2014. július 10., csütörtök

Kötve, fűzve, egy példányban.....

Hello kedves olvasó!

Tegnap a Narancsköd című blogon "Itt a kultúra, vazze!" címmel jelent meg, egy (nagyon-nagyon aktuális) írás. Mielőtt a cikkel kapcsolatos párbeszédet megosztanám veled, először hadd idézem, teljes terjedelmében magát a bejegyzést. Íme: (Hozzá kell hogy tegyem, már maga az írás is megéri, hogy elolvasd.)

"Bagoly mondja verébnek, hogy kitartott.
Pert vesztett a Fidesz. Még Hoppál Péter nevezte amerikai pénzen kitartott „álcivil” szervezetnek a Magyar Helsinki Bizottságot, amely megrendelésre járatja le az országot.
A szöveg persze ismerős, mindig ezt mondják. Állami pénzt nem adnak, azok a szervezetek, amelyek túlélnek, nyilvánvalóan nemzetközi segítségnek köszönhetően élnek
túl, legyen az Norvég Alap vagy Soros György. Akkor viszont idegen érdeket szolgálnak, ugye.
Itt inkább a megfogalmazás otromba frivolsága volt érdekes. Kitartott, megrendelésre, országot lejárat. Nem finomkodott sokat a volt szóvivő, de facto lekurvázta és lehazaárulózta Magyarország egyik legelismertebb jogvédő szervezetét.
Csak úgy. Dolgozol 20 éven át, börtönökbe jársz, cellákat látogatsz, képviseled azokat, akiket senki más nem képvisel, küzdesz azokért a jogokért, amelyek mindenkinek járnak, ha kell, a kormánnyal szemben is, az összes kormánnyal szemben, mindezt nem nagy pénzért, hanem nagyon kis pénzért, aztán jön egy nímand, aki még soha semmi hasznosat nem csinált az életében, ahova eljutott, nem a saját jogán jutott el, csak kitartják a pártjában, ahová belépett, és azóta szépen felszopta magát, közben háromszor annyit keres, mint te a nyomorultak jogait védve, vagy négyszer annyit, és akkor a mellékesekről még nem is beszéltünk, hogy aztán egy napon, ha a legfőbb futtató úgy kívánja, akkor megrendelésre lehazaárulókurvázzon téged.
Ki is fizették érte rendesen. 
Maga lett a tánc és illemtanár? Nem, én a KULTURÁLIS államtitkár lettem, bazmeg. Érted, a kulturális. Mi más. Akkor be is kaphatjuk. ...." 
Eddig a cikk. Ám ezzel nem ér véget a móka, mert "állandó szerzőtársammal", Kozival ismét egy "csodálatos" párbeszédet folytattunk. Az alaptémát kicsit megfűszereztük némi savanyú jövőképpel és egy csipetnyi humorral. (Hogy mennyire vicces, azt ítéld majd te meg, kedves olvasóm.) Kötve, fűzve, egy példányban. Csapjunk hát bele:
- Azért jó, hogy ilyeneken felfortyanunk, mert tudunk önvizsgálatot tenni, mennyire messze is vagyunk még az áhított céltól, amikor az agyfelületünk és annak térfogata megközelíti a leginkább egyenes arányosságot. Amíg ilyeneken rágódunk, sajnos a kelleténél és kívántnál több tekervényünk van. Mást talán nem is zavar ez rajtunk kívül. Egyelőre. -jegyezte meg Kozi.
- Nagy igazság Kozi. Nagyon nagy. Bár, a múlt héten voltam egy: "Hogyan áldozzuk be gondolkodási készségünket a FIDESZ demagóg propagandájának oltárán?" című kétnapos kurzuson, így, első olvasatra nem is értettem, hogy mit akarsz mondani. Bár az is igaz, hogy a kurzusról kifelé jövet már a demagóg propaganda szavakat sem értettem, meg alig találtam haza, pedig a kurzus csak két háztömbbel volt a odébb lakhelyemtől de azóta javultam egy kicsit.
- Semmi baj Csabi, én most sem értem mit írtál, és a posztomat is csak a CTRL+C -> CTRL+V segítségével küldtem, nem is emlékszem honnan másoltam, de nem értettem, csak egy csomó ismeretlen szóösszetétel volt. Jééé, így boldogabbnak is érzem magam. Nálad is egyfajta könnyedség lépett fel? Húúú, ezt gyakorolni kellene.
- Igen, bár meg kell jegyezzem, néhány szóösszetételt, illetve új szót azért sulykoltak. Ilyeneket mint rezsicsökkentés, Paks II, Kósa Lajos, Lázár János, Magyarország miniszterelnöke, két hét alatt rend lesz, vagy jelentem az ország területén rend van, életpálya modell, Alaptörvény... Kerényi Imre, meg még egy csomó ilyen első hallásra korábban teljesen értelmetlen szavakat. - hangoztattam én.
