AZ OLIGARCHA

Hello kedves olvasó!

Ma, 2014. április 07-én, miről is kellene, hogy szóljon egy blogpost? Hát persze, hogy a választási eredményekről, de én, a tegnapi eseményeken magamat túltéve (egyszerűen muszáj) és "gratulálva" a kormányzó koalíció "elsöprő győzelméhez" (Ugye értjük az idézőjelek miértjét?), kicsit továbbgondoltam a fideszi térnyerést.

Sok helyütt hangzott el, hogy ehhez a győzelemhez nem csak a Fidesz szavazóinak lojalitása kellett, de szükséges volt, szükséges lett volna egy jó, nagyon jó kampányra is. Na ilyet én nem láttam. 

Láttam viszont sárdobálást, láttam jó időben végrehajtott "simongáborletartóztatást", de láttam "rogánvagyongyarapodást is", amit viszont nem igen fújt fel az újságíró társadalom nagyobbik többsége (lett légyen az a Magyar Nemzet, a közmédia, vagy akár -újabban- a TV2 alkalmazásában). Így hát láttam agyonhallgatást, ahogy korábban láttam új választási törvényt is. 

Hülye az, aki azt gondolja, hogy a kampány hiánya egy már-már dinasztiát építő pártelnök-miniszterelnök elbizakodottságát jelzi. Orbán Viktor annak ellenére sem volt elbizakodott, hogy most, 2014-ben akár lehetett is volna. Nyilvánvalóan tanult a 2002-es lavinaszerű vereségből, így kifelé folyton óvatosan becsült, pedig tudta, tudnia kellett, hogy győzni fog. A választási törvény sajátosságaiból (ami egyébként az egyszerű halandó számára, többségünk számára egy rendkívül bonyolult matek), és a választási körzetek határainak megváltoztatásából adódó fölény tegnap megmutatkozott. Mondjuk a fölény szó kicsit erős a választásra jogosultak kicsit több, mint felének az  alig 45 %-ra, de hagyjuk.

Mielőtt fő témámhoz kanyarodnék, engedj meg még néhány mondatot a tegnapi napról. Orbán Viktor a tegnapi, győzelmi beszédében hangsúlyozta, hogy soha ilyen egységes még nem volt Magyarország. Tényleg? Az már nem is olyan érdekes, hogy 55%, vagyis az ország másik, sőt nagyobbik fele mást akar? Az már nem is érdekes, hogy a 45%-os szavazati arány, majd 66.66666...%-ot, vagyis nagyjából 2/3-ot ad a parlamentben újra a kormányzó koalíciónak? Hát hülye itt mindenki? Úgy tűnik igen. De, hogy a címadó kifejezés is teret nyerhessen végre az írásomban, valahogy át kell kössek rá. Megpróbálom.

Tehát: -mi kell még a lojalitáson, az igazságtalanságon, a dogmákon, a külföldön élők (oda adózók) szavazatán, az agymosáson túl ahhoz, hogy valaki úgy legyen 45-ös, hogy a 45-ből 66-ot csináljon? Hát persze, hogy pénz! Méghozzá nem kevés pénz. Tekintve, hogy manapság őket már valóban nem nagyon kéri senki sem számon, valamint tekintve, hogy a közmédia megszerzése az éppen kormányzó politikai erőnek (saját) pénzbe nem kerül, tovább tekintve, hogy számos lapkiadótól kezdve a kisebbik kereskedelmi tévét sem a kormányzó pártok, hanem a hozzájuk közel álló pénzügyi csoportok vették meg és birtokolják (vagyis megmondják, hogy miről írhatunk, beszélhetünk ebben vagy abban a lapban és tv-ben és miről nem). Ehhez viszont ismételten csak pénz kell. Nem is kevés. 

Ám, az uniós forrásokból származó, nagy állami megrendelésekből (közbeszerzés ide, vagy oda) telik szépen

. Akár kereskedelmi tévére is, hogy a dolog agymosás része is működhessék rendesen. Hát igen, van aki nem nézi az M1-et és társait.

Úgy van ez, hogy a kicsi oligarcha visszaoszt (mint megannyi önkormányzati botrányban ezidáig), ám a nagy nem ilyen balga, ő lapkiadót, kereskedelmi tévét vesz a főnökének. Ajándékba. És, ha már oligarcha, beszéljünk róla is végre egy kicsit. 

1., AZ OLIGARCHA:

A Magyarországon viszonylag nemrég, alig húsz éve felfedezett állatfajta egyedeinek leírása nem könnyű feladat, mivel az oligarcha többnyire rejtőzködő és/vagy éjszakai (is) életet folytató emlős. Jellemzően két fajtáját különböztetjük meg, a kicsi oligarchát és a nagy oligarchát.

Itt kell megjegyeznünk -a félreértések elkerülése végett-, hogy a két alfajt nem elsősorban a testméretük, hanem a fészkeik nagysága és azok földrajzi elhelyezkedése, továbbá az ingóságaik számában, értékében és nagyságában rejlő, nem elhanyagolható, mondhatni nagyságrendi eltérések különböztetik meg. Az egyedfejlődés során a kicsi oligarchákból, nagyjából olyan 40%-os arányban később (esetenként néhány, átlagban tíz-tizenöt év alatt) nagy oligarchák válnak, ám ez nem minden egyedre jellemző, az alfajok részletes ismertetésénél térünk majd ki bővebben ennek okaira.

1/A., A KICSI OLIGARCHA:

A születésekor átlagosan 3500 gramm súllyal és 50-52 cm-es magassággal világra jövő emlős, olyan 12-14 éves koráig leginkább egy másik emlősre, az emberre hasonlít. Külsőségeiben a későbbiekben sem változik meg, felépítése életének további szakaszaiban is humanoid jellegzetességekkel bír. Ez teszi számára lehetővé, hogy az életterét jelentő városi környezetben jól elrejtőzzék. 

A születésekor nagyon rossz, rossz, vagy átlagos anyagi helyzetű, átlagos intelligenciájú és testalkatú kicsi oligarchában a serdülő kora környékén tudatosul, hogy a vasárnapi húsleves-rántotthús kombó számára nem pálya és többet, egyre többet akar. Tekintve, hogy helyzetében jelentős változást az átlagos jövőkép (tanulmányok, elhelyezkedés, tényleges munka) nem hozhat, ezért ügyeskedni kezd. A törvényesség határán egyensúlyozó kicsi oligarcha ekkor még nem tudja, hogy céljainak eléréséhez előbb vagy utóbb kénytelen bűncselekményeket (is) elkövetni. Az oligarchává válás rögös útján, (mindkét alfajra jellemezően) a fajtából először kivész az erkölcs, majd az empátia, később azonban (és ez már-már nagy oligarchás személyiség jegy) az elkövetett cselekmények súlyának felismerése is a múlt, a gyermekkor ködébe vész. 

A kicsi oligarcha kezdetben másolt jegyzetekkel, hamis CD lemezekkel, majd BKV bérletekkel esetleg hamis pénzzel (nem ritkán, adott esetben ezekkel egy időben party-drogokkal) házal, az ebből származó bevételeit (értelemszerűen) járulékok valamint adó nem terheli. Később ugyanezen bevételeket sűrűn helyezi ki, nálánál lényegesen rosszabb anyagi helyzetben lévőkhöz, heti 50%-os (más néven: -uzsora) kamatra. Miután hosszútávú elképzelése a nagy oligarchává válás, ezért, bár az erőszaktól nem riad vissza, azt kerüli, a piszkos munkát másokkal végezteti el. 

Az áldozatos munka, sok lemondással és éjszakázással (pl.: -éjszakai klubok üzemeltetése, áfacsalással, rendőrvásárlással) stb., végül meghozza a gyümölcsét, így, az ekkor nagyjából 30-35 éves kicsi oligarcha a hozzá megszólalásig hasonló többi városlakóval ellentétben már lényegesen nagyobb fészekben él, járművét évente cseréli, általában külföldön nyaral, háztartási alkalmazottat foglalkoztat, valamint némelyik egyed még dokureality-ben is szerepel. Innen már csak néhány lépés a nagy oligarchává válás, például más városlakók, olyanok mint önkormányzati, rendőri vezetők,  tisztviselők megvesztegetésével, túlszámlázásokkal, nagy állami beruházások alvállalkozóként történő megkörnyékezésével, összefonódásokban való részvétellel.

