Vélemények: Kövér László

Hello kedves olvasó!

Új ötletem, hogy néha előkeresem olyan emberek "hangját" is, akik nem az én gondolataimat gondolják, de akik a véleményüknek ugyanúgy hangot adnak mint és, és talán ismered is őket, vagy valakit közülük. Ezúttal Kövér László az Országgyűlés FIDESZ által delegált elnöke szavait tenném közzé kötve, fűzve, egy példányban. Íme:

"Ha a baloldal visszatér, és lerombolja azt, amit könnyekkel és verítékkel kiszenvedtünk magunkból az elmúlt négy évben, ennek az országnak vége." - jelentette ki Kövér László, az Országgyűlés elnöke Baján a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének fórumán. (Forrás: Origo)

Míg korábbi bejegyzésemben Nagy Bandó András szavait csak alig kommentáltam, Kövér úr szavaihoz azért hozzáfűznék néhány keresetlen gondolatot. A Kövér László szavait idéző cikk címe szerint Kövér a csodával határosnak látja a Fidesz teljesítményét. No. Én ezt vitatnám azért. De vegyük e magvas gondolatot soronként górcső alá.

Bár az, hogy a Fidesz teljesítménye a csodával határos, valamilyen formában még igaz is lehet, ugyanis már önmagában az is csoda, ahogy a jelen gazdasági helyzetben (recesszió), a párt képes volt ennyi pénzt kisajtolni a "zemberekből", tőled, tőlem. 
Hihetetlen mennyiségű új adóval, vagy kacifántos módon behajtott egyéb terhekkel -mint például az elektronikus útdíj, melyet a fuvarozók egy az egyben hárítanak a szolgáltatóra és ez nyilván megjelenik a termékek árában, tehát ez egy új adónem- szóval ilyen eszközökkel könnyű költségvetést készíteni. 

Szándékosan nem gazdaság-építésről, -élénkítésről beszéltem, mert olyan itt nincs. Gondolkodjunk kicsiben. Családi költségvetés. Ha nagyjából jól gondolkodsz, akkor a költségvetés elkészítésekor a kiadási oldal szerkesztésével kezded, vagyis: -befizeted a csekkjeidet, átutalod a gázszámlát, bérleti díjakat, UPC-t, DIGI-t, a fene tudja mit, adókat bla, bla, bla.... Amikor mindez megvan, akkor abból, amit ketten kerestetek, gyakorlatilag nem marad szinte semmi. Na ezt aztán jól elosztod. 

Semmi / nap, és ebből veszel ételt, italt ruhát (szigorúan a gyereknek, gyerekeknek), magadra már régen nem gondolsz. Ha jól gondolkodtál, akkor talán kijöttök nullára a hó végén mondjuk úgy, hogy harmincadikától ötödikéig már tényleg csak néhány száz forintod van. Ha nem gondolkodtál jól, akkor nagyon hamar elfogy a keret és lehet rohangálni kölcsön, hitel akármi után, amit később újabb kölcsönökből, hitelekből fedezel és amiből nem, vagy csak nagyon nehezen lehet kimászni. 

Kicsiben ezt hitelspirálnak hívják (sokan belezuhantak), nagyban meg néveleges törlesztésnek, amikor az állam csinálja ugyanezt. (Mennyivel jobban hangzik nem?) Márpedig csinálja azt ugye tudjuk, de most nem akarok újabb közgazdasági ki-kicsodába belemenni. A különbség annyi, hogyha te -a kisember- csinálod ezt, akkor vétkes vagy, felelőtlen hülye, akiért nem kár. Ha az állam, akkor ők épp vért és verejtéket izzadnak, mint ahogy Kövér úr méltóztatott fogalmazni. Szóval a csoda az nem a Fidesz teljesítménye, hanem az, hogy eziádig még nem döglöttünk éhen.