- Én örülök, hogy adtak új fogalmakat. Az utóbbi években már csak a nagy űrt éreztem (nem tévesztendő össze az úgynevezett szellemi igényesség okán fellépő információ utáni vággyal), és ez a feszítő vákuum kezdett végre megtelni, jóféle gondolatokkal, ideológiákkal, gyűlöletekkel, vágyakkal, célokkal, IRÁNNYAL, CÉLLAL. Hála! HÁLA!
- Hát ez nagyon tetszik. Főleg az a rész, hogy: -"... Hála! HÁLA!..." El is képzeltem, ahogy a házi Orbán-oltár előtt térdelve, először csak rebegve, majd a végén (a kettőszáz-ötvenharmadik "hála" szónál), már nyáladzva, önkívületben fetrengve, ordítva, az előszobában. Valahogy így képzeltem el. Mindezt természetesen egy haladó, vagy felsőfokú, tizenöt, illetve ötven napos: Hogyan áldozzuk be gondolkodási készségünket a FIDESZ demagóg propagandájának oltárán? kurzus után.
- Nekem már nem csak Orbán oltárom van, rajta van az összes eddigi kedves vezető aki szintén nem okozott csalódást. Így amikor könnyes szemem az imám végén végül kinyitom, a mécsesek fényében szinte angyali fátyolba burkoltan látom az összes jótevőnket. Már nem válogatok. Csak SZERETEK.
- Ó ne már Kozi! Az a rész a legjobb, hogy: "Már nem válogatok. csak SZERETEK." -én meg sírva röhögök, az ügyfél meg hülyének néz. De nem baj. Mellékesen ez is átlibbent képlékeny fantáziámon. A nagymamámnak voltak a vitrinben ilyen, a történelemből ottragadt apró relikviái. Mint például kézzel festett, mozgatható jobb karú, Adolf Hitler ólomkatona-figura. Na így képzeltem el, a házi oltárodon sorakozó kedves vezetőket.
- Nyugodtan fantáziáld mellé azt a giccses aranyozott szélű porcelán ovál hátteret, amibe tűzzománccal tették örökkévalóvá ezen gyönyörű emberek képmását, okulásul minden magamfajta nyamvadéknak. Bár igazán hasonlít a sírköveken használatos ovál képbefogadó részre, távol álljon tőlem bármiféle további analógia vonása... A térdem helye pedig zúzott kővel van felszórva, hogy minden másodpercben emlékezzek, ők sokkal többet áldoznak értem.
- Én inkább egy-egy aranyozott szélű, mély-tányérban látnám őket szívesen és így is képzeltem el. Gondolj bele: -az imáid végén, de már a leves elfogyasztásakor ismét szembesülhetsz imádatod tárgyaival. Frenetikus, katartikus ebéd-élményként. 
- Vállalnád azt a kockázatot, hogy a frissen lopott ételjegyen rabolt farhát késsel cincálása közben megszaladó kés a nemes arcéleken csikorduljon? Feltennéd magadnak a kérdést, "Vajon miért vágtam olyan erősen, kárt akartam tenni a szent megtestesülésben?". Neeeem, én nem vállalnám. A terítő hímzése az más. Ha lecsöpögtettem levessel, anyám akkor is megszidott. Így már egy önálló gátlás is lenne, ami hasznos is, és idillikus is egyben.  
- A farhát az jó, nagyon jó. Főleg ha van rajta püspökfalat (más néven: csirkesegg) is. Viszont tisztelem annyira (mind a farhátat, mind pedig kedves vezetőimet), hogy nem megyek nekik késsel. (Isten ments, hogy arcélen karcoljam valamelyiket is, soha nem bocsátanám meg magamnak.) Hanem a farhát szopogatása közben (miután azt ugye a leves elfogyasztása után kell kiélvezni), még bőven marad időm révetegen bámulni az arcot, amely a tányérban van. Kár, hogy közben a csirkeseggre asszociálok. (Mondjuk -ha már idegen szavak- még mindig jobb, mintha maszturbálnék a csirkeseggre.) 
- Idefigyelj Csabi! Csak több, mint 10 éves ismeretségünk miatt veszek erőt magamon, és nem jelentelek a legközelebbi gondolatrendőrnél, amiért egy SEGGEL illetted csak fantáziában is a KEDVES arcokat. Szopogatni azt lehet, ők is arra ösztönöznek.
- Masztizni ér? - merült fel bennem a kérdés, szinte azonnal, mire Kozi:
- Na azt nem csak hogy ér, de kötelező is. Rá is rántok valami parlamenti közvetítésre. Vagy kormányszóvivői bravúrra.
Hát azt gondolom, hogy ezt rendesen megbeszéltük. Remélem segíthettünk.
Megjegyzés küldése