2011. december 11., vasárnap

NÉZETTSÉG VS. KÉPZETTSÉG!

Hello kedves olvasó!
A sokat mondó cím ezúttal magáért beszél. Míg a Magyar Televízió egyes csatornája a mára eléggé elcsépelt köztévé kifejezés alatt futva igyekszik egyre nagyobb nézettségre szert tenni, addig a kereskedelmi csatornák (úgy értem, hogy a két legnagyobb) valósággal fürdik benne. Nem mondom, hogy nincsenek jó műsorok az említett televíziókban, de.
De kissé érdekes a helyzet manapság. Vegyük sorjában az érveket és ellenérveket. Először is a magyar egy. A Magyar Televízió 1-es csatornája, ha tetszik, ha nem: -egyre jobb. Ott fut a Huszonnégy, rövidesen saját gyártású napi sorozattal jön elő, de rengeteg kulturális, ismeretterjesztő, vallási műsor, természetfilm és szórakoztató anyag. Mint a legújabb kvízműsoruk a Maradj talpon, vagy a Magyarországot ismertető (és közben végre értelmes, okos, celebnek igazán nem nevezhető hírességeket felvonultató) új műsoruk. Egészen komolyan mondom, hogy lassan-lassan érdemes lesz egyre többször oda kapcsolni, ha igazán ki akar kapcsolódni az ember.
Persze a közszolgálati tévé kénytelen a törvényi kötelezettségeinek is eleget tenni, így műsoridejének jelentős részét (a műsoridő százalékos arányait) nem maga találja ki és/vagy ossza be, ezért sok olyan műsornak kell futnia viszonylag hosszabb műsoridővel és nagyjából a főműsoridőben, amely műsorok nem éppen a nagy nézettségükről híresek. Ugyanakkor, ha nem vagy rest késő este odakapcsolni, akkor csodálatos beszélgetések (és így csodálatos életszemléletek és tanulságok) részese lehetsz a Zárórában, vagy objektív elemzéseket hallhatsz az Este című társadalompolitikai műsorban. Egyszóval megértetik a világ menetét, kulturális éhségedet csillapítják, a vallásodnak megfelelő lelki támaszt nyújtanak, és szórakoztatnak is, ha kell. Mondjuk lehet szidni a régi filmeket, de néha olyan jó belepillantani a saját, vagy éppen apáink, nagyapáink múltjába.
Egy erős kanyarral azonban rá kell fordulnom a célegyenes felé vezető útra. A tematikus csatornák nagyjából reklámmentes (vagy inkább reklámszegény), ám filmekkel, ismeretterjesztéssel teli világába most nem hajtanék be. A jól mazsolázható (nézettségben a morzsákon osztozó) csatornák léte a választék bővítése szempontjából mindenképpen dicséretes, hiszen természetesen mindenki azt néz, amit akar és nem kötelező a nagy kereskedelmi tévéket nézni. Ám az említett két nagy egyszerűen megkerülhetetlen, hiszen a nézettségi adatokat tekintve az ország nagyobbik része főműsoridőben úgy tapad a képernyőre, mintha muszáj lenne.
A TV2 többnyire mellényúlt az utóbbi pár évben úgy a realitykkel, mint a kvíz, vagy tehetségkutató műsorokkal. Viszont jók a hír-és háttérműsorai, illetve többnyire nem ad túl rossz filmeket. Mondjuk a bulvármagazinon és a saját gyártású sorozaton lenne mit javítani, de ez csupán ízlés dolga, biztosan sokan nézik azokat jelentősebb változtatások nélkül is.
Nemrégiben egy komolyabb médiaeseményen közszolgálat és a kertévék prominensei vitáztak. E vitában a magyar egy intendáns azt találta mondani, hogy a kertévék (a mocsokkal, melyet rázúdítanak a televíziónézőkre) rossz irányba formálják a közízlést. Mire a kereskedelmis emberke azt találta mondani, hogy nem formálják, hanem kiszolgálják azt.
