2011. augusztus 20., szombat

ANDERS BEHRING BREIVIK


Hello kedves olvasó!
Biztosan te magad is sokat hallottál erről a norvég fiatalemberről. Az általa közel egy hónapja végrehajtott tettek (nem nagyon tudom más szóval illetni azt, amiket csinált ez az állat) nemcsak Norvégiát, hanem az egész világot megrázták. Az önmagát marxista-vadászként aposztrofáló önjelölt hős az oslói kormánynegyed felrobbantásának előkészítését követően, halálos nyugalommal autózott ki az utoyai komphoz, majd magát és fegyvereit a szigetre "behajózva", másfél órás öldöklésbe kezdett a szigeten fesztiválozó csaknem hétszáz fiatal (tizenéves gyermekek) körében, miközben a bomba is felrobbant a kormányépületek közelében hagyott autóban. Mindezt rendőregyenruhában, így nyerve el a fiatalok bizalmát, akiket (gondolom a nagyobb hatékonyság kedvéért) először maga köré gyűjtött, majd így kezdett el lőni mindenkire.
Pestiesen szólva: - nem semmi. Ám én nem magáról a bűncselekmény-sorozatról akarok írni, hiszen azt, mindenféle média megtette mindenféle formában. Engem inkább maga a személy aggaszt, az gondolkodtatott el. Valahogy nem tudom felfogni, hogy hogy a büdös picsába tehet ilyet bárki? Csak néhány szó erről az állatról, és a fejében keringő "gondolatokról":
Anders Behring Breivik, a "marxistavadász" nagyjából 2002-ben indította el a saját keresztes hadjáratát az iszlám, a szocializmus(?) és a médiák ellen. Véleményét egy  ezerötszáz oldalas könyvben fejtette ki. A csapongó írásműben(?), melyben keveredik naplójegyzet, terrorista kézikönyv, történelmi hivatkozás és politikai propaganda, a harminckét éves norvég az "igazságosztó lovagok kommendátorának" tekinti magát.
Ugyanitt jelzi, hogy fel fogja mérni gyilkos terveinek hatását. "A második világháború óta legnagyobb (náci) szörnyetegnek fognak címkézni" - olvasható az angolos Andrew Berwick álnéven írt, "Európai függetlenségi nyilatkozat - 2083" című szövegben, amely a következő szavakkal zárul: 
"Azt hiszem, ez lesz az utolsó bekezdés. Most július 22-e, péntek van, 12 óra 51 perc." Alatta egy fotón a "Marxistavadász" feliratú fegyverrel látható.
A könyvben(?) (vagy érthetetlen és hihetetlen agyszüleményben) visszatekinthetünk útjának 2002-es londoni kezdetére, amikor nyolc névtelen társával megalapította az "Európai Katonai Rend és Büntető Törvényszék - a Templomos Lovagok" nevű szervezetet, amelynek célja "megelőző háború Európa kulturálisan marxista/multikulturális rezsimjei ellen", hogy "visszaszorítsuk, legyőzzük vagy meggyengítsük a most folyó iszlám megszállást/gyarmatosítást, stratégiai előnyre tegyünk szert egy elkerülhetetlen háborúban, mielőtt még a fenyegetés testet ölt". "A párbeszéd ideje lejárt - folytatja a 93 embert lemészároló Breivik. - Adtunk egy esélyt a békének. Most ütött a fegyveres ellenállás órája." (Normális?)
A szöveg, amelynek első oldalát a templomosok keresztje díszíti, tele van utalásokkal a muzulmánok elleni harc keresztény hadvezéreire. A most végrehajtott terv konkrét előkészületei azonban csak 2009 őszén kezdődtek az írás szerint. "Új szakasz kezdődött" - írja ebben az időszakban, tudatva, hogy alapított egy bányavállalatot és egy kis gazdaságot robbanóanyag-vásárlásainak fedezésére.
"Most kell vennem legálisan egy félautomata puskát és egy Glock (pisztolyt)" - olvasható egy 2010. szeptemberi bejegyzésben. A norvég média szerint e két fegyverre meg is kapta az engedélyt. 2011 májusától naplót vezet az előkészületekről, a vásárlásokról (főleg robbanószerek beszerzéséről), az utazásokról. A robbanóeszköz gyártásához szükséges anyagok listájának elején így ironizál: "Mindezt könnyű lenne beszerezni, kivéve, ha Abdalláh Rasíd Mohammednek hívnának." Készít egy listát a célba veendő európai országokról is, alapvetően a muzulmán lakosság aránya alapján, az élén Franciaország áll.
"Az egyik elsődleges célpont a (kormányzó norvég) szocialista-szociáldemokrata párt éves tanácskozása" - írja a férfi, de említ újságíró-találkozókat és kulturális fesztiválokat, továbbá atomerőműveket és hivatali épületeket is. Végül a balközép kormány székháza és a Norvég Munkáspárt nyári tábora mellett döntött. Egyetlen korlátot szabott magának: "az európai multikulturalista elit elleni harc" mérlege nem haladhatja meg a "45 ezer halottat és az egymillió sebesültet" az "arányosság elve" értelmében.