Ha a baloldal visszatér és lerombolja azt, amit könnyekkel és verítékkel a Fidesz kiszenvedett magából az elmúlt négy évben, akkor ennek az országnak vége? Hát nem tudom. Mi az amit veszíthetünk? A fent felsorolt rossz gazdaságpolitikát, amit amúgy gazdasági szabadságharcnak hívott a kormány? Szabadságharc: -erősen utalva 1848-ra. Csakhogy a mai retorikában úgy jelenik meg az EU, mint valami felettünk hatalmaskodó, tőlünk teljesen külön létező elnyomó valami. 

Kövér úr! Tisztelt Fidesz! Az EU (többek közt) mi magunk vagyunk! Jó reggelt! Magyarország az Európai Unió tagja! Akkor önmagunk ellen hirdettünk szabadságharcot? Úgy tűnik igen, mert a nép az bizony szenved rendesen. Ezt ugyan nem lehet sikerként elkönyvelni, de a Fidesznek ez is sikerült. Könnyedén sikerült elérni azokat a könnyeket és verítéket, mert az alapmunkhelyeden csakugyan nem tudsz annyit keresni, hogy az elég legyen a családod fenntartására, ezért dolgozol még mindenhol máshol is, hogy legalább megéljetek. Hogy enni adj annak a gyereknek, mert ő még nem tudja, hogy mi is ennek az ára és ne is tudja meg. Ilyenformán mondhatjuk akár sikeresnek is ezt a kibaszott, nyomorult szabadságharcot.
Lássuk mit veszíthetünk még. Elveszíthetjük a Fidesz egyik -a világon egyedül álló- vívmányát, a visszamenőleges jogalkotást? Az egykulcsos, ezért a tehetőseknek jelentős megtakarításokat hozó személyi jövedelem-adó rendszert?  A szintén egyedülálló 27%-os AFA-t? A tranzakciós adót? Nyilván igen és így talán ismét hihetünk majd a demokrácia erejében, a jogbiztonságban. Elveszthetjük a hatalom felé maximálisan lojális és ezért impotens médiahatóságunkat, ne adj Isten különösen a hasonló kvalitásokkal bíró alkotmánybíróságunkat? Esetleg veszíthetünk a tempóból, amellyel most egyenesen a diktatúra ölébe rohanunk? (Vagy nem tér vissza a baloldal és 2014 tavasztól összefogdossák majd a bloggereket is?)

Könnyek és veríték még egyszer. Mert erről még az jutott az eszembe, hogy a Felcsúton, vagy a budai hegyekben legfeljebb a bográcsba kockázott hagyma csal könnyeket a szembe és legfeljebb az erdei úton történő kocogás sarkallja verítékezésre a jó politikust. Így és ezért (odafent, nagyon fent) biztosan jobb és egyszerűbb könnyezni és verítékezni. Remélem segíthettem.

