Mosolymanó és az idő!

Hello kedves olvasóm!

Most egy kisfiúról szeretnék írni neked! Mint ahogy azt te is tudod és persze mindenkinek írom aki nem, hogy 2014-ben, azaz másfél éve még javában vívta hosszú és fájdalmas harcát a betegséggel Horváth Dominik, az az akkor kevesebb, mint három éves, mindig mosolygó győri fiúcska, akire ugyanazon év tavaszától már egy egész ország, később a fél világ figyelt. Egy olyan harcot, melyben akkor a kissrác GYŐZELEMRE ÁLLT!

Az édesanyja, a szülei, 2014. késő tavaszán -de inkább a nyárelőn- miután értesültek róla, hogy minden reményük, akaratuk, harcuk és szeretetük ellenére a gyógyuló félben lévő, új erőre kapó, a minden elvesztett képességét újra és rohamos sebességgel megtanuló, jó kedélyű, jó étvágyú, játékos és huncut Dominik, aki mindeddig csatát csatára nyert újra vesztésre áll, egy facebook-kérést terjesztettek elő, miszerint szeretnék szebbé tenni a Mosolymanó hátralévő idejét. Mert akkor már csak az volt neki.

Ez volt az a pillanat, amikor a családdal egy hatalmasat fordult a világ, mert ilyen mértékű összefogást, ilyen nagyságrendű szeretetet, ennyi jót ember még nem látott. A sajtó által csak 'bakancslistának' elnevezett út ezer, meg egy állomásán végtelen szeretet áradt a család és a kisfiú felé. A harmadik szülinapján a családon és a barátokon túl száznyolcvan-kétszáz motoros, a megyei rendőrség, különböző televíziók is képviseltették magukat. Ám mindennek vége szakad egyszer, hiszen Dominik 2014. augusztus 19-n, 03 óra 38 perckor, három évesen és néhány hónaposan elhunyt, "felment az angyalok közé", ahogy édesanyja Rita fogalmazott akkor. 

Jómagam, -és ezért nem lehetek elég hálás, akár egy egész életen át-, szintén részese lehettem ezen összefogásnak, Dominik halálhírére így reagáltam akkor, majd később itt ismét összefoglaltam az érzéseimet. És, hogy miért ezen újabb blogposzt? Sok és szerteágazó a válaszok lehetősége, ám én kiragadnék néhányat mégis.

Vegyük először talán a mai dátumot (2016. január 19.), hiszen pontosan ma tizenhét hónapja annak, hogy a Mosolymanó már nem lehet közöttünk. Tizenhét hónap! Roppant sok időnek tűnhet, de biztosan nem az, ha Domi édesanyjára gondolunk és arra, hogyan él benne a kisfia emléke. Tizenhét hónap! Nagy idő, de nem lett volna az Domi életében, aki így most valamivel több, mint négy és fél éves lenne s készülhetnénk a nyári, ötödik szülinapra. Jövőre iskolás lenne (lehetett volna) talán.

Aztán vegyük a saját érzéseimet. Éppen a tegnapi napon szembesültem e gondolatok nagy részével, amikor -ki tudja, miért- a számítógépemen a Dominiket, nővérkéjét Violát, a szüleit Ritát és Józsit, a családot, a barátokat, a már említett harmadik születésnapot ábrázoló fotókat nézegettem. Talán érdekes lehet, de Domi szemét látva ugyanaz a fájdalom tolult fel bennem, mint mikor értesültem arról, hogy meghalt.

És végül vegyük, igen vegyük Dominik mindig mosolygós szemecskéit. Van róla rengeteg fotó és videó és nagyon nehéz olyat találni köztük, melyen Domi ne mosolyogna. Én mégis egy olyan fotót szeretnék neked megmutatni kedves olvasóm, melyen a Mosolymanó csak egyszerűen ránk, rád néz, viszont ebben a képben benne van az Ő teljes története és benne az egész világ. 

És, bár nem ez a legjobb minőségű kép Róla, mégis javaslom sőt, kifejezetten kérlek, hogy nézz a Mosolymanó szemébe! És akkor megértheted, hogy a történetének megismerése milyen sokat jelent azóta is mindenkinek, aki kicsiny gyermeket nevel. 
És itt kicsit frissíteném ezt a bejegyzést, 2016. január 21-én, délelőtt 11:26-kor. Ugyanis utánanéztem, mert érdekelt, mert kíváncsi voltam: - mennyien gondolják úgy, ahogyan én. A benti időpontig ötezer-háromszáztíz nagyon kedves, Jó embert érdekelt, csak a blogon keresztül Domi története! Tudom, hogy aki elolvasta, az megváltozott, ahogyan én is. Remélem -nekik-  segíthettem, de mit is mondok: - remélem nekik is segített Dominik, ahogy nekem is, valamit megérteni a gyermekeinkkel, a szeretteinkkel töltött idő rendkívüli fontosságáról! Kérlek: - nézz Domi szemébe ismét. Köszönöm!


Szóval remélem segíthettem és még egyszer: - nagyon szépen köszönök mindent neked Drága Kis Mosolymanó!