ROBBANT A BANK!

Hello kedves olvasó!

Először is boldog új esztendőt kívánok neked, miután az év végén nem tartottam a 2013-as évet összegzésre méltónak, ezért nem is összegeztem. Így most az év első bejegyzését "tarthatod a kezedben". Nos, tegnap robbant a bank. Érdekesnek is hívható téma lenne, de nem ezért nem tudtam elmenni mellette, az ok más volt.

Mint oly sokszor, úgy most is megvártam a nyomozás részeredményeit, a tényfeltáró újságírók tényfeltáró újságírását, az oknyomozók oknyomozását, az összeesküvés-elméletek legyártását, illetve más, a témához szorosan nem is kapcsolódó egyéb szálak felbukkanását. Hát nem kellett sokáig várnom. A mai Index egyik cikkének olvastakor el is szakadt a cérna, íme egy részlet: 

"......A Nem adom a házamat! (sic. a szerkesztő) szervezet vezetői mindehhez annyit fűznek hozzá, hogy szimpatizánsaik legyenek készenlétben, de az nem derül ki a bejegyzésből, hogy pontosan miért is:
Legyen a kezetek ügyében egy táska, amibe meleg ruhát, tisztálkodó szereket, alsóneműt, könyveket, jegyzetfüzetet, tollakt, gyógyszereket tesztek. Kényelmes cipőt vegyetek.
Mindenképpen értesítsétek a harcostársakat, hogyha történt valami veletek."

A cikk röviden arról szólt, hogy voltak olyanok, (többnyire "hős" facebook-csoportok kommentelői), akik egyenesen egy valóságos hősnek kijáró tisztelettel beszéltek a robbantóról, várják a folytatást, illetve harcra készülnek. Azt mondjuk nemcsak a cikk, de a bejegyző adminisztrátorok szerint is homályos, hogy ki-, vagy mi ellen, de készülődnek. Hadd mondjam el, hogy nekem mi a véleményem erről az egészről:

1., - a bankot felrobbantó, motorral közlekedő, a közelben héderelő hajléktalanokat előre figyelmeztető férfi (akár kivívom most a haragját, akár nem), minden volt, csak hős nem. 

Mert azt értem, hogy a korai időpont kiválasztása, a közelben tartózkodók figyelmeztetése mind arra utal, hogy a cselekedetével nem akart személyi sérülést okozni. 
Ám csak remélem, hogy a viszonylagosan nagy pusztítást okozó, a törmelékeket (amelyek többnyire fémből, fából, kőből betonból stb... vannak, és egy robbanás bekövetkezésekor repeszként "működnek") hatalmas területen szétszóró robbanószerkezet, amely falakat is kidöntött, jól volt beállítva, mind a robbanás erejét, mind idejét, mind az irányát tekintve és nem a puszta véletlenen múlott az ismert hatás. Mert ha igen, akkor csak a szerencse segített, hogy nem dőlt romba két, a helyszín közvetlen közelében lévő nyolcemeletes lakóház, benne ártatlanok százaival. Családokkal, idősekkel kicsi gyermekekkel! Mert ezt a hatást bizonyosan nem kalkulálta bele a hősünk.

2., - ahogy az őt hősként ünneplő "tömegek" szintén nem számoltak ezzel.