Vélemények: Nagy Bandó András

Hello kedves olvasó!
Új ötletem, hogy néha előkeresem olyan emberek "hangját" is, akik nem az én gondolataimat gondolják, de akik a véleményüknek ugyanúgy hangot adnak mint és, és talán ismered is őket, vagy valakit közülük. Ezúttal Nagy Bandó András író, költő, humorista sorait tenném közzé kötve, fűzve, egy példányban. Íme:
 "Továbbküldöm az alábbiakat, azzal a kiegészítéssel, hogy mostantól a futballisták és a stadionépítők gyerekei nem éheznek, mert a nagy córeszben Debrecen és a Nagy Magyar Világváros, Felcsút után Szombathely is stadionra kapott milliárdokat… Nem az a fontos ebben, hogy szart se ér a magyar foci…, (egyet sem léptek előre a legjobb magyar csapatok a nemzetközi kupákban),hanem, hogy sejthető: Ezekből a milliárdokból a fele se lesz stadionra költve!
A többi visszakerül Simicska hadúrhoz, akin keresztül tovább gazdagodhat az Orbán család, de nemcsak a vérszerinti, hanem a megélhetési politikus bűnözők nagy családja, az, amelyikben OV a keresztapa, mint az csukott szemmel is látható…
Közben még azokat is kitúrják a munkahelyeikről, akik szakmai múltjuk és tudások alapján simán verik a helyükre kerülő fideszközeli mutyikosokat, és hát azok sem kapnak állást, akiknek közük sincs a szocikhoz, és a mára köddé lett szadeszosokhoz, miközben OV százezres nagyságrendben ígért munkahelyeket… (Kiknek, OV? Kiknek?...)
Mert az övéi már mind állásban vannak, és ott is maradnak, mert friss betonba süllyesztett karosszéket nyomott alájuk…
Szégyen, istentelen szégyen egy olyan embertől, aki a rendszerváltó év nyarán bátran és reményt keltően szónokolt Nagy Imre sírjánál…
Szegény Imre bácsi forog a sírjában, és ha ezt látná, bejelentené ismét, hogy csapataink harcban állnak…
De már nem az oroszokat akarjuk kiverni (azokat nem kell kiverni, OV lekoppintja azt, ahogy ők csinálják a „demokráciát”), hanem azokat, akik négy évtized kommunista diktatúrája után képesek voltak a demokrácia leple alatt újabb diktatúrát kiépíteni…
Nem túlzás: mocskosabb eszközöket használnak!  Hiszen őket nem úgy pakolták fölénk…, mint a komcsikat…, hanem megválasztatták magukat, az ő szeretett népük által… OV a tervezett tettei legalizálásáért visszaigazolást gyártott le, amikor személyre szóló leveleket küldött szét, kvázi a nemzeti együttműködést dokumentálva a semmire sem jó kérdőíveivel.
Így akarta a nép az alkotmánynak nevezett akármit… Így akarta a nép mindazt, ami OV számára volt fontos… A nép már megint megfelelési kényszerben húzta be az X-eket, támogatva a szeretett vezér pénzszerző és igazolandó tetteit és akcióit…
A minap egy háromdiplomás férfiúval beszélgettem. Igaz, színes (de gusztusos) tetoválás borítja a karjait, ami nem lehetne kizáró ok, de nem veszik föl az imádkozó sáskákkal töltött magyar nemzeti iskolákba, fizika, számítástechnika, testnevelés végzettséggel, miközben elfogytak a fizika tanárok, mert ki a szart érdekel ma a fizika, ebben a fülkeforradalmár országban…? Még tűzoltónak sem vették föl a tetkói miatt…
Ugye, milyen jó kis országban élünk?
A tűzben ragadtakat nem mentheti ki a tetovált karokkal segíteni szándékozó tűzoltó, csak az, amelyiknek krisztuskereszt lóg a nyakában, és OV-hoz imádkozik a halálát okozó füstmérgezése előtt…
Most aztán ők, a tetkós és felesége is itt hagyják ezt a pazarló, elvtelen országot…