Itt ismét megjegyzést kell fűzni az egyedfejlődés leírásához. Mint említettem, a kicsi oligarcha nem minden esetben, sőt ritkán válik nagy oligarchává. Ennek néhány okát ismertetném. Sok kicsi oligarcha esik csapdába. Az alfaj néhány egyede ugyanis szeretne az ismeretlenségből a felszínre törni, szeretné megmutatni azt, amit fiatal kora ellenére elért, így egy-két emlős elkezd harsány, kicsapongó életmódot folytatni, elkezd feltűnően nagy lábon élni. Ezt más városlakók is megneszelhetik. Ennek folyamán más kicsi oligarchák, vagy néhány becsületes városlakók szemét szúrni kezdi a kicsapongó kicsi oligarcha életmódja. A kicsi oligarchák területért egymással vívott harcában többnyire az ilyen feltűnő módon élő kicsi oligarchák esnek el, ezeket a saját terepjárójukban lövik agyon, vagy valahol elássák, esetleg felkötik őket, néhány kicsi oligarcha pedig egyszerűen csak eltűnik örökre. A további fluktuációt a becsületes városlakó egyedek okozzák azzal, hogy a feltűnő kicsi oligarchákat a becsületes városlakók által üzemeltetett hatóságok (rendőrség, NAV, ügyészség, bíróság) tizedelik meg oly módon, hogy eljárásokat folytatnak le velük szemben, majd börtönbe zárják őket. Mindezzel mintegy 60%-os fogyás érhető el. Ezzel szemben, a csendesen élő kicsi oligarchák (a maradék 40%) jó eséllyel válhatnak nagy oligarchává.

1/B., A NAGY OLIGARCHA:

És el is jutottunk az úgynevezett nagy oligarcha alfajhoz. A nagy oligarcha egyedfejlődése merőben más, mint a kicsi oligarcháé. Mint ahogy a tanulmány fenti részéből kiderül, a kicsi oligarchák mintegy negyven százaléka válik, (és válhat) nagy oligarchává, azonban ez (tekintve a nagy oligarchák arányaiban kisebb egyedszámát) összesen legfeljebb a tíz százalékát teszi ki a nagy oligarchák számának.

Egyedfejlődésükben erős eltérések tapasztalhatóak. Szaporodási szokásaikat, humanoid külsejüket, fejlődésük első 15-21 évét tekintve, fiziológiailag erős hasonlóságok mutatkoznak. A nagy oligarcha szintén elevenszülő és szintén emlős, továbbá szintén az átlagos városlakók külsejét veszi fel felnőtt korára. Azonban a nagy oligarcha alfajról nagyon nagy százalékban már születésekor tudni lehet, hogy az lesz. Élete első 14 évét  magánóvodában, magániskolában tölti, szabadidejét dajka, nevelőnő és más háztartási alkalmazottak felügyelik. Később minimum 100 éves gimnáziumba jár, szabadidejében folyamatosan sportol, nyelveket tanul, rengeteget olvas, néha ír is. Az érettségi utáni nyarat már rejtőzködve, önkéntes szociális munkával, majd Kajmán szigeteki nyaralással tölti. Élete ezen szakszára jellemző az elszeparált életmód, szintén nagy oligarcha szülei óvják mindenfajta közszerepléstől. Egyetemi évei alatt (melyeket angol, amerikai csúcsegyetemeken folytat) ismeri meg a köznép fogalmát, bár velük (azaz az alacsonyabb képzettségű, általában kétkezi munkából élő városlakókkal) nem vegyül, azokat már a húszas évei elején erősen lenézi. Ahogy a kicsi, úgy a nagy oligarchákra is jellemző a hímneműség. Ez nem egyfajta hímsovinizmus, csupán a nőnemű egyedek még felnőtt korukra sem tudnak olyan szívtelenek lenni, amilyenre egy hímnemű egyed már kora egyetemista korában fejlődik, amelyre már ekkor bőven képes. A nagy oligarcha egyed az egyetemen általában egyszerre hallgat közgazdaságtant és politológiát és némi művészettörténetet. Egyes egyedek az egyetemi évek után azonnal politikusi pályán elhelyezkedve építik további karrierjüket, bár ez a nagy oligarchákra egyébként nem, vagy csak kevésbé jellemező. 

 Az elmúlt huszonöt évben a nagy oligarcha magyarországi példányai nagyjából két generáció óta léteznek. Számuk nem túl nagy, melyet magyaráz a kicsi oligarchák nagy számú elhullása, vagy a körültekintő párválasztás ugyanúgy, mint egyes esetekben a belterjes tenyészet, vagy a kis szaporulatszám. Azonban a második generációs nagy oligarcha kifejlett példánya -folytatva a már megkezdett utat- már nem simliskedik, a törvényesség látszatára messzemenően ügyelve irányít vállalatbirodalmakat, kiadóvállalatokat, kereskedelmi tévéket. A szintén innen származó és a politikusi pályát választó nagy oligarchafaj politikus tagjainak hathatós segítségével irányít azután 2/3-os parlamenteket, valamint az ország kormányát. Tevékenységével a nagy oligarcha egyed más városlakók gondolkodását, a sajtótermékein, kampányain keresztül befolyásolva kormányának, pártjának ál-demokratikus választásokat is nyer, így a jövő állami megrendeléseit előre borítékolhatja, az adót, járulékokat rendre befizeti, vissza időben és pontos összegben oszt. Remélem -ismét- segíthettem.

UKRAINA

Hello kedves olvasó!

Hát persze, hogy van véleményem. Nekem -szemben a bennünket hivatalosan képviselő (képviselő?) kormányunkkal- nekem bizony van és annak hangot is adok, hangot ha kell!

Sokszor elgondolkodtam már, mi a francnak is írok én blogot. Hiszen ki vagyok én, hogy véleményt formáljak? Rájöttem: -egy vagyok közületek, egy vagyok a sok közül. Egy gondolkodó, és éppen ezért önálló véleménnyel bíró egy. Egy vagyok közületek. Egy aki megpróbálja megérteni a körülötte zajló, olykor lüktető világot, aki megpróbálja lefordítani a saját nyelvére azt amit lát és hall, kiszűrve a vakítást, a csúsztatást, a hazugságot. Egy, aki megpróbálja lefordítani a saját, ezért e te nyelvedre is a világot.

Ezért a mostani, az ukrán közállapotokkal kapcsolatos poszt első soraiban azonnal le kell, hogy szögezzem, (pont úgy, ahogy tettem ezt korábban már oly sokszor): - a véleményem nem szakvélemény. Nem egy politikatudós szakszavaktól hemzsegő, a történéseket geopolitikai szempontból elemző, tudományos dolgozat. 

A vélemény az elmúlt napok eseményeinek tükrében keletkezett saját gondolataimat tartalmazza, és jobban: - a bejegyzés az én érzéseimet tükrözi!

Mint az köztudott, Ukrajnában az elmúlt héten történelmet írtak az ukrán emberek! Elnökük Viktor Fedorovics Janukovics egyetlen tollvonással vezette vissza országát az orosz befolyás alá azzal, hogy tavaly novemberben nem írta alá a társulási szerződést az EU-val. Ilyet azért nem illik még diplomáciai körökben sem előkészítés nélkül, különösen nem egy többségében európai integrációra vágyó ország vezetőjeként. 

Az elnök döntése miatt utcára vonuló ezrek ezután ki is fejezték a nemtetszésüket Kijev egyik, ha nem a legjelentősebb terén, a Majdan-on. Az innen induló, majd a héten szerdán, és csütörtökön, közel hetvenhét (vasárnap reggelre egyes források szerint összesen nyolcvannyolc) áldozatot követelő tüntetéssorozat, a maga külön fejezeteket is megérdemlő eseményeivel intő jel kell hogy legyen mindannyiunk, minden európai, minden magyar ember számára! Intő jel, hogy hogyan nem szabad közéletet, politikát csinálni!

