A kimondott szó! Gáza. Egy kicsit másképp....vagy mégsem?

Hello kedves olvasó!

Egy-egy nap folyamán sokszor, sok helyről értesülsz arról, hogy mit tesz Izrael a gázaiakkal, vagy, hogy Gázából, gázai-palesztin területről (meg még innen-onnan-amonnan) hány rakétát lőttek ki ma izraeli városokra. Alant egy cikket idézek, változtatások nélkül, a végén forrás-megjelöléssel. A cikk elején egy tanmese olvasható. Megítélésem szerint már ezért (is) érdemes végigolvasni a cikket. A szerző vonatkozásában aztán majd fanyaloghatsz is akár. De ettől még lehet igazság abban, amit ő mond. Íme a cikk:

".....Kimondott szó – kilőtt nyíl!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki egy mesés városkában élt, ahol mindenki szeretett mindenkit, és teljes volt a béke. Aztán egy napon a kisfiú megpillantotta, hogy a városka egyik köztiszteletben álló tanára az iskola fele menet se szó se beszéd felkapott egy almát a zöldséges pultjáról, és fizetés nélkül távozott – ezt pedig el is mesélte mindenkinek, akivel csak találkozott. Napok sem teltek el, de a tanárt már az egész város megvetette és lenézte. Ezek után a tanár, kinyomozva a pletyka forrását a kisfiúhoz lépett. “Emlékezz rá, hogy sosem látod a teljes képet.” – mondta. “Egy hónapban egyszer fizetem ki az almákat, és minden nap elveszek egyet, amiért már törlesztettem a hónap elején.” A kisfiú megszeppenve kért bocsánatot, a tanár úr pedig így szólt: “Megbocsátok neked, de van egy kérésem. Menj fel a város óratornyának tetejére, vágj ketté egy tollpárnát, majd ereszd szélnek, végül pedig szedd össze az összes pihét.” A fiúcska sírvafakadt. “De hiszen ez lehetetlen!”, a férfi pedig így válaszolt: “Épp így lehetetlen meg nem történtté tenni mindazt a pletykát, amit most a városban terjesztenek rólam. Mert a kimondott szó kilőtt nyíl.”

Ezt a történetet azért meséltem el, hogy megértsük, mennyire kártékony, és milyen igazságtalan, mikor alaptalanul, információ hiányában vádaskodunk. A konfliktusoknak mindig (legalább) két oldala van. Az elmúlt napok során Európa számos országában szerveztek óriás tüntetéseket Palesztina védelmében, és a felvonulók közül sokan egyenesen gyilkosnak nevezték Izraelt. 

Ám a békeaktivisták közül sokan nem tudják, hogy a helyzet jóval komplikáltabb annál, mint hogy “ki volt itt előbb”, vagy “ki kezdte” az időtlen idők óta tartó viszálykodást. Egy azonban bizonyos: Gáza lakói nem Izrael, hanem a Hamasz nevű terrorszervezet elnyomásában élnek, amelynek nem titkolt fő célja és küldetése a zsidó állam, és általában véve a zsidók felszámolása. Sokan úgy védelmezik “Gázát”, hogy fogalmuk sincs róla: a gázai sérülteket izraeli kórházban látják el zsidó orvosok, hogy Izrael a mai napig – a háború során is – vizet, áramot, és segélyszállítmányokat biztosít a palesztinoknak. 

Előszeretettel linkelnek gyűlöletbeszédek mellé képeket a “régi Palesztina” és a mostani Palesztina méretéről, ám nem néznek utána, hogy a zsidó állam megalakulásakor Palesztina, mint ország valójában nem is létezett – egy terület neve volt, ahol sokféle ember élt együtt a muzulmánokkal - köztük zsidók és keresztények is. Nem hangoztatják azt sem, hogy az arabok lápos-sivatagos földjeit a zsidók megvásárolták tőlük, és kemény munkával termőfölddé változtatták, az itt élő muzulmánok pedig sosem lettek volna elküldve az otthonaikból, ha a környező országok nem fordultak agresszívan Izrael ellen. És bár Izrael politikusainak egy-egy mondatát sokan véres kardként hordozzák körbe, Gáza vezetőitől valahogy nem szokás idézni – persze ki akarna olyasmit mondani, hogy “bosszúból bátorítsuk a palesztin férfiakat zsidó nők megerőszakolására”, vagy hogy “emberi pajzsként használni a gyerekeket és nőket nagyon hatékony módszernek bizonyul” – pedig mindkét mondat Hamasz-vezető szájából hangzott el, élő televízió műsorokban.