3., - És ugyanúgy nem számolt senki közülük egy ilyen eset hosszútávú hatásaival sem. Ugyanis egy országot (jelen esetben a miénket, a gyengébbek kedvéért Magyarországot, nekem a Magyar Köztársaságot) sehová sem viszi, különösen előre nem, ha azt valakik anarchiába, polgárháborúba, esetleg diktatúrába döntik. Az első kettőért az ilyen hősök, a harmadikért egy kormány, egy párt felelhet. Mert kérdem én: -kinek jó az, ha nincs a boltban kenyér? Kinek jó, ha a munkából hazamenőt félkatonai, illegális fegyveres csoportok vegzálják? (Vegzálni: -csakhogy az "ünneplő" tömeg is értse- itt: - megállítani, kérdéseket feltenni, igazoltatni!, fenyegetni, bántalmazni, szétverni, fogva tartani, megkínozni, megerőszakolni, lelőni, kocsi után kötve húzni meztelenül a Körúton és effélék, a sorrendet jelen esetben a fantáziádra bízom és hozzáteszem, mindezt ok nélkül, mert egy anarchiában ez nemhogy előfordulhat, de egyenesen kötelező.) Kinek jó, ha a beteg gyermekét nem tudja orvoshoz vinni, mert olyan nincs? Kinek jó belehalni egy influenzába, vagy egy vakbélgyulladásba ugyanezen okból? Kinek jó, ha nincs víz, gáz, vagy áram? Kinek jó fázni, éhezni, félelemben élni évtizedeken át? Kinek jó, ha nincs kormány, ha nincs parlamenti demokrácia, ha nincs működő rendőrség? Vagyis, ha nincs rend! Kinek jó látni egy kifosztott kórházat? Kinek jó a Geréb Ágnes tevékenységét pártolókon kívül, lesz, ami lesz alapon otthon szülni, mert nincs más választása? Kinek jó kussolni, a véleményét nem megmondani puszta félelemből? Kinek jó meghalni csak azért, mert kidugta a fejét az utcára, hogy mondjuk élelmet, vagy fát szerezzen a családjának, de valaki puszta kedvtelésből rálőtt? Kinek jó agyonveretni magát, mert más a véleménye, mint másoknak? (Megjegyzem, ilyenek már manapság is történnek.) Kinek jó az este félhomályában kirabolva és nagy fájdalmak közt gyomron szúrva órákon át haldokolni a Széll Kálmán tér metróbejárójában ahol már nem jön segítség? És még sorolhatnám. 

4., - De egyben biztos vagyok. Úgy vélem, hogy sem a Nem adom a házamat!, sem pedig senki más (különösen a nagypofájú fotelforradalmár trollok) nem rendelkeznek elég fantáziával ahhoz, hogy mindezt elképzeljék. S hogy honnan tudom ilyen biztosan? Egyszerű. Egy táska, amibe meleg ruhát, tisztálkodó szereket, alsóneműt, könyveket, jegyzetfüzetet, tollakat, gyógyszereket teszünk. Egy kényelmes cipő vastagon kevés lesz a fenti felsorolás bármelyikének túléléséhez. Ahogy a "....Mindenképpen értesítsétek a harcostársakat, hogyha történt valami veletek. ......."-kezdetű sort sem értem, mert vélem, hogy abban az anarchiában, amelyre hős robbantónk és barátai készülnek (kényelmes cipőben) az értesítésre csak másodpercek maradnak majd, a harcostárs halálának beállta előtt.

Úgyhogy HARCOSTÁRS! Ha komolyan gondolod, hogy a robbantó egy hős volt, akkor kapd elő mobilodat kurva gyorsan és írj bele előre egy jól megfogalmazott SMS-t arról, hogy az elkövetkezendőkben a harcostársak már ne számítsanak rád, mert az imént éppen meghaltál te idióta! Azt talán még elküldheted, ha -kényelmes cipőben- eljön a te időd.

És még valami. A cikket olvasó mindenkit ezúton értesítem, hogy nemrégiben sikerült, nagyon komoly áldozatok árán az egyik (hát persze, hogy a kisebb) devizahitelemtől megszabadulnom, és a meglévő két másikat még mindig nyögöm és nyögni fogom még sok-sok éven át, mert hülye voltam anno én is. Remélem ezúttal is segíthettem.
Mellékesen jegyzem meg, a legújabb híreket figyelve kedves harcostárs, hogy úgy tűnik, a robbantó haverod mégis kicsit elszámolta magát, mert arra még ő sem számított, hogy ekkora lesz a robbanás által okozott kár. Ahogy arra sem, hogy az első járőrautó alig nyolcvan másodperc múlva már oda is ér. Így aztán se rabolni, se gyönyörködni nem maradt ideje. Kellemetlen.