Amikor arab államokban a helyi lakosság egy-egy szélsőségese, akár önmagát is felrobbantva megöl másokat, olyankor már szinte csak legyintünk, annyiszor hallunk ilyet. Pedig (ahogy az ilyen történést hallva én meg is teszem), ilyenkor is meg kellene állnunk egy pillanatra elgondolkodva, hogy kell-e, lehet-e ideológiai, politikai, az említett esetben többnyire vallási okból bárki öngyilkos és ezzel egy időben gyilkos is. Szerintem nem.
Ennek ellenére sokan gondolták és gondolják ezt másképp a világon és rendszeresen robbantják fel magukat és másokat minden nap, a mai napig. 
De Kijevben nem ez történt. Kijev minden tekintetben más. Olyannyira más, hogy a napjainkban, a szemünk előtt zajló, szerintem akár jelenkori forradalomnak is nevezhető eseménysorozatról szóló cikkek kommentelői közül sokan értették félre ezt az egészet, amikor (talán magyarországi aktuálpolitikai megfontolásból, talán, mert valakik fizettek érte, nem tudhatom), de párhuzamot vontak a Majdan és a Budapesten 2006-ban zajló események közt.
Véleményem szerint azonban, ha van hasonlóság, akkor csak annyi, hogy mindkét esemény a jelenkorhoz köthető és mindkét esemény során erőre kaptak olyan emberek (meglovagolva a tömegek elégedetlenségét), akik egyébként alapvetően focimeccseken szokták kitörni egymás kezét lábát.
Ukrajna történelme még csak nem is hasonlít a miénkhez, népességének létszáma, összetétele sem hasonlítható, ahogy az indíttatásuk sem, mely a napokban zajló fordulatokhoz vezetett. Ha mégis összefüggéseket kellene keresnem, úgy a Majdanon zajló élő történelmet a magyarországi, 1956-os eseményekhez hasonlítanám, amikor is le akartuk rázni magunkról a kommunista és ezzel egy időben az orosz igát.  
A mai kor technológiája (szemben 1956-al) lehetővé tette, hogy percről percre nyomon követhessük az ukrán forradalom kibontakozását. Élő egyenes adásban láthattuk, ahogy fegyvertelen tüntetőket lőnek le egyesével a különleges belügyi erők mesterlövészei, és azt is megfigyelhettük, hogy botokkal, vascsövekkel, kövekkel felfegyverkezett emberek, hogyan vernek agyon (szó szerint a halálba) fegyvertelen, puszta kézzel védekező egyenruhás rendőrt, fényes nappal, a nyílt utcán. Láthattuk, ahogyan jól öltözött középosztálybeli nő, a gimnazistakorú lányaival éppen utcaköveket gyűjt az esti csatához és láthattunk lángoló, vérző rendőröket. Láthattuk, ahogy csütörtök délután elszabadult a pokol, melynek nyomán a parkokban, a tereken végül holtan feküdtek az utca emberei, nagyon sokan. Már kora délután. (Hiába, nappal könnyebb a célzás.)

De láthattunk mást is. Láthattuk, ahogy egy fa tövében üldögélő, láthatóan sokkos állapotban lévő erősen vérző fejű rendőrt több tüntető és egészségügyi szakember éppen ellát, ahogy azt is amikor tekintet nélkül arra, hogy honnan érkezett az illető (tüntető, rendőr, vagy épp provokátor) a templomokban közösségi tereken létrejött gyors-kórházak orvosai igyekeztek mindenkinek megmenteni az életét. Láthattunk torkon lőtt, huszonkét éves vöröskeresztes önkénteslányt és láthattunk angol nyelvű segélykérést, hasonló korú hölgytől.
Ha mindezt össze akarnám foglalni, ami nyilván lehetetlen, akkor az lenne a legjobb, ha azt mondanám: -szürreális. Mert minden az agyamig eljutó kép, videó felvétel, vagy cikk, azok elemzése, átgondolása után is hihetetlennek tűntek a számomra. Hihetetlennek, fordítva az idegen szót: -valóságon túlinak tűnt, hogy 2014-ben, Európában ez előfordulhat. 
Hihetetlennek tűnt, hogy a hatalom hálójába gabalyodott emberek oly erővel kapaszkodtak amúgy illékony hatalmuk fűszálaiba, hogy azért képesek voltak végül embereket ölni. Egy valódi demokráciában ez elképzelhetetlen! Egy olyan országban, ahol a hatalom a népé, ott ez nem történhetne meg!

Ezért kezdtem úgy a jelen bejegyzésemet, ahogy kezdtem. Mert egyrészt mérhetetlenül sajnálom a jelenkor ukrán forradalmának valamennyi, ismétlem: -valamennyi! (tüntető, rendőr) áldozatát és ugyanúgy gyászolom őket, ahogy gyászolják rokonaik, barátaik az elhunytakat. Másrészről pedig, ha mindenképpen kell párhuzam az ukrajnai és a magyarországi események közé, hát tessék: -nagyon nem szeretném, ha nálunk akár hasonló dolog is történne a közeli jövőben. És, hogy miért írom ezt ide? Mert vannak napok, amikor időnként roppant közel állunk hozzá! (Írtam is erről nemrég: http://jaszaic.blogspot.hu/2014/02/the-slider-hihetetlen-folytatas.html )
Tisztelt politikus és állami vezető hölgyek, urak! Véssék jól az eszükbe mindazt, ami most Ukrajnában történik és vonják le a megfelelő következtetéseket. 
Én a magam részéről - hallva, ahogy a Magyar Rádió egész egyszerűen terroristáknak nevezte az ellenzéki tüntetőket, hallva, miként egyezünk meg Oroszországgal Paks bővítésén, és -talán éppen ezért- nem hallva a Magyar Kormány megfelelő, demokratikus reakcióját - azt gondolom, hogy ideje elgondolkodni a politikai hatalomnak hitt illúzió gyengeségén! Ideje elgondolkodni azon, hogy egyetlen állami vezető sem menetelhet külföldi igába, miközben itthon diktatúrát építget és egyetlen állami vezető sem azért van, hogy a hatalmát szilárdítgassa, mert az ilyen vezetőket előbb, vagy utóbb elsöpri a népharag! És nem csak Ukrajnában. 
És még valami. Ha elolvastad és értelmezted ezt a cikket kedves olvasó, amíg emészted az itt leírtakat, kérlek tedd fel magadnak a kérdést, amit én is feltettem: -Valóban terroristák lennének? Szerintem nem. Mert, ha igen, akkor a kor államszerkezete, jogi háttere szempontjából Petőfi Sándor, Bem József, vagy Kossuth Lajos is terrorista volt. Remélem segíthettem.

The slider, a hihetetlen folytatás

Hello kedves olvasóm!

Ha egy ideje forgatod már a blog "lapjait", akkor ismert lehet előtted néhány korábbi, hasonló címmel bíró írás (ha nem, akkor keress rá a keresőben, vagy az archívumban), amelyekben -az ismert televíziós sorozat után szabadon- párhuzamos világokba kalauzoltalak el benneteket. Ezen a gondolati síkon született a legújabb postom. Kicsit rémisztő, kicsit szürreális, de legalább a miénk. Íme:

A szokásos jelenségek ezúttal alig kísérték az érkezésemet. Lehet, hogy az aktuális időjárás volt az oka, hiszen borongós nappalra "érkeztem" és (ahogy ezt már megszokhattátok) ismét a Kossuth tér közelébe.

Szerencsére megint sikerült a tértől távolabb landolnom és magam egy rövid ideig örültem is ennek. Ám e világ láttán hirtelen háttérbe szorult az estleges leleplezésem feletti aggodalmam.

A Kossuth térre ezúttal az arra merőleges Alkotmány út felől láttam rá, miután kiléptem az érkezésem helyszínéül szolgáló egyik tágas kapualjból. A borult ég szürke fénye kissé egysíkúvá tette az elém táruló látvány színeit és az eső durván egybemosta az utcák kövén folyó koszt. A vérrel! 