Maradnak persze jó emberek..., amolyan Kerényi-félék..., akik magas fizetésért büntetlenül buzizhatnak, meg gárdisták, akik úgy oszlottak föl, mint Jézus teste: poraikból föltámadtak, léteznek, és amilyen mázlijuk van, azt követően, hogy a szocik megcsinálták a jobbik parlamenti helyeit, most a Fidesz, OV-vel az élén növelni fogja a számukat…
Másik barátom, magas szakmai végzettséggel minimálbér alatti „fizetésért” dolgozik napi 12 órákat, több tucat embert igazgatva egy pécsi építkezésen. Csak azért nem írom ki, hogy melyiken, mert ott, éppúgy, ahogy az összes építkezésen (OV által egekbe emelt építőipari fejlődés, és az ezt dicsőítő himnuszai ellenére) kényszerű csalók próbálnak megélni és hasznot termelni abból, amit meghagytak a beruházásnál a csúszópénzek visszaszolgáltatását követően…
Elég, ha a munkavezetők megérzik az ellenőr NAV-osok szagát, szertefutnak a legálisan dolgozó melósok, alig marad valaki az állványokon és a gépeken…
Csalók ezrei próbálnak megélni OV NAV-jával és Nagy Családjával versenyezve és lépést tartva…  Nem tehetnek mást! Éhen mégsem dögölhetnek, és ha már itthon maradtak (egyelőre), szeretnék elérni, hogy nem fillérekért robotolnak ezerszer annyit..., mint az Igazságos Mutyis király udvartartása…
A mi igazságos királyunk nem hogy álruhában, a sajátjában sem mer az ő népe közé vegyülni…! Illetve a sajátjai közé még csak kimerészkedik, kézcsókra emelhető kezét magával hordva, ha előtte megtisztították a terepet az „ellenségtől”, a „nem magyaroktól”…
Nagy baj van abban az országban, ahol ekkora védelem kell az ország első számú vezetőjének védelméhez…! Emlékezzetek Ceaucescura és Elenára! Reszketve féltette a tyúkszaros életét!
Hát tessék, most választottunk magunknak csillagot..., és az országúton a szekér..., a négy ökörrel..., lassacskán ballag..., a totális diktatúra felé…
DE! Mégis, mégis van remény! Muszáj ezt mondanom, mert az nem lehet, hogy mi, magyarok, akik nem vagyunk hajlandóak se OV seggét nyalni, se elveinket föladni, jövőre..., talán utoljára..., megmutathatjuk..., hogy az igazi magyar, EMBER-ből van, és nem bábból fejlődik hernyóvá, egyfajta fordított metamorfózissal, hajdanvolt pillangó létéből…
EMBEREK!
Továbbítsátok a fentieket sokak felé, terjesszétek, azt se bánom, mert ami most van, az nem maradhat így!
Mielőtt bárki nemzetietlennek nevezne: a lakom tele van nemzetiszínű szalagokkal, kokárdákkal, csak hogy naponta érezzem, még mindig az én hazám, ahol élek! Imádom a hazámat, másképp a fentieket le se írtam volna!
A népet egyben tartó magyar nyelvet ápolom, a magyar gyerekeket nevelem a jóra, a jobbra, nekik írom a verseimet, mert ŐK A JÖVŐ!!! (És nem a stadionépítéssel hazudott magyar focié!)
OV-nek pedig üzenem: Samuel Johnson így vélekedett: „A gazember utolsó mentsvára..., a hazafiság!”
Sokan mondták: nekimentem OV-nek. Nem akartam! Kétszer adtam voksot nekik, mert először HITTEM, hogy tisztességes, másodszor pedig BÍZTAM, hogy aki elsőre elcsellózta a becsületét…, másodszorra talán mégis vissza akarja szerezni…! Tévedtem!
Állítom: A Fidesz és az OV-csapat, 24 év alatt összetarhált vagyona…, helyrebillenthetné az ország gazdaságát…!!! (Hát…, még ha mellé a szocik és a volt szadeszosok is odapakolnák…, amit magukhoz vettek…!)
Megvannak a jóra fordítható milliárdok! Már csak a jó és tisztességes szándék, és alázatos, erélyekkel megáldott emberek kellenének ahhoz, hogy ORSZÁG legyen..., ebből a letarolt medencéből…!

Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! Talpra magyar! Orbán Viktortól…, ISTEN óvja Magyarországot!

     Nagy Bandó András
     Megrögzött morgolódó, pártsemleges.
     Egyszerű magyar és az EU tagállamának polgára, a Föld nevű bolygó lakója, 7-8 milliárd emberrel együtt.
     Halálra ítélt „Világ”-utazó, Kozmosz-béli csavargó."

Hát eddig e vélemény. Keresem a következőt, hogy azt is rövidesen közzé tehessem a lehetséges összes fórumon, ahol én, vagy ti jártok. Remélem ezúttal is segítettem.

S. Ábel, a rettenthetetlen

Hello kedves olvasó!

A cikk elején először is idéznem kell a címben szereplő "hőst" ahhoz, hogy megértsd mi is van most. Szóval:

"....."Veszed, amit mondok? Annyit üzenek a börtönbe, hogy aki bántani merészel, azt megölöm!" – mondta előzetes letartóztatásakor S. Ábel (27), akit az ítéletnek megfelelően most az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetből (IMEI) a börtönbe szállítanak át – írja a Blikk.

Ez üzenet a rabtársaknak, hogy ne szórakozzanak vele. Azonban azt kétlem, hogy bárkit is megölne vagy bántana – magyarázta a lapnak Végh József kriminálpszichológus.

A gyilkosságokra készülő egyetemista nem jogerősen 2,5 év börtönt kapott, ám ezt letartóztatásban letöltve szabadult. Augusztusban tartóztatták le újra, amikor egy Móricz Zsigmond körtéri gyorsétteremben lövöldözni kezdett. Ábelt másnap reggel egy orvosi rendelő előtt fogták el. ..." (Forrás: HÍR24)

Biztosan emlékszel még rá, néhány éve előzetes letartóztatásba helyezték ezt az idiótát, mert -miközben ugyanott JOGI tanulmányokat folytatott- a saját egyetemén készült sokak meggyilkolására. Sajnos a rá kiszabott két és fél év letöltendő börtönbüntetést a hülyéje még előzetes letartóztatásban letöltötte, így az ítélet után azonnal szabadult is.

Nem kellett azonban sokáig várnunk arra, hogy a normálatlan ismét nyomot hagyjon a világban. Nemrégiben ugyanis a Móricz Zsigmond téren található gyorsétteremben lövöldözött. Megint becsukták. A cikk szerint az elmeorvosiba, egy kis megfigyelésre és onnan utalták megint a börtibe.

Én legalább is így értelmeztem az idézett cikk-részletet, de szóljatok, ha tévedek. Vagyis. A fiatalember az elmeorvosi megfigyelés adatai szerint nem bolond mégsem, hiszen a megfigyelését (vizsgálatát) befejezték és továbbutalták.

Namármost! Valami nem lehet rendben az IMEI-nél és/vagy úgy általában az igazságszolgáltatás sötét bugyraiban, ha Ábelünk valóban nem bolond. Mert, hogy valami van a fejével a fiúnak, az szinte teljesen biztos. Kevés értelmes ember tervezi hallgatótársai kiirtását. Kevés értelmes ember terjeszti az erről szóló nézeteit a közösségi oldalakon, ahogy még kevesebb ír erről konkrétan verset. És valószínűleg az sem normális dolog, hogy valaki egy zsúfolt étteremben (vagy a közterületen úgy általában) gondol egyet és lövöldözni kezd. 

Én egyébként azt sem értem, hogy hogyan lehetett nála fegyver, ahogy azt sem, hogy miért nyilvánították normálisnak, hoztak rá ilyen enyhe ítéletet és engedték szabadon. Mit keres ez az utcán? Persze most azt gondolhatnád, hogy a volt rendőr hőzöng bennem feleslegesen, de lehet, hogy nem fogod ezt gondolni, a lent következő újabb idézet után:

".... A volt egyetemista - aki vasárnap óta előzetes letartóztatásban van a múlt hét csütörtöki Móricz Zsigmond körtéri lövöldözés miatt - egy úgynevezett „Ellenem Folyó Világméretű Összeesküvésről (EFVÖ)" osztotta meg gondolatait. Az interneten talált - a Blikk által - S. Ábelnek tulajdonított - fejtegetés így zárul: „És a végén, főbüntetésül, elpusztítom a világot... jön majd a Nagy Harc. Melyben ezúttal nem fogok többé rontani. Mert bármi is legyen, végül mindig Én győzök. ...." (Forrás: HÍR24) Na! Normális?