Arányosság elve? Iszlám? Negyvenöt-ezer halott? Te jó ég! Sok mindent hall és lát az ember. Sok bolond szaladgál a világban, az már szent, de ennek az idiótának egyben tényleg igaza lehet, mert nekem -olvasva az eszement elképzeléseket- valóban a Mein Kampf és Adolf Hitler jutott először az eszembe.  
Biztonság-politikai elemzők az eset után elmondták, hogy a belföldről induló, magányos cselekvőket tudja legnehezebben kiszűrni az adott európai ország titkosszolgálata, hiszen terveiről nagyon nem pofázik és még csak arab külseje sincs, hogy megfigyelhető legyen. A hírek is először egy norvég gazdálkodó letartóztatásáról szóltak, miközben -mint később kiderült- Breivik a biofarmot is csak azért vásárolta, hogy feltűnés nélkül juthasson nagyobb mennyiségű műtrágyához, amely később az általa felrobbantott bomba alapanyaga volt.
Kiborultam, amikor az esemény megtörtént. Ám nem ragadtam tollat. Kiborultam, amikor elhíresült, hogy ez a rohadék, legfeljebb huszonegy évet kaphat azért, amit tett, de ekkor sem írtam az esetről, mert még nem ülepedett le egészen. Megviselt az is, amikor információt gyűjtve szembesültem a fent említett elmebeteg agyszüleményekről, de még ez sem sarkallt írásra. 
"A gonosz arca" Bekötve (nehogy baja essék)
De végül tudod, hogy mi fogott meg? Két új információ. Az egyik szerint a norvég rendőrség egy úgynevezett helyszínelés keretein belül (amikor a gyanúsított a helyszínen bemutatja, hogy mit, hogyan csinált), a szigetre szállította Breiviket (titokban és szoros őrizete mellett, nehogy baja essék), ahol ez az emberi mivoltától már régen teljesen megszabadult állat mosolyogva ismételte el minden mozdulatát a rendőrségi kamerák számára. Az infó szerint, bár láthatóan megérintette a sziget látványa, semmilyen megbánást nem tanúsított.
A másik hír pedig, mely számomra az utolsó csepp volt a pohárban, Breivik panaszkodott az ügyésznek a fogva tartás körülményeire?! Ezt a szardarabot, Európa egyik legkényelmesebb börtönében tartják fogva! Igaz, magánzárkában (ami -szerintem- saját, jól felfogott érdekében is történik, mert a gyermekgyilkosokat bizony odabent sem szeretik nagyon), ám hosszúnevű norvégünknek pont ez a fő problémája, szadista állatoknak titulálva a norvég rendőrség munkatársait. 
Ha börtönének őrei szadista állatok, akkor maga Breivik az mi? Az ember, akinek nem számított, ha a tizenhét éves, már sebesült és a földön fekvő áldozata az életéért könyörög, ám ő ennek ellenére -a túlélő szemtanúk szerint legtöbbször akkor is mosolyogva!- ismét hátba, vagy fejbe lőtte az előtte fekvő, vérző gyermeket, akkor ő maga mi?
Az egyik alapvető ösztönünk -már, ha normálisan működünk- az, hogy sérült embertársunkat a legjobb tudásunk szerint próbáljuk menteni a bajból. Gyorsabban és hatékonyabban cselekszünk, ha az illető sérült, bajba jutott társunk ráadásul gyermek. (Én legalább is.) Ez meg lelövi? Akkor ez (Breivik) mi? Nem jövök rá, de igaza van, tényleg a legsötétebb náci időket idézi ez a viselkedés. 
Ennek a férfinek a tette bennem nagyon súlyos nyomot hagyott. De vajon mit érez Norvégia? Mit érezhetnek a szülők, a hozzátartozók? Meghalt a gyermekük, csak mert a szülő bal oldali érzelmű ember? Hány anya lelke nyomorodik meg most örökre? Hány család szakad szét? Hány halottja lesz a szülői lelkiismeret-furdalásnak? És ezer, meg ezer kérdés tolul fel bennem, mialatt ez a rohadék a fogva tartás körülményeire panaszkodik.
Csakhogy az erőszak erőszakot szül, mert -miközben e cikk utolsó szavait írom- már magam is a Breiviknek járó kilencvenhárom halál formáján gondolkodom. Hangyákkal etetném élve fel, vagy a testét (jó magyar szokás szerint) itt kilencvenhárom darabra szaggatva, azokat kilencvenhárom norvég város kapujára tűzném, elrettentve esetleg a többi bolondot. És ez az ami nem jó. Mert sem én sem más nem ítélkezhet, arra ott van a jó öreg igazságszolgáltatás. Csak az a baj, hogy a bíróság ebben az esetben is -mint már oly sokszor és manapság egyre inkább- legfeljebb csak törvényt (a törvény betűjét) tudja majd szolgáltatni, nem pedig az igazságot! Remélem segíthettem.

Megjegyzés küldése