Amerre elláttam, az utca két oldalán mindenütt hullák hevertek. Férfiak, nők vegyesen. Sokan viseltek sima utcai ruhát, de legtöbbjükön kabátjaik felett volt valamiféle védelmi felszerelés is. Kin motoros protektor, kin kerékpáros sisak. Mindenesetre ez azért eltért a normál hétköznapi viselettől. A holttestek elhelyezkedése is furcsa volt (már amennyire a fentieken túl nevezhetek még furcsának bármit is), mégis valami számomra ismeretlen erő körkörösen szórta szét a szerencsétleneket az utcában úgy, hogy végül többnyire mindannyian az Alkotmány utat övező nagy házak tövében kötöttek ki. Mintha egy hatalmas kéz csapott volna közéjük, hogy aztán egyesével vagdossa a falhoz ezeket az embereket. A sérüléseik rémisztőek voltak. Olyannyira, hogy -bár meglehetősen edzettnek mondható vagyok e téren- mégis, némelyikükre még én sem bírtam ránézni. Katonát, vagy rendőrt csak elvétve láttam a holtak közt.

A másik nehezen emészthető dolog, az a várost uraló szinte teljes csend volt. A szokásos közlekedési zajok, a buszok motorjának erőteljes zúgása, a személyautók kerekeinek surranó hangja, a villamos csörömpölése ezúttal nem volt hallható. A csendet néha egy, a távolban elrepülő harci helikopter rotorjainak, illetve újabban a drónok semmivel össze nem téveszthető zaja ugyan időnként megtörte, de ezen felül csakugyan halálos csend volt. 

Amit még furcsállottam, az az volt, hogy a lőpor és az égett műanyag szagán kívül nagyon nem éreztem mást, így arra következtettem, hogy bármi is történt itt, az nem olyan régen történhetett, mert a földön heverő emberi testek még nem indultak oszlásnak. Mert az ezzel járó -nagyon is- jellegzetes szagot egyáltalán nem éreztem.

Az első sokk után elhatároztam, tovább kell menjek ahhoz hogy megállapíthassam: -vajon ez az én világom-e, mert amit eddig láttam, az sok jót nem ígért. Kicsit félve indultam el a Kossuth tér felé (amit onnan, ahol álltam, nemigen láthattam az Alkotmány út Kossuth tér felőli végére épített barrikád miatt), de elhatároztam, hogy az itt tartózkodásom közel három órája alatt megpróbálok a végére járni annak, hogy mi történhetett itt.

A katonai előképzettségemnek köszönhetően ezután a fal tövében, magamat összehúzva, a természetes fedezékeket mindig kihasználva, lassan haladtam előre. A terebélyes, ám a robbanástól megtépázott fák koronája, egy-egy felborult autó elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy észrevétlenül közelítsem meg az utca végén, kiégett villamoskocsikból, (ahogy elnéztem korábban combinók lehettek) építési törmelékből, szemétből, és újszerű állapotban lévő, rendszám nélküli, fekete Mercedesek maradványaiból emelt tákolmányt. Azt már az elején észleltem, hogy a barrikád közepe hiányzik. Ösztönösen közelítettem meg inkább ezt a nyílást, mert jobbnak láttam az utcaszintjén maradni, szemben azzal, hogy a fal tövében felmászok a tetejére. Tudja Isten - gondoltam, ahogy így elnézem, a másik oldalon még lövészek is lehetnek.  

A barrikád közepén tátongó lyukban fel is fedeztem a keletkezése okát. A kráter mélyén egy furcsán kitekeredett légvédelmi löveg megfeketedett maradványait láttam, lőszerek nélkül. A dolog nagyon úgy nézett ki, hogy valakik (talán a hátam mögött heverő emberi maradványok) még életükben hurcolták oda a löveget, hogy azzal belőhessék a Parlament épületét. Akkor még nem tudtam, hogy ez vajon sikerült-e nekik, de abban ezután már biztos voltam, hogy válasz rövid és velős lehetett. 
Az Országgyűlésnek otthont adó Duna parti épület fölött most is ott köröző harci helikopterek egyike vélhetőleg célba vette a löveget és annak kezelőit, majd -úgy tűnt- egyetlen lövéssel elrendezte a lázadók sorsát. Ahogy elnéztem, nem voltak belövések az Alkotmány úti épületek barrikád felőli homlokzatán, csupán a barrikád közepén bekövetkezett robbanás rongálta meg azokat, és szórta szét azt a közel száz embert, akik ekkor ott serénykedhettek.

Kinéztem a Parlamentre. Az épület központi részén álló kupola sajnos nem volt ott és a kupolához közeli tetők és tornyok is sérült csontokként meredtek az égbe, de ezt leszámítva az épület állt. Még állt. Előtte, a Kossuth téren, egy homokzsákokból álló magas kerítés mögött hatalmas sátrak álltak. A kerítés néhány magaslatán acéllemezekkel megerősített géppuskafészkekben rendőri egyenruhát viselő férfiak álltak őrt. A tábor főbejárata az Alkotmány utca felé néző szűkülő, hatalmas betonakadályokkal tűzdelt út volt, melynek széleit ugyanilyen akadályok képezték, tehát a tábort, csak ezen az egy úton lehetett megközelíteni, legalább két géppuska tűzvonalában. 

Tiszta Bagdad! - gondoltam, amikor durván összerezzentem, mert valaki megveregette a vállam. Gyorsan megfordultam, felkészülve mindenre, de hamar hátrébb kellett húznom az agyaraimat, mert az engem megbökdöső, csak egy -először valamiért furcsán ismerősnek tűnő- szakadt kabátú, kormos arcú fiatal lány volt, akinek a homlokán egy ránézésre nem túl komoly, friss felületi sebből vér szivárgott az arcára. A lány intett, hogy kövessem, majd együtt csendben elhagytuk a barrikádot.

A következő majd egy órában a Nyugati pályaudvar egy csendes zugába húzódva a lány (akiről később kiderült, hogy az ebben a világban is futó Éjjel nappal Budapest című dokureality egyik szélnek eresztett szereplője volt) elmesélte, hogy az állapot, amit láthattam, közel másfél hónappal korábban kezdődött. Elmondta, hogy az áprilisi választásokat követően ebben a világban is a korábbi kormánypárt nyert (bár itt nem konkrétan Fidesznek, hanem valami hasonlónak hívták), de csak olyan kis különbséggel, hogy az ellenzék, csalást kiáltva az utcára hívta híveit. A miniszterelnök ezután rendkívüli állapotot hirdetett, mint mondta a "demokrácia védelmében", bár a lány szerint ennek az egésznek inkább volt köze a hatalom megtartásához és megszilárdításához, mint a demokráciához.

A rendkívüli állapotban bevezetett kijárási tilalomhoz nem szokott emberek azonban ezt nemigen akarták tudomásul venni. Ebből tehát egyenesen következtek az első, statáriális, nyílt utcai kivégzések, melyeket a legnagyobb jóindulattal sem lehetett egyszerű rendőri túlkapásnak tekinteni és, mert az itt élő emberek sokkal kevesebbért is az utcára mentek korábban, nagyon hamar polgárháborúba torkollott a miniszterelnök demokráciavédelmi elmebaja.

Azt is megtudtam a lánytól, hogy a lakosság ellátása szinte azonnal megszűnt Budapesten, ahogy azt is, hogy ez is a miniszterelnök egyik téveszméjének következménye volt, aki azt hitte, hogy ki tudja éheztetni az ellenzékét. Így hamar megszűnt a városban végleg a  közbiztonság is, hiszen az emberek a puszta túlélésért kezdtek fosztogatni. Érdekességként mesélte el, hogy az automata rendszereknek köszönhetően, az interneten bárki végig követhette, ahogy az itt szintén futó Való Világ 6 agyatlan szereplő majdnem éhen döglöttek a "villájukban", mert a polgárháború forgatagában mindenki megfeledkezett róluk egy időre, ők meg voltak olyan ostobák és korlátoltak, hogy azt hitték: -minden, ami velük történt az a műsor része. Végül persze az egyik internetezőnek eszébe jutott értesíteni a legrosszabb körülmények közt is hellyel-közzel működő rendőrséget, akik a tűzoltók segítségével kimenekítették és kórházba szállították a szereplőket, majd letartóztatták az épp hírműsorok készítésével foglalatoskodó producereket. Hát igen, mindent a nézettségért. Itt is.

A lány ezután elsietett, hivatkozással a rövidesen kezdődő kijárási tilalomra. A homloksebéről nem tudtam meg semmit, de az elég beszédes, hogy a robbanás után az Alkotmány utcában találkoztunk. 