Szóval. Adott egy igazságszolgáltatási rendszer, amely arra hivatott, hogy megvédje a társadalmat a bűnözőktől, vagy ne adj Isten, a pszichopatáktól. (A pszichopata szót mellékesen a jobb közérthetőség miatt használtam, mert az idézett mondatok alapján ez az állat inkább skizofrén, bár nem vagyok szakértője a témának.) Bírósági, rendészeti, orvosi eszközökkel és jogosítványokkal a kézben, egymással (a törvény erejénél fogva) együttműködésben sem volt képes évek óta a magyar jogrend helyretenni ezt a konkrét ügyet, ami ráadásul még a "kirakatban" is kinn van, hiszen annak idején S. Ábel első cselekménye nagy sajtó figyelmet kapott. 

Gondoljunk hát bele: -valószínűleg hány ilyen hülye szaladgálhat még kis hazánkban? Biztos vagyok benne, hogy rengeteg. És nem fogunk tudni róla, amíg ki nem mutatják a foguk fehérjét, mint mondjuk P. László, Bándy Kata gyilkosa, vagy a kulcsi családirtó és még sorolhatnám.

Vagyis úgy tűnik, azt kell megvárnunk, amíg S. Ábel bevált néhányat az ígéretei közül. Mert, ha szabadlábon lesz ismét, abban egy percig se kételkedjünk, hogy cselekedni fog, hogy tesz majd valamit az újabb tizenöt perc hírnévért. Én csak azt nem értem, hogy miért kell megvárni ezt.

Sajnos megint csak egy megállapítás maradt a végére. Ez pedig nem más, hogy a rendszerben hiba van. A rendszer hibás. Itt is. Vigyázzatok magatokra és a szeretteitekre. Remélem segíthettem.

Gyurcsány Ferencet leköpni az mi?

Hello kedves olvasó!

Én már tegnap is elgondolkodtam a történéseken. Ott állt, az a hat-nyolc esztelen ember, és úgy szorongatták a transzparenseiket (ki sem tudnák mondani ezt a szót), mintha muszáj lenne. 

Én, amikor még a Gyurcsány Ferencet érő inzultus meg sem történt, már azon gondolkodtam -látva a szép színeket, a jó minőségű, vadonatúj anyagokat, a szabályos nyelvtannal és szép betűformákkal megalkotott feliratokat-, hogy vajon ki fizette a dekorációs cég számláját? Vagy másképpen fogalmazok: -ki rendelte meg a feliratokat? Értitek? 

Ki rendelte meg ezt a spontánnak egyáltalán nem nevezhető gyülekezést. Mert: 1., -tudniuk kellett a tárgyalás kezdőnapját, jó előre, 2., -miután a gyülekezést be kell jelenteni a rendőrségen legalább 72 órával a gyülekezési szándék előtt, konkrét helyre és időpontra,  3., -meg kellett rendelni a feliratokat (rendelés, gyártási idő, kiszállítás, átvétel, kifizetés stb...) 4., -ki kellett választani -egy nyilvánvalóan létező adatbázisból- a feladatra felkért "legkevésbé elfogult önkénteseket" és ki kellett értesíteni őket a várható részletekről, valamint magáról a feladatról is. 

És még sorolhatnám az ötleteimet a tegnapi fiaskóval kapcsolatosan. Nem vagyok szocialista, sem DK párti. Számomra nyilvánvaló, hiszen ő egy értelmes, intelligens ember, hogy Gyurcsány Ferenc nagyjából tudta, mi vár a bíróság előtt, vagy annak folyosóin rá, ennek ellenére odament. Hangsúlyozom: -nem tartozom azok közé, akik határozottan szimpatizálnak a DK elveivel, de! 