Olyan sokan vetik fel, mi joga van Izraelnek panaszkodni, ha náluk a háború nem követelt halálos áldozatokat – de nem tudják, hogy Izrael óriási összegeket fordít a polgárok védelmére, míg Gáza terrorista vezetői sem óvóhelyekre, sem védelmi rendszerre nem fordítanak pénzt. Végezetül pedig szintén százezer és százezer ember oszt meg “Gáza támadás alatt” fotókat, amelyeken súlyosan sérült gyerekek, és zokogó szülők vannak – ám annak már nem néznek utána, hogy a kép tucatnyi alkalommal került “felhasználásra” a különféle közel-keleti konfliktusok kapcsán, a helyszínt pedig egyszerűen csak átnevezik – a közösségi médiumokon pedig vírusként terjednek a félinformációk, tévedések, hazugságok. Mindeközben a közel-keleten többmillióan térnek nyugovóra óvóhelyeken, családok szakadnak szét a háború miatt, és akkor még a nehezen gyógyuló lelki sebekről amelyeket egy háború borzalmai okoznak még nem is szóltam.

Ha a Gáza-Izrael konfliktusról akarsz beszélgetni, legjobb ha azt mondod: “Tisztában vagyok vele, hogy zsarnokok és agresszorok döntései nem minősítenek egy egész nemzetet. Mindkét oldalon rengetegen szenvednek, és a közös ellenségük a terror. Mindkét oldal gyermekei megérdemlik, hogy egy békés jövőben nőhessenek fel.” A hibáztatás, a bosszú, és a makacsság csupán még több sötétséget szül, a cél pedig nem az, hogy igazságot tegyünk arabok és zsidók közt, hanem hogy békét teremtsünk, megtanuljunk együtt élni szeretetben. A cél az, hogy sikerüljön megértetni a világgal: nem az tesz jó,vagy rossz emberré valakit, hogy muzulmán, zsidó, keresztény, vagy buddhista, hanem az, hogy hogyan bánik az emberekkel. Hogy elfogadja –e a világ, és a benne élő emberek sokszínűségét. És bár extrémisták és radikálisak mindkét oldalon vannak, ne velük,azonosítsuk az évezredes, szeretetre és igaz értékrendre tanító spirituális ösvényeket. 

Ezen a héten Karen Berg, a Kabbala Központ igazgatója a következő üzenetet osztotta meg: “A politikai konfliktusok szinte mindig a vallási különbségeken alapulnak. Mindenki ‘Isten nevében’ cselekszik, pedig ha végig is gondolnánk, mi mindent tettünk már mi emberek Isten nevében, biztosan nem lennénk büszkék magunkra. A kabbalisták azt tanítják, hogy az emberiség egyetlen dolga az, hogy visszatérjünk az egység állapotába, ahonnan az emberiség történelme egykor indult. Nem látjuk, hogy tulajdonképpen saját kezünkkel vágjuk le a saját lábunkat?”

Karen szerint mindannyian különbözünk egymástól, de éppen azért, hogy saját erőfeszítéseink árán fedezhessük fel mindazt, ami közös mindnyájunkban. Nem könnyű munka, de nincs más választásunk - nem gondolhatjuk, hogy ami nem a közvetlen közegünkben, hanem Izraelben, Nigériában vagy Ukrajnában történik az “nem érint” minket. Az ember nagyon érzékeny lélek, a lelkiállapotunkat pedig nagyban meghatározza a kritikus tömeg energiája – így az is hatással van az életünkre, ha a szomszéd a szemközti házból épp depressziós. Ebben a helyzetben tehát – amikor egy-egy rosszul megválasztott szóval egy egész népet, egy egész országot, egy egész vallást bélyegezhetünk meg - nagyon fontos észben tartani: az, hogy nem engedjük, hogy a külvilág iránti közönyösség úrrá legyen rajtunk, nem azt jelenti, hogy intoleránsak, vagy bosszúállók leszünk azokkal szemben, akikről jóformán semmit sem tudunk.

Fényes hetet mindenkinek! ......" (forrás: Steiner Kristóf)

Eddig az idézett cikk. Remélem -így, hogy az információ első kézből származik- ma is segíthettem. Csak mintegy mellékesen jegyzem meg: -a bejegyzésben szereplő fotók az én -kissé másabb, kissé árnyaltabban Kristófnak igazat adó- véleményemet tükrözik. Fényesebb hetet mindenkinek.