Az időm lejárt, és a következő ugrásig már csak egy órám maradt. Kiléptem hát a Nyugati pályaudvar viszonylagos biztonságot nyújtó menedékéből. Gondoltam körülnézek egy kicsit, ugyanis a Bajcsy körút csendesnek és biztonságosnak tűnt. A pusztítás nyomai itt is jól láthatóak voltak. A keresztutcák egyikében öt, vagy hat új, sárga-piros mentőautót pillantottam meg. Némelyikük kiégett, néhány "csak" nyitott ajtókkal, betört ablakokkal, szétlőve és kifosztva állt az egykor volt mentőközpont előtt. A szomorú látványt magam mögött hagyva és a látottakat összességében értékelve kellett konstatálnom, hogy a "harcban álló" felek egyikének sem szent semmi.
Kiértem ismét a Bajcsyra. Az épületek homlokzatán itt, ezen a Budapesten sok helyütt óriásplakátok hirdették a nemrégiben lecsengett választásokat. Ahogy nálunk, úgy itt is látható volt az azóta már elhíresült plakát, ahol az ellenzék prominensei, maguk előtt táblát tartva, köztük egy bohóccal álldogálnak és a plakát feliratának tanulsága szerint nem kellene nekik ismét négy évet adni. 
A málladozó plakátok mellett azonban voltak újabbak is, amelyek viszont már a polgárháború kitörése óta kerülhettek a helyükre. Szinte kivétel nélkül mindegyik (agyrém és agymosás egyben) az itteni Áder Jánost és Orbán Viktort ábrázolták a hadsereg tábornoki egyenruháiban, ahogy felszólítják a bámészkodót: -ne álljon az ellenség oldalára, ha jót akar a hazának, a magyaroknak (vagy éppen magának, tettem hozzá én.)
Az időm végképp elfogyott, így keresnem kellett egy alkalmas helyet a következő ugráshoz. A maradék néhány perc viszont elegendő volt arra, hogy elgondolkozzam, hogy feltegyek magamnak néhány kérdést: -ki az ellenség az egy hazában? És ki a magyar? Egy párt háborús retorikája valóban idáig vezethet egy országot? A hatalom tényleg fontosabb, mint az ország és benne annak lakói? Ez a politika kitől véd meg bennünket, embereket? Jó nekünk, ha egy polgárháborúban végül egymást irtjuk majd? És végül: -mit ér maga a hatalom is, ha aztán nem lesz kin gyakorolni? Remélem segíthettem ma este is. 

EGY CSODÁLATOS FOTÓ MARGÓJÁRA

Hello kedves olvasó!

A napokban megjelent egy fotó (melyet nyilván mellékelek) a Facebookon, amely egy kissé lelakott hölgyet ábrázolt. Na én sem voltam rest hozzászólni, de azon melegében szerzőtársaim Laci és Kozi is gyorsan tollat (klaviatúrát) ragadtak, hogy vélemény nyilvánítsanak az ügyben. Tekintve, hogy sírtam a röhögéstől, úgy döntöttem, hogy a dolog (az eseményt párbeszéd formájába szerkesztve, kötve fűzve egy példányban) megér egy posztot. Íme:

Codálatossssz djágaszágom!

- Csabikám, csak nem ezek az ideáljaid????  

- Melyik? A Lidl, vagy a csaj? 

- Szerinted?????

- Hát, akkor már inkább a Lidl. (Mer' az a nőszerű, nőféle állatfajta a képen az annyira nem jön be.) Mondjuk a Lidl sem.

- Nem tudom, miért forgatjátok a szemetek. (Itt kapcsolódott be Kozi) Én igazolva látom a LIDL szlogent "A minőség olcsóbb". Ez pusztán marketing. Annak mondjuk DURVA...

- Durvának ténylég durva, de amúgy meg üt nem? Már órák óta a Lidl-ről beszélünk. (Többek közt.) 

- Igen, teljesen hatékony. Nem járok oda, de ha ma este arra riadok fel, hogy egy puffasztott csomagolt kenyérrel a kezemben sikítok a polcok közt, mert ez a szörny jutott az eszembe és nem tudom hol vagyok, akkor nem csodálkozok. 
- Ezt most elképzeltem. (Azóta sírok.) 

- És az este még hátravan....-mondta erre Kozi.

 - Bár, ha jobban megnézed, láthatod, hogy a kezében egy poharat tart. Vagyis: -nyilván ütős éjszakája volt annyira, hogy villamoson még nem sikerült rádöbbennie, hogy vége a bulinak. De hát az "...este még hátravan....". Gondolj bele Kozi! Kenyér a kézben, sikítasz a polcok közt, a hátadon fekve, ez meg rajtad, ő sem tudja még, hogy hol van, és mindeközben a nyalj még szavakat dünnyögi a füledbe folyamatosan, hozzátéve: -úgy, ahogy éjjel tetted. Ezzel egy időben pedig büdös nyál folyik a szájából a füled környékére. Na az odabaszna azt hiszem.

- "Ha jobban megnézed" most komolyan? Szopatsz? Igyekszem úgy nézni a fotót, mint szégyenlős gyerek a ballagási bulin a kókuszlikőrt. De még így is túl sok jön át belőle. A fiktív (!!!!) éjszakai leírásod, őszintén szólva megdöbbentett. Mármint, nem gondoltam soha ennyire durva események egy helyszínen, rövid időn belüli VELEM megtörténésére. Ettől már az is jobb lenne, ha egy szippantós kocsiban dolgoznék, a tartályon belül, napi 12 órában. Valami laza kis irodaira melóra gondoltam.

- Nem akarom az egész bejegyzésedet idézni, mert minek. De olyan szépen építetted fel a poént, hogy nemhogy végig röhögtem, de egyre hangosabban is. (Szerényen jegyzem meg, hogy azért az én alapötletem sem volt rossz.)
- Most, hogy alább hagyott a végtagremegésem, és mentálisan is visszakapaszkodtam Mordor bűzlő kráterének széléről, el kell ismerjem, leírásod szinte fizikai megtestesülésként materializálódott előttem, és lépett ki a monitorból, hogy szájba verjen. Ezt a vizuális sokkot semmi beépített védelmi rendszer nem volt képes blokkolni. De már kezdek rehabilitálódni. Márciusra minden oké lesz.
- Na most az van, hogy a saját fantáziád ellen semmi sem védhet meg. Talán nem kellene fantáziálgatnod, azt hagyd meg a tiniknek. (Főleg a villamoson utazó hölggyel nem kellene.) Úgyhogy magadra vess. Más: - most már elárulhatom, hogy a képen egyébként az egyik hírhedt politikusunk édesanyja látható, aki a választási kampány nyitóbulijáról tartott hazafelé éppen, amikor egy aljas paparazzi lencsevégre kapta. A táskában a parti néhány remekbe szabott hideg-táljának maradéka található, egybeöntve. (Egy gyomorba megy nem?) Mer' amúgy ilyenek ezek. (Hogy ez az utolsó mondat a fotósokat, vagy a hírhedt politikus édesanyákat minősíti, azt ki-ki maga találja ki.) 

- Meg mertem volna esküdni, hogy éppen most MEGY arra a partira. Elképzelésem szerint, ez egy ízléses kompozíció ilyen körökben. A táska tartalmának megsaccolása szinte meghaladja a képzelőerőm határait, de vélhetőleg, az illusztris társaság miatt lehet benne egy kétliteres koccintós is.

- Az lehet. (Mármint a koccintós.) De! Ha valóban a partira megy és nem onnan jön, akkor valószínűleg ő fog előugrani a tortából, mint annak idején Marilyn Monroe JFK-nek. Na majd az is odabasz. Szerintem. (De akkor a táskában biztosan van egy, a hétköznapi viseletéhez hasonlatos, csak kacérabb fellépő ruha is.)