De ami a bíróság előtt és a bíróságon történt (ideértve a Gyurcsány Ferencet ért támadást és magát a pert is, ami megérne egy olyan külön blogpostot, amely a koncepciós perekről szól) az egy olyan kirakat-intézkedések sorát sejtető, nevetséges kapkodással, műhőzöngéssel, teljesen átlátszó pr-al, béna szervezéssel fűszerezett egyértelműen a választási évet megelőző év végére szervezett valami, amely kérdőjelessé teszi bennem a katonai ügyészség-és bíróság függetlenségét, a szabad mozgás, a szabad vélemény nyilvánítás alkotmányos(!) alapjogának sérthetetlenségét (hiszen GYF a véleményét vállalva és kihangsúlyozva ment oda), és általában a demokráciában vetett hitemet.

  Három fontos következtetést vontam le. A., Bűnös, aki a rendért tett. Bűnös, mert az akkori szocialista kormány belügyminiszterének alárendeltségében szolgált és ez a tény ma önálló bűncselekményi kategóriát jelent a BTK.-ban, még, ha leírva nincs is. B., Nem bűnös senki sem, aki az MTV székház megtámadásában, vagy az azt követő eseménysorban részt vett. Nekem most legalább is  most nagyon úgy tűnik, mert azoknak a pereknek, ha egyáltalán vannak, nincs semmilyen visszhangja. C., Ha a kormány szimpatizánsa vagy, akkor büntetlenül köphetsz le, üthetsz meg bárkit. Ám, ha egy szimbolikus ellenzékivel teszed ezt, akkor talán még jutalom is jár érte. (De legalább napidíj az biztosan.) 

Remélem, hogy fejkvóta azért még nincs, különben hamar az egymillió köpködő, ütögető országává válunk. Remélem segíthettem.

Az én saját szocializmusom

Hello kedves olvasó!

A napokban gondolkodtam el azon, hogy én, mi, a szocializmus gyermekei hogyan éltünk egykoron. Az 1970-es években, amikor még öt éves tervek határozták meg hazánk gazdasági helyzetét, amikor a párt előre megmondta, hogy ki, mit és hogyan, amikor közgazdaságtant még hírből sem ismerő komisszárok osztották az észt a városi, megyei tanácsok, a mezőgazdasági szövetkezetek és az állami nagyvállalatok vezetőinek, nos, akkoriban nem lehetett könnyű gazdaságosan csinálni bármit.

Csak egy dolog számított: -hogy a párt központi bizottsága, vagy maga Kádár elvtárs (ha túl fiatal olvasó vagy, akkor nézz utána, hogy ki volt Kádár János: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1d%C3%A1r_J%C3%A1nos ) mit is várt el hűséges és erősen kommunista alattvalóitól. És, ha a statisztikai mutatók alátámasztották a vállalati vezetés, vagy a megyei tanács állításait, akkor minden rendben volt. Valahogy így működött kicsiny hazánk ekkortájt.

A szocialista gazdaság nem ismerte a munkanélküliség fogalmát, a szocialista Magyarországon nem éltek hajléktalanok, nem volt éhezés, alultáplált gyermek, nem volt ismert fogalom a mély szegénység. Nem volt szükség mecénásokra és alapítványokra, hogy egy-egy kórház a működéséhez szükséges nagy értékű berendezést vásároljon sőt, olyan sem volt, hogy egy kórház, kulturális intézmény, vagy iskola tartozzon bárkinek egy fillérrel is.

Persze még sorolhatnám a szocializmus "vívmányait" napestig, de tudom, hogy a jelen kor gyermekei, akik a fentieket már a történelem órán tanulták, vagy az éppen 2013-ban hatalmon lévők és bábjaik azonnal támadhatnák ezt az írást, annak demagóg volta miatt, de engedtessék meg nekem, hogy ezt kivédendő, máris helyesbítsek.

Tudