hazánkra ma jobban illik, hiszen ígéret az volt, van gazdagon. Ám még ezzel sem lenne baj. Oké megértem: -gazdasági válság van, amit valóban nem ez a kormány (és nem is az ezt megelőző okozott), össze kell húzni a nadrágszíjat stb... stb...
És jó polgáraként a honnak hajlanék is a jó szóra. Jogkövető magatartásommal ezidáig sem okoztam gondot. Azonban jó szó az nincs. Ellenben van helyette hazudozás, fenyegetőzés, cinizmus, kokik és sallerok. Van helyette fennhéjázás, mert akinek ugye nincs semmije az annyit is ér Lázár János úr szerint.
Igen, igen úr. Úr, mert nagy urak ők most, hogy bírják a kétharmadot, bár szerintem sok kemény Fidesz-szavazó is rájött már, hogy nem ilyen lovat akartak. Látható, hogy a kétharmados többség nem vezet sehová. A kétharmados többséggel rendelkező párt abbéli örömében, hogy ilyen aránnyal nyert rögtön félni kezd. Félni hatalma elvesztésétől, hiszen tudja: -ilyen aránnyal az életben többet nem jut a parlamentbe párt ebben az országban. Így azután mindent megtesz e hatalom bebetonozása érdekében. Levált mindent és mindenkit, a magas polcokra (ahol ezt megteheti, mint a hogy az MNB-nél nem állt módjában) saját embereket ültet. Ahol nem teheti meg, ott addig támadja a vezetőt, míg az fel nem adja.
A személycserék után kétharmados törvényekhez nyúl hozzá, hiszen megteheti. Új Alkotmányt hoz létre, ami ugye fontos ahhoz, hogy az új egyéb törvények ne legyenek alkotmány-ellenesek. Az Alkotmánybíróságot ezután már könnyű szerrel alakítja át, újabb biztosítékul, hogy senki ne akadékoskodjon, mondvacsinált jogászokkal feltöltve azt. Az ombudsmani hivatalokat megszünteti és új, a költségvetését a kormánytól kapó hatósággá silányítja azt. A médiatörvény átalakításával és új médiahatóság létrehozásával felügyeli a sajtót. Új MT (A Munka Törvénykönyve), új sztárjktörvény. Az érdekegyeztető tanács megszűnik, így a munkavállalók érdekeit ezután sem törvény, sem szociális háló, se érdekegyeztetés, se sztrájkjog nem védi.
Sok-sok további intézkedés, a rendőrség lesilányítása, ha tetszik eltiprása, szakszervezeteik több ütemben történő megszüntetése, a szakszervezeti vezetők vezetőik korrumpálása, (vagy épp letartóztatása) mind egy-egy üzenet a népnek, hogy a kormány semmitől sem riad vissza, ha a hatalmáról van szó.
Demokratikus kormány? Demokratikus köztársaság? Ezek egyike sincs jelen ma Magyarországon. Az Orbán kormány szép csendesen egy új típusú, korábban sosem volt diktatúrába sodorta az országot, melyet a címben viccesen Orbániának neveztem el, ám sajnos ez nem vicc, mert ez így van. Mi mindannyian jelenleg egy "demokratikus" diktatúrában, egy ötpárti egypártrendszerben élünk!
Hihetünk-e hát Orbán Viktornak? Annak a miniszterelnöknek, aki a választási ígéreteit nemhogy nem tartotta meg, hanem minden egyes ígéretével szemben, azokkal szöges ellentétben intézkedik. Annak a miniszterelnöknek, aki félreértett magyarságból, vagy ki a fene tudja miért, naponta megy neki hazai ellenzékének, a nem általa delegált állami cégek vezetőinek, a többi pártnak, az Európai Uniónak. Annak a miniszterelnöknek, kinek kormánya bort iszik és vizet prédikál, mert a legnagyobb válság közepén szórja el marhaságokra az adófizetők pénzét, melyet egyébként is derekasan költ. Annak a miniszterelnöknek, aki szerzett jogokat vesz el, aki egyetlen tollvonással államosít magánvagyont, melyből aztán a költségvetését toldozza-foltozza. (Jövőre nem lesz újabb magánnyugdíj-pénztári vagyon, melyet elvehet.) Annak a miniszterelnöknek, kinek gazdasági minisztere a mai napon is fényezni az ország gazdasági teljesítményét történjen bármi. Bennünket, ha maga a Jóisten minősít le, minket az sem érdekel, csak hazudunk tovább. Kár, hogy saját magunknak. 
Hihetünk-e hát Orbán Viktornak? Bizony nem! És nem hihetünk Matolcsi Györgynek, Lázár Jánosnak, Szíjjártó Péternek pedig még annyira sem. De mára nem hihetünk Gyurcsány Ferencnek, vagy Vona Gábornak sem, az LMP prominenseiről már nem is beszélve, akik akkor ászok, hogy egyikük neve sem jut eszembe. Lassan, nagyon lassan teljesen értelmét veszíti a politika, így maga a politikus is, mert annak tényleg semmi értelme, hogy hozzá nem értő, ám a hatalmat igencsak szerető embereket válasszunk magunk fölé vezetőnek, hogy azok aztán elherdálják a pénzünket, adósságokat halmozzanak fel, közben hazugságokkal tömve be mindenki fejét. Mert ez a nagy büdös helyzet manapság.
Egy dakota közmondás szerint a sánta kutya legalább ugat, így védve meg a vigvamot, a falut a sápadt-arcúaktól, de a hazug embernek ki kell vágni a nyelvét. (Legalább is a dakoták szerint.)  Remélem segíthettem.
Megjegyzés küldése