KARÁCSONYRA FEL! (VAGY LE A FÖLDRE.)

Hello kedves olvasó!

I. Szent Viktor.

Hazánk diktatórikus közállapotai, és a mai médiatörvény ellenére szinte hihetetlen, de dőlnek a hírek a sajtó különböző orgánumaiban, a televízió híradásaiból, az újságok címlapjáról az európai, sőt a világsajtó lapjairól, hogy bizony sokaknak nem tetszik a rendszer. A tegnap előtti esti híradások, a Parlament körüli csendes tüntetés viszonylag erőszakmentes, mégis igen durva felszámolásáról szóltak. 

Ilyet ugye nyilván szabad volt tenni?!

Országgyűlési képviselőket, egy nagy párt elnökét és több párt prominenseit is előállította a rendőrség, további tüntetőkkel együtt, hogy aztán valami képtelen okkal (személyes szabadság megsértése) őket (a tüntetőket, nem pedig a velük szimpatizáló politikusokat) gyanúsítottként hallgassák ki. Azért írtam, hogy az ötlet képtelen, mert nem árt ilyenkor elővenni a Büntető Törvénykönyvet (hiszen a rendőrség is ez alapján kell, hogy eljárjon), és a megfelelő passzusnál felütni, hogy ellenőrizhessük a kormány állításait. Azért mondom, hogy a kormányét, mivel a kormány a belügyminiszteren keresztül irányítja a rendőrséget.

Személyes szabadság megsértése Btk. 175. §

Na de ilyet, ......

Szóval: "Aki mást személyi szabadságától megfoszt, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." Eddig ugye világos. Ez alapján valóban lehetnek azok a nyomorult tüntetők bűnösök, hiszen az úton ülve, fekve, magukat köztéri tárgyakhoz láncolva bizony korlátoztak másokat a szabad mozgásban és a tv is ezt szajkózta. A büntetőjogban nem jártas tv néző meg be is nyalja a marhaságot és hangosan mondogathatja, hogy hú, azok a mocskos bűnözők, mit csináltak a Kossuth téren és hogy hú de megérdemlik. De nem csak nekik írom, hogy illene beleolvasni abba a szerencsétlen törvénybe (ha már van). Vagyis illene a törvényi tényállás egyetlen mondatán túl is elolvasni a könyvecskét, -mielőtt bárkit meggyanúsítunk egy bűncselekmény elkövetésével- mert ott a tényállás értelmezése rejlik, így (mondjuk a televízió nézőjeként, vagy a hatóság tagjaként) nem eshetünk bele abba a hibába, hogy bárkit hamisan vádolnánk bármivel, mert a híradót néző legfeljebb pálcát tör a tüntető felett, de a hatóság tagja esetleg bűncselekményt követhet el, ha ilyet tesz.

...vagy ilyet már nem?!

Ugyanis ott (a további sorok közt) rejlik a megoldás. Mert -és itt folytatnám az idézetet-

" A bűncselekmény jogi tárgya a személyi szabadság, illetve a tartózkodási hely megválasztásának szabadsága. Sértettje bárki lehet, akinek a bűncselekmény elkövetésekor a cselekvési szabadsága megvolt. A bűncselekmény elkövetési magatartása a személyi szabadságtól bármilyen módon történő megfosztás. Vagyis olyan helyzet létrehozása, amelyben a sértett nem képes mozdulni, a helyét megváltoztatni, egy adott helyet elhagyni, egy adott helyre kényszerül menni stb."

No itt álljunk meg egy kicsit. Ugye azt javasoltam, hogy a sorok között kell a megoldást keresni, ám ez alapján még mindig elkövető lehet az elkövető és a hatóság bátor tagja még vígan kihallgatja mindezért gyanúsítottként a tüntetőt. De csak akkor, ha nem olvassa tovább a törvényt. Hogy mindezt miért mondom? Figyelj:

"Többnyire tevékenységben jelentkező, aktív magatartás pl. lefogás, lekötözés, bezárás, de lehet mulasztás is. A bűncselekmény létrejöhet bármely módon, akár erőszak, fenyegetés, vagy megtévesztés útján. Leggyakoribb a sértett lefogása, lekötözése, a helyiségben tartózkodó sértettre az ajtó rázárása stb."

Hát kötözés az éppen itt is volt, csakhogy az állítólagos elkövetők voltak inkább megkötözve. (Én egyetlen olyan személyt sem láttam, akit a tüntetők kötöztek volna meg, vagy kényszerrel, fenyegetéssel arra vettek volna rá, hogy menjen, vagy maradjon, vagy azt csinálja, amit a tüntetők akarnak.) Mert az értem, hogy sok esetben mindez például a gépjárművek közlekedésére fenntartott úttest egy részén (vagy egészén) zajlott, így a járművezetők nem tudtak az adott szakaszon elhajtani, meg azt is értem, hogy a Parlament parkolójába a szolgálati gépkocsikat nem, csak az abban utazó képviselőket engedték néhány esetben a tüntetők be, csak azt nem, hogy:

1., a tüntetők kit kényszerítettek?