- Azt hiszem, hogy a nyelvek régi tudói most felkapták a fejüket, mint egyszeri Jedi amikor zavart érez az ERŐben. Ne haragudj, hogy kiragadom a szövegből, de a KACÉR szó jelentése, vagy amit eddig képzeltem róla, nos az most ikertornyokként omlott a saját talapzatába. KACÉR. Ezt még ízlelgetnem kell, de már látom, hogy valahogy úgy illesztem ezt be majd a szótáramba, mintha egy sorozatgyilkosra a HUNCUT szót használnám. Újabb, élelmiszerekkel összefont példád lassan arra enged következtetni, hogy tervezett diétámat kívánod íj csalárd módon elősegíteni. Sikerrel, teszem hozzá. Tortát például nem kívánok ez után, legalább 6 hónapig. JFK pedig valószínűleg maga ugrott volna a mesterlövész lövedéke elé, ha EZ ugrik ki a tortából. Kétszer.

- Már megint elképzeltem. Sötét háttér, a tortán csupán egyetlen, de annál erősebb reflektor fénye. A hölgy erotikus(nak hitt) csípőmozgással, arcán csábító(nak vélt) mosollyal seggrészegen, hiányos frontális fogazattal, kissé dülöngélve és legalább egyszer visszaesve kitornássza magát a tortából (izzadság-és egyéb szagú teste tiszta tejszínhab, a haja össze-vissza áll) és közben a napi három doboz cigarettától, és két liter koccintóstól reszelős, már-már férfias hangján, rossz angolsággal nyomja a nála lévő vezeték nélküli mikrofonba a happy birthday to you-t. Na fasza. Fiúk hányok figyelem.

- Előkerestem egy pszichiáter számát, aki ezt olvasta, megkaphatja tőlem (szüksége lesz rá)... Én csak addig jutottam, hogy nem véletlen a helyszín, hiszen hol máshol lehet 340Ft / 2 óra terembérletnél rúdtáncot gyakorolni, ha nem a BKV járatokon? Természetesen, kimeríti a szociális terrorizmus fogalmát, de mindenkinek kell élni valamiből. Erre a testfelépítésre egyébiránt már komoly maszkmesteri és filmes jelmeztervezői szaktudással felvértezve lehet csak erotikusnak nevezhető mozgást elképzelni. Hacsak egy tsunami nem az... Eddig a párbeszéd. Remélem segíthettem. (Ja és még valami: -nézd meg jól kérlek még egyszer a képet. Jól fog esni.)

IGAZGYÖNGY A DISZNÓSZARBAN!

Hello kedves olvasó!

Ahogy az a HVG-ben is olvasható, idézem: "Napok alatt az internet kedvencévé vált a Csemer Boglárka Parfüm című dalához készült videó, melyben az énekesnőt valós időben alakítják átlagos lányból magazinszépséggé. A fiatal dalszerző nem számított ekkora sikerre, annak pedig kiváltképp örül, hogy társadalomkritikáját így keblére ölelte a világ."

Hadd járuljak hozzá ehhez az információhoz egy saját véleménnyel.  Leszúrták, megölték, frontálisan ütközött, letartóztatták, választások, április 6., Fidesz, MSZP, kisállat született, Fókusz: -mellnagyobbítás, mellkisebbítés, kifizették, nem fizették ki, halat vacsorázott, napozott, neve sincs, Hal a tortán, Budapest éjjel nappal, besértődött a tehetségkutató kettőszáz-ötvenkettedik, a daltól másfél ütemmel, és olyan háromnegyed hanggal lemaradó, a színpadon bohóckodó versenyzője, mert úgy mondták meg neki hogy amit csinál az nagyon szar, hogy tényleg szar és ezért fikázni kezdte a dobogós helyen végzetteket, állatkerti hírek, özönvíz, tájfun, mínusz ötven fok, másfajta állatkert: a VV6! Uhhhh. 
Na és akkor mindezekhez képest: CSEMER BOGLÁRKA: PARFÜM! 

Naugyehogyugye?! A szó legszorosabb értelmében IGAZGYÖNGY A DISZNÓSZARBAN! Egy olyan dal, és egy olyan videó klip, egy oly valami, amiért érdemes infokommunikációs eszközt nézni, hallgatni napokig, hetekig, hónapokig, akár évekig is, hátha előkerül egy-egy igazgyöngy. Na most ez történt éppen. Remélem segíthettem.

EGY IGEN KIS FIGYELMET, NÉHÁNY PERCET KÉREK!

Hello kedves olvasóim!

Kérlek olvassátok el végig, hogy megértsétek. Egy barátom (mit egy barátom) A BARÁTOM fiatal felesége tegnap nagyon-nagyon rossz egészségi állapotba került. Egyik pillanatról a másikra. Mert az élet ilyen. (Mert az élet már csak ilyen rohadék tud lenni néha.) Hogy mindaz, amit most elmesélek, semmiképpen se tűnjék öncélú pletykálásnak, azért úgy döntöttem, hogy az eset leírása, bármilyen komplikáció említése, orvosi szakszavak mantrázása, vagy nevek említése nélkül kérem a segítségeteket.

Azt szeretném, de mondhatnám úgy is, hogy nagyon-nagyon szépen kérlek benneteket, hogy -ha csak egyetlen másodpercre is- de megállnátok és jó szívvel, a felépülését kívánva gondolnátok (akár ismeretlenül is) A BARÁTOM fiatal feleségére, akinek néhány órája még komoly orvosi segítségre volt szüksége a folytatáshoz.

Tegyétek kérlek ezt úgy, hogy közben nem írtok bejegyzést és nem kérdeztek, mert semmiképpen sem válaszolok, semmiképpen sem válaszolhatok. Viszont (bár magam nem vagyok egy nagy ezoterikus guru), mégis hiszek, akarok hinni a közösség erejében, a jó gondolatok erejében, azért azt kérem: -ha e rövid feljegyzést végigolvastátok és úgy döntöttetek, hogy a segítenétek, úgy keressétek fel a feljegyzés azonos című példányát a Facebook-on itt:

www.facebook.com/notes/jászai-csaba/egy-igen-kis-figyelmet-néhány-percet-kérek/616416418432301

hogy nyomhassatok rá egy like-ot (és különösen) egy megosztást!, ezzel is jelezve, hogy -ha csak egyetlen másodpercre is, de jó szívvel, a felépülését nagyon akarva gondoltatok A BARÁTOM fiatal feleségére, aki most nagyon beteg! Remélem segíthettem.

ROBBANT A BANK!

Hello kedves olvasó!

Először is boldog új esztendőt kívánok neked, miután az év végén nem tartottam a 2013-as évet összegzésre méltónak, ezért nem is összegeztem. Így most az év első bejegyzését "tarthatod a kezedben". Nos, tegnap robbant a bank. Érdekesnek is hívható téma lenne, de nem ezért nem tudtam elmenni mellette, az ok más volt.

Mint oly sokszor, úgy most is megvártam a nyomozás részeredményeit, a tényfeltáró újságírók tényfeltáró újságírását, az oknyomozók oknyomozását, az összeesküvés-elméletek legyártását, illetve más, a témához szorosan nem is kapcsolódó egyéb szálak felbukkanását. Hát nem kellett sokáig várnom. A mai Index egyik cikkének olvastakor el is szakadt a cérna, íme egy részlet: 

"......A Nem adom a házamat! (sic. a szerkesztő) szervezet vezetői mindehhez annyit fűznek hozzá, hogy szimpatizánsaik legyenek készenlétben, de az nem derül ki a bejegyzésből, hogy pontosan miért is:
Legyen a kezetek ügyében egy táska, amibe meleg ruhát, tisztálkodó szereket, alsóneműt, könyveket, jegyzetfüzetet, tollakt, gyógyszereket tesztek. Kényelmes cipőt vegyetek.
Mindenképpen értesítsétek a harcostársakat, hogyha történt valami veletek."

A cikk röviden arról szólt, hogy voltak olyanok, (többnyire "hős" facebook-csoportok kommentelői), akik egyenesen egy valóságos hősnek kijáró tisztelettel beszéltek a robbantóról, várják a folytatást, illetve harcra készülnek. Azt mondjuk nemcsak a cikk, de a bejegyző adminisztrátorok szerint is homályos, hogy ki-, vagy mi ellen, de készülődnek. Hadd mondjam el, hogy nekem mi a véleményem erről az egészről:

1., - a bankot felrobbantó, motorral közlekedő, a közelben héderelő hajléktalanokat előre figyelmeztető férfi (akár kivívom most a haragját, akár nem), minden volt, csak hős nem. 

