2015. november 27., péntek

Posztapokaliptikus

Helló kedves Olvasó!

Most leírok egyet, a sok lehetséges jövőkép közül. És, hogy honnan jutott az eszembe? Igazából magam sem tudom, de ma reggel valahogy 'beleállt' a fejembe a gondolat, hogy lehetne akár így is. De ne legyen. Íme:

Nem tudjuk, hogy mikor kezdődött. Nagyon már azt sem, hogy hogyan, de legendák szólnak egy orosz vadászbombázó lelövéséről Szíria felett, talán 2015. novemberében történt? Már nem emlékszem pontosan, pedig tanultuk általános iskolában.
A töri órán a tanárunk úgy mesélte (kénytelen volt, hiszen könyveink nem voltak), hogy amikor a törökök (mint utólag kiderült hibás döntést hozva) szír légtérben lerobbantották az égről a Szu24-est -ráadásul az egyik pilótát még, ha közvetve is, de megölték ezzel-  mindenki az akkori orosz elnök, Vlagyimir Putyin szavaira várt. 
Az elnök nem sokáig volt csendben. Hamar kijelentette, nem gondolná, hogy katonai válaszlépésen kellene törnie a fejét, de.........
A legenda szerint akkoriban komoly belpolitikai érdekek mentén a török elnök, a saját hatalmának megszilárdításáért, egy 'sokhadszínteres' játszmát játszva próbálta összeugrasztani az akkoriban újra kétpólusúvá vált világot. 
A törökökkel szövetséges NATO még a gép lelövése napján összeült, hogy tanácskozzon egy nagyot, de sajnos ennél tovább (ahogy korábban a Krím félsziget orosz annektálása, vagy az orosz-ukrán viszony elmérgesedése idején), úgy a vadászbombázó lelövésekor sem vezetett az égvilágon sehová. A kényelmes nyugat kényelmes (ám főleg politikus) tábornokainak nem fülőtt a foguk állás foglalni.
Ez viszont oda vezetett, hogy nem figyeltek kellőképp Putyinra. Aki a legtöbbször mást tett, mint amit mondott, így aztán szép csendesen elsöpörte először az Iszlám Államot (ne kellemetlenkedjenek ott neki), utána a kurd hadsereget. (Meg az összes ilyen-olyan ellenálló csoportot.)
Európában persze senkit sem érdekelt, hogy az oroszok által visszaállított szír, iraki, afgán határokon belül hetek alatt épült ki az orosz közigazgatás, csak akkor kaptak észbe, amikor elkezdett felfelé kúszni a kőolaj, majd később a földgáz ára. A NATO csak tanácskozott és tanácskozott rendületlenül.
Az igazi baj akkor kezdődött, amikor lehengerlő légi támogatás mellett másfél millió orosz deszantos lépte át a török határt Szíria felől. Nem volt megállás. A NATO ilyenformán belekényszerült egy válaszcsapásba, ami végül egy egész Európára kiterjedő háborúvá szélesedett ki, néhány hét alatt.
De ez már -és a többi- csak történelem, hiszen mindez közel száz évvel ezelőtt történt. Most, 2115. november 27-én, délelőtt 08:40-kor legalább annyira hiábavaló ezen merengeni, mint a magyaroknak Trianonon 2015-ben. 
Most sokkal fontosabb dolgok kötnek le. Először is jó lenne tudni, hogy az iskola épületének romjai alatt húzódó pincéhez vezető alagutat tegnap berobbantották-e a Betyársereg fundamentalistái. Mert, ha igen (hetente előfordul), akkor a gyerekek ma nem mennek suliba, hiszen a felszínen nem közlekedhetnek, a romokat eltakarítani meg olykor több napig is eltart.
Ja, hogy miért nem lehet? Egyszerű. A szervkereskedők mesterlövészei szinte mindenkit lepuffantanak, aki kimerészkedik az utcára. Mentőautót is csak azért látsz, mert a lövészek többnyire -érthető okból- csak megsebesítik az áldozataikat, majd a mentőikkel elszállítják. De soha nem kórházba. És hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tesznek kivételt. De, kivételt tesznek, ugyanis a gyermekeket előszeretettel puffantják le, hiszen a gyermekek szervei kiemelten keresettek. Ja, és nem lövi le a mentősöket sem. Nyilván.
Aztán, ha jó az alagút és a kölkök már suliban vannak, akkor el kell indulnom, más alagutakon valami élelemért. Én a városból kivezető északi alagutat szoktam választani, ahol alagútdíjat szerencsére csak visszafelé, a sikeres vadászat után, a vadhús egy részének leadásával kell fizetni. 
Azután még a 'piacra' is ki kell mennem, ami az egykori polgármesteri hivatal romjai alatt lévő hatalmas pincerendszerben van most (havonta kell megváltoztatni a helyét az öngyilkos merénylők miatt), hogy a hús egy részéért ruhát, lisztet, cukrot, kávét, meg dohányt vegyek. És nem ártana egy kis házi pálinka sem, mert már nincs otthon semmilyen sebellátó folyadékunk. Lámpaolajat azt a múlt hónapban vettem. Szóval holnapután bevásárlok, ................. már, ha túlélem a vadászatot.
Ennyit a szép új jövőnkről, remélem segíthettem.
Megjegyzés küldése