2., és mire?

A tüntetésben részvevőkön kívül (ők ugyanis mindenhová odakötözték magukat) mindenki azt csinált, amit akart. És most jön a törvényi értelmezés utolsó egy mondata -és ettől válik igazán érdekessé az egész-: 
"Nem minősül megfosztásnak a személyi szabadság puszta korlátozása (például lakás, vagy egyéb hely elhagyására, más útvonal megválasztására kényszerítés), amelyben az egyén mozgásszabadsága megmarad, csupán korlátozottan érvényesül."

Vagyis a gépkocsivezetőnek el kell kissé fordítania azt a kurva kormányt, hogy másik utcán hajtson a célja felé, vagy az arra közlekedő gyalogosnak kerülnie kell másfél métert, hogy ugyanoda eljusson. Szóval, kutya egy ország az, ahol a kormány vezetőjének (és bólogató tagjainak) ha nem tetszik valami, akkor mondvacsinált okkal felszámolhat bármit sőt továbbmegyek, bűnözőket faraghat néhány perc alatt, valóban becsületes emberekből. Ez azért picit már erős. Erősebb, mint a 2006, mert ott azért felgyújtottak ezt-azt az akkor a Fidesz által békésnek titulált "tüntetők".

Ellopja a karácsonyt? Ne hagyd!

De hadd kanyarodjak el végre a témától. "Karácsonyi bevezetőm" pusztán arra szolgált, hogy gondolkodásra késztessek másokat, hogy ismét felhívjam a figyelmed arra kedves olvasóm, hogy hazugságokkal teli világunkban nem szabad mindent elhinni, ami a televízióból árad, vagy amit kinyomtatva, vagy monitoron látsz, olvasol. Aktualitását az adta, hogy mindezek tegnap előtti történések, és szerettem volna, hogy karácsony szent estéje előtt egy nappal  a 2011. december 23-án történt eseményekről, és azok hamis, mondvacsinált, kitekert okozatairól kapj egy tisztességesebb -és főleg- igazabb képet. 
Mert amikor Kósa Lajos mindezt politikai kabarévá degradálja és teszi ezt annak ellenére, hogy párttársaival egyetemben bizonyára ő is ott leskelődött a Parlament ablakain át ahogy a többiek, nehezen hiszem el, hogy csak nézett és nem látott, mert erre következtetek, amikor ilyeneket mond.

Sok ember nézett még több embert a Parlament ablakából. A televíziók híradásaiból ez látszott. Látható volt, ahogy ott nyüzsögtek az ablakoknál és még az is lehet, hogy néhányuknak megfordult az agyában: -na innen már nemigen megyünk ma este haza, karácsonyozni a családdal és jó ha nem kergetnek el, nem akasztanak fel bennünket ma este.
Szerencsére ilyen nem történt. Mondom szerencsére, mert én nem kívánom ezt senkinek. Nem kívánom az egyénnek, nem kívánom az egyébként csodálható pártfegyelemmel szavazó kormánypárti országgyűlési képviselőknek, a szavazógépezetnek, akik az elmúlt napokban sok-sok semmitmondó ám néhány igen komoly törvényt is megszavaztak. Szóval nem kívánom az egyébként vak ORBÁNFUN-oknak.
De a rengeteg e témában íródott különböző publicisztika olvasása során, továbbá magam is elgondolkodva az elmúlt napok összes belpolitikai történésén csodálkozom, hogy ilyen mégsem történt. Egy mai írás szerint Orbán Viktor jobb esetben rövidesen veszi a kalapját és elegánsan félreáll, vagy a népharag zavarja el és ezt nem én vizionálom egyedül.
Ám mindezeket félretéve legjobb lesz, ha ezek után és főleg ezek helyett azokra gondolsz, kedves olvasóm, akik igazán számítanak ma (és mindenkor!). Nem a kormánypártra, nem a parlamenti, vagy azok kívüli ellenzékre. Nem Szógyártó Péter hazug makogására, vagy éppen Orbán Viktor és kormánya (a marionett bábok) egyre súlytalanabb keménykedésére. Inkább gondolj a családodra, a szeretteidre, az ő jelenükre és jövőjükre egyaránt. Gondolj gyermekeid, szeretteid szeretetére, mely (jó esetben) még ebben a súlyos időszakban is körbevesz, megnyugtat, feltölt. Az ő mosolygós arcuk látványa bizonyára benned is félreállítja rossz gondolatokat és tudsz, mert tudnod kell a karácsonyra, a szeretetre, a jóra összpontosítani. Így hát karácsonyra fel kedves olvasóm, mert jobb, mint tarkóra tett kézzel a jeges betonon feküdni az már biztos. Sok, nagyon sok, rengeteg szeretetet kívánok! És békés, boldog ünnepet! Remélem segíthettem.