Nyilván komoly kutatások előzik meg egy-egy műsor elkészítését és adásba kerülését, így lehet benne valami, ám ha e mondat igaz, akkor az engem komolyan elszomorít. Mert, ha a közízlés valóban azt kívánja, hogy egy tévé ismeretlen emberek nyúzásával, véres, balesetekkel és bűnesetekkel teli híradókkal, "b" "c", vagy "w" kategóriás filmekkel, bugyuta bulvármagazinokkal (melyekben már az is hír, ha egy Dukai Regina, vagy VV Veronika  szintű hölgy fingik egyet), vagy Kiszel Tündékkel, őrült lantművészekkel -Benkő Dánielre gondoltam- vagy ostoba cigánygyerekekkel szórakoztasson akkor nagy a baj.
Ugyanis idáig el is kellett jutni. Nyilván e televíziók a semmiből jöttek, onnan építkeztek kis hazánkban. Ez, valamint az a húsz év körüli múlt, mellyel rendelkeznek, megtévesztő lehet, mert e cégek mögött a pénzt nagy mennyiségben ám csendben csorgató globális háttér bizony nem kiszolgálni, hanem etetni és ezáltal irányítani akar bennünket. Így (és ez mindkét televízió esetében elmondható, hogy) a mai közízlést végül mégis a nagy kereskedelmi csatornák alakították úgy, hogy lassan, de biztosan végül minden szar eladható legyen. Ezért aztán az említett húsz év alatt felnőtt nagyjából két új generáció számára már-már természetes ez szint. 
Ráadásul -és éppen ezért- az emberek tökéletes elbutítása ma már nem cél, hanem maga a végeredmény. Hiszen az ilyenformán kialakított IGEN: KIALAKÍTOTT! közízlést nyilván roppant könnyű kiszolgálni. A jól bevált (és valószínűleg igen olcsó) szappanopera kategóriák tömkelege, melyben mindenkinek legalább három neve van, ahol mindenki magában beszél és többnyire ordítozik ha máshoz, melyben mindenki rokona a másiknak és úgy vak, hogy nem is tud róla, szóval hihetetlen fos. Aztán ott vannak a hírműsorok. Csak a legkevesebb politika, ne dühítsük az amúgy is dühös népet, nehogy elkapcsoljon. Persze  politikai állásfoglalás sincs, nehogy az aktuálpolitika -magyarán: az éppen hatalmon lévő kormány- seggbe rúgja szuper média-hatóságán keresztül az adott tévét. Így kritikai szemlélet sincs, hiszen ez valószínűleg (pont az előbbi megfontolásokból) abszolút tilos. 
Magyarán e tévék adni semmit nem adnak, viszont elvesznek. Elveszik a gondolkodás szabadságát, elveszik a lehetőséget a kultúra, az igazi érzelmek, az értelem elől. A valóságshowkkal, egyfajta nyilvános pszichológiai kísérletekkel szögezik a képernyők elé a népet, valami hipnotikus erővel. Balesetek, gyilkosságok, kiválasztások, nevetséges box-gálák, és még nevetségesebb párbajok. Ez kell ma a népnek. Az kell, hogy idegenek (akiket a szavazataikkal csúnyán szopathatnak) szórakoztassák a népet. A szerkesztőket pedig nem érdekli a képzettség, csupán a nézettség.
Nem vagyok egy összeesküvés-elmélet gyártó, de észrevettem, hogy vannak még, akiknek ez  a kialakult helyzet szintén jó. Mármint, hogy a kellően buta nép tovább hülyül. Amikor az ember a fent említett két "nagy" saját gyártású műsorait nézi, láthat sok reklámot is. Ez alapján aztán vagy vásárol később valamit, vagy nem. De, ha megszűröd az információt, akkor rájöhetsz: -a műsor készítőinek biztonságáról valaki (e reklámok szerint) mindig gondoskodik. Az előző nyolc évben erre az In-Kal Seurity volt hivatott. Mostanában viszont a Mon-Da Kft. 
Ebből hosszútávú következtetéseket persze sokan nem vonnak le. De azért az elgondolkodtató, hogy a Mon-Da Kft. annak a Civil Biztonsági Szolgálatnak a tulajdona, melyet a jelenlegi belügyminiszter, azaz Pintér Sándor úr épített fel az elmúlt nyolc évben. Mit lehet tudni? "Kormányközeli biztonsági cég választásából még soha nem volt baj" -gondolhatták a kertévé elég aljas tulajdonosai, amikor aláírták a szerződést. Remélem segíthettem.
Megjegyzés küldése