Mert azt értem, hogy a korai időpont kiválasztása, a közelben tartózkodók figyelmeztetése mind arra utal, hogy a cselekedetével nem akart személyi sérülést okozni. 
Ám csak remélem, hogy a viszonylagosan nagy pusztítást okozó, a törmelékeket (amelyek többnyire fémből, fából, kőből betonból stb... vannak, és egy robbanás bekövetkezésekor repeszként "működnek") hatalmas területen szétszóró robbanószerkezet, amely falakat is kidöntött, jól volt beállítva, mind a robbanás erejét, mind idejét, mind az irányát tekintve és nem a puszta véletlenen múlott az ismert hatás. Mert ha igen, akkor csak a szerencse segített, hogy nem dőlt romba két, a helyszín közvetlen közelében lévő nyolcemeletes lakóház, benne ártatlanok százaival. Családokkal, idősekkel kicsi gyermekekkel! Mert ezt a hatást bizonyosan nem kalkulálta bele a hősünk.

2., - ahogy az őt hősként ünneplő "tömegek" szintén nem számoltak ezzel.

3., - És ugyanúgy nem számolt senki közülük egy ilyen eset hosszútávú hatásaival sem. Ugyanis egy országot (jelen esetben a miénket, a gyengébbek kedvéért Magyarországot, nekem a Magyar Köztársaságot) sehová sem viszi, különösen előre nem, ha azt valakik anarchiába, polgárháborúba, esetleg diktatúrába döntik. Az első kettőért az ilyen hősök, a harmadikért egy kormány, egy párt felelhet. Mert kérdem én: -kinek jó az, ha nincs a boltban kenyér? Kinek jó, ha a munkából hazamenőt félkatonai, illegális fegyveres csoportok vegzálják? (Vegzálni: -csakhogy az "ünneplő" tömeg is értse- itt: - megállítani, kérdéseket feltenni, igazoltatni!, fenyegetni, bántalmazni, szétverni, fogva tartani, megkínozni, megerőszakolni, lelőni, kocsi után kötve húzni meztelenül a Körúton és effélék, a sorrendet jelen esetben a fantáziádra bízom és hozzáteszem, mindezt ok nélkül, mert egy anarchiában ez nemhogy előfordulhat, de egyenesen kötelező.) Kinek jó, ha a beteg gyermekét nem tudja orvoshoz vinni, mert olyan nincs? Kinek jó belehalni egy influenzába, vagy egy vakbélgyulladásba ugyanezen okból? Kinek jó, ha nincs víz, gáz, vagy áram? Kinek jó fázni, éhezni, félelemben élni évtizedeken át? Kinek jó, ha nincs kormány, ha nincs parlamenti demokrácia, ha nincs működő rendőrség? Vagyis, ha nincs rend! Kinek jó látni egy kifosztott kórházat? Kinek jó a Geréb Ágnes tevékenységét pártolókon kívül, lesz, ami lesz alapon otthon szülni, mert nincs más választása? Kinek jó kussolni, a véleményét nem megmondani puszta félelemből? Kinek jó meghalni csak azért, mert kidugta a fejét az utcára, hogy mondjuk élelmet, vagy fát szerezzen a családjának, de valaki puszta kedvtelésből rálőtt? Kinek jó agyonveretni magát, mert más a véleménye, mint másoknak? (Megjegyzem, ilyenek már manapság is történnek.) Kinek jó az este félhomályában kirabolva és nagy fájdalmak közt gyomron szúrva órákon át haldokolni a Széll Kálmán tér metróbejárójában ahol már nem jön segítség? És még sorolhatnám. 

4., - De egyben biztos vagyok. Úgy vélem, hogy sem a Nem adom a házamat!, sem pedig senki más (különösen a nagypofájú fotelforradalmár trollok) nem rendelkeznek elég fantáziával ahhoz, hogy mindezt elképzeljék. S hogy honnan tudom ilyen biztosan? Egyszerű. Egy táska, amibe meleg ruhát, tisztálkodó szereket, alsóneműt, könyveket, jegyzetfüzetet, tollakat, gyógyszereket teszünk. Egy kényelmes cipő vastagon kevés lesz a fenti felsorolás bármelyikének túléléséhez. Ahogy a "....Mindenképpen értesítsétek a harcostársakat, hogyha történt valami veletek. ......."-kezdetű sort sem értem, mert vélem, hogy abban az anarchiában, amelyre hős robbantónk és barátai készülnek (kényelmes cipőben) az értesítésre csak másodpercek maradnak majd, a harcostárs halálának beállta előtt.

Úgyhogy HARCOSTÁRS! Ha komolyan gondolod, hogy a robbantó egy hős volt, akkor kapd elő mobilodat kurva gyorsan és írj bele előre egy jól megfogalmazott SMS-t arról, hogy az elkövetkezendőkben a harcostársak már ne számítsanak rád, mert az imént éppen meghaltál te idióta! Azt talán még elküldheted, ha -kényelmes cipőben- eljön a te időd.

És még valami. A cikket olvasó mindenkit ezúton értesítem, hogy nemrégiben sikerült, nagyon komoly áldozatok árán az egyik (hát persze, hogy a kisebb) devizahitelemtől megszabadulnom, és a meglévő két másikat még mindig nyögöm és nyögni fogom még sok-sok éven át, mert hülye voltam anno én is. Remélem ezúttal is segíthettem.
Mellékesen jegyzem meg, a legújabb híreket figyelve kedves harcostárs, hogy úgy tűnik, a robbantó haverod mégis kicsit elszámolta magát, mert arra még ő sem számított, hogy ekkora lesz a robbanás által okozott kár. Ahogy arra sem, hogy az első járőrautó alig nyolcvan másodperc múlva már oda is ér. Így aztán se rabolni, se gyönyörködni nem maradt ideje. Kellemetlen.

K. É. Sz. Karácsonyra! (És máris újratöltve!)

Hello kedves olvasó!

Immáron hagyomány, hogy a karácsonyi forgatagban megállok egy kis összegzésre. Most azonban, a hagyománytól eltérő módon elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit is ajándékozhatnék neked e jeles ünnep alkalmából, persze írásos formában. Nyilván kedveset, vidámat kellene írnom -gondoltam- nem pedig egy, szokásosan a regnáló kormány politikáját ostorozó, vagy éppen kesergő írást. 

Tekintve, hogy -szerintem- az alapgondolat jó, úgy döntöttem, hogy megalkotom neked kedves olvasó, továbbá az utókornak és végül, de nem utolsó sorban Keve fiacskámnak a címben is szereplő K. É. Sz.-t, ami nem más, mint egy kicsivel több,. mint másfél éves fiúcska (a legkisebb fiacskám) sajátos szókészlete, vagyis a Kevét Értelmező Szótár. A tematika sajátos. Nyilván azt várod majd, hogy ABC sorrendbe állítom a szavakat és a kifejezéseket, de nem. Az úgy túl snassz lenne. Inkább kezdem azokkal a szavakkal, amelyek komolyabb magyarázatot nem igényelnek, majd azokkal folytatom, melyekhez nem árt, ha fűzök néhány szót.

Íme hát, szemezgess, olvasgass és csodálkozz egy icipici agyacska félelmetes leleményességén:

BABA - BABA (Többnyire ő maga. És, bár kimondani nem tudja de érti: -szép baba, mert a Ki a szép baba? kérdésre mosolyogva magára mutat.)

SZISZI - CICI (Hát persze, hogy a cici mi más.)

PÓPA, POPÓ - POPÓ, FENÉK (Többnyire a saját feneke.)

PÁPPA - LÁMPA (Mindenféle lámpa, világítótest.)

PAPA - APA (Vagyis én.)

PÁPÁ - PÁPÁ (Elköszönés, közben az ujjait behajlítva, majd kinyújtva és ezt ismételgetve integet.)

NYANYA, ANYA - ANYA (Vagyis az Encike.)

MAMA - MAMA (Nyilván a nagymami, akiből nincs túl sok, összesen egy, úgyhogy nagyon megbecsüli.)

DÉDÉ - DÉDI (Az összes dédszülő, akikből négy van szerencsére.)

TÁTA - RENÁTA (Az idősebbik nagynéni.)

BAAA - BARBARA (A fiatalabbik nagynéni. Mondjuk ez nehéz szó lehet, mert összesen egyszer hallottam még.)

TEJSZ (Halkan) - KÉREM, vagy GYERE (Nyilván a tessék szóból.)

TEJSZ (Hangosan) - ADD IDE, ADJÁL (De most azonnal.)

TEJSZIKA (Csak hangosan) - NINCS MÁR EGYETLEN MÁSODPERCED SEM, HOGY IDEADD (a bármit), VAGY, HOGY VELEM GYERE (a bárhová). (Eközben az icipici mutatóujjával oda mutat, ahová kéri a dolgot de úgy, hogy behajlik mondjuk az asztalon -a nem rendes irányba- az ujja.)
KAJSZ - (lásd: TEJSZ)
KAJSZIKA - (lásd TEJSZIKA)
MÓ - ELMÓ (Kicsi piros szörnyecske a Sesame street-ről.)
BOMBÓ - GOMB (Az autó távirányítójának gombja, amikor bezárjuk a kocsit.)
TÓTTÓ - TÖLTŐ (A laptop, a mobiltelefon töltője és a töltés folyamata.)
GÓGA - HOLD (A Földet kísérő kisbolygó.)
TŰZ - TŰZ (Akár egy tűzgyújtóhelyen nyársaláskor, akár egy gyertya lángja, vagy a tv-ben látott, tűzzel is járó esemény.)
PAPA - TÖRPAPA (A hupikék törpék bármelyike, neki az egyik plüssfigurája, azt hiszem az övé Ügyifogyi.)
JAJ - JAJ (De kizárólag hangosan és úgy nyöszörögve közben, mintha már legalább száz éves lenne.)
TÓ - ÉPÍTŐKOCKA (Ki nem találtad volna. Új szó, kizárólag a szenteste átvett egyik ajándék elnevezésére szolgál őkelménél.)
BRÜMM - MINDEN AMI MOTORRAL MŰKÖDIK (Autó, motor, de még a fodrász hajvágója is. És ha már fodrász:)
NYISSZ - A HAJVÁGÁS FOLYAMATA
ÁVÁÓÓÓ - KUTYA (A kutyaugatás után.)
MIJÁ - CICA
HÁPHÁP - KACSA (És sokáig minden egyéb madár is.)
PÍPI - A KISCSIRKE (De néha a kakas vagy a tyúk is.)
KÓKA - KUKA (Az otthoni, vagy az utcai szemetesedény. Így aztán a víjjú-víjjú-víjjú kóka: a kukásautó, amelyen villog a narancssárga figyelmeztető jelzés.)
TITI - KICSI (A kisméretű karácsonyfadíszek jelölésére.)
HOPPÁ - HOPPÁ (Amikor megbotlik, vagy elesik például. Semmi nyivákolás, csak így: -hoppá.)
MÚ - TEHÉN
MA - MAJOM
KUKK - KUKK (Amikor valakinek el kell bújnia, majd hangos kukk szóval megijesztenie az őt megtaláló Kevét.)
EFEF - MALACKA (Röf, röf. De nem akármilyen disznó, hanem A.A. Milne Malackája, aki Micimackó barátja. Szerintem ezt sem találtad volna ki.)
DÍSZ, GYÍSZ - VILÁGÍTÓ ABLAKDÍSZ (Karácsonyi.)

DÍSZ, GYÍSZ - BÁRMILYEN DÍSZES TÁRGY (Pl.: az összes karácsonyfadísz, melyeket természetesen egyesével meg kell fogdosni, tapogatni, szimatolni.)

DÍSZIKA - A DÍSZ (lásd: fent) BECÉZVE

FAFA - KARÁCSONYFA (Most, amúgy az összes egyéb fa is.)

KA - PÁLINKA (És minden egyéb palackozott ital, a pálinkától a pezsgőn, a borokon át egészen az üdítőkig, vagy a pet palackos ásványvizekig.)
KÁ - KÁVÉ (Amit apa iszik.)

INNI - INNI (Természetesen cumisüvegből a bármit, amely italokat egész egyszerűen:)

TÉJA - TEA (Teának hív, de az lehet szörp, vagy szénsavmentes ásványvíz is.)

EJNYE - EJNYE (E megrovó szót csodálatos tisztasággal ejti ki, de a látszat csal, ugyanis tökéletesen hidegen hagyja, ha hallja, csupán megismétli. Valószínűleg tetszik neki e szó, de még nem érzi mögötte, hogy éppen miért is mondták neki. Vagy az lehet még, hogy konkrétan leszarja. E második lehetőség kissé közelebb áll a valósághoz. Laza a srác.)

HÁPU - KINYITNI (Az üdítő üvegét, a törlőkendő fedelét bármit.)

HÁPU (Hangosan.) - HANGUTÁNZÁS (A lakás bezáródó ajtajára hívja fel a figyelmet.)

MGMGMG - JÁTSZÓTÉR (Kizárólag és szigorúan zárt szájjal, vagyis nagyon halkan. Szerintem az életben nem jöttél volna rá, nekem is csak akkor sikerült, amikor már többször elhaladtunk a kedvenc játszótere mellett és nem álltunk meg, hogy betérjünk, mert mondjuk mínusz kétezer fok volt, vagy teszem fel autóval haladtunk arra. Ilyenkor persze nem maradhatott el a TEJSZ felszólítás, vagyis most azonnal vigyél oda.)

NYÁÁÁÁ - SZERETEM (Ezt a szót akkor használja, amikor megkérdezzük tőle, hogy szereti-e a plüssfigurát, amit a kezében tart, az édesanyját édesapját, akik épp a kezükben tartják őt, a nagymamit, a karácsonyfát bárkit, vagy bármit aki, vagy ami amúgy szerethető. Keve ilyenkor odabújik -embernél, vagy egy plüssfiguránál- az adott célszemélyhez, azonban ha ez nem kivitelezhető, pl.: -a karácsonyfa esetében, akkor csak a vállgödrébe hajtja a kis fejét és mosolyogva mondja, hogy NYÁÁÁ. Ilyenkor majd megeszem, olyan aranyos -is- tud lenni.)

TETE - FEKÜDJ LE (Tentizzél. Ezt a szót ugyan mondja, de többnyire mi szólítjuk fel a lefekvésre e szóval. Az esetek 95%-ban a felszólításnak eleget is tesz. Ha nem -és ez szerencsére ritka- akkor egyszerűen csak meg kell ismételni és működik.)

És, hogy mi ebben a zseniális? A válasz egyszerű. Maga a fent felsorolt ötvenegy szó, kifejezés vagy értelmezés. Ötvenegy, mások számára többnyire megfejthetetlen értelmű olyan szó, amelyekkel egy ma tizenkilenc hónapos, két hetes és hat napos fiatalember, az ő mikrovilágában már megél. Megérteti magát, kifejezi a kívánságait. És zseniális maga az igény is, amely kifejlesztette benne e képességet. 
Bizonyára a fenti felsorolás a teljesség igénye nélkül készült és szinte biztos, hogy egy-két szót kifelejtettem (még így is, hogy ez a bejegyzés a tegnapi átdolgozott, kibővített "újratöltött" változata), ahogy az is, hogy a szavak mellé tett magyarázatok csak kicsit teszik az egész blogbejegyzést viccessé, hiszen közben hallani kellene azt az édes kis hangot (vagy épp a követelőző ordítást) és látni kellene a huncut mosolyt, a grimaszokat az összes arckifejezést is amelyeket használ, miközben "beszél". (Segítek: -nézz a bejegyzésben szereplő fotóra. Onnan már nem is olyan nehéz elképzelni.) De egy biztos: -látni egy új ember értelmének nyiladozását, megfigyelni a szárnypróbálgatást (legyen az a járás elsajátítása, vagy a sajátos babanyelv lassú átalakulása beszéddé), önmagában is ajándék. 
Hatalmas ajándék az élettől, akár karácsony van, akár (és most a hasamra ütök, mondjuk) július tizenharmadika. Így én ezen ajándék közzétételével kívánok neked kedves olvasóm áldott, békés karácsonyi ünnepet és remélem ezúttal is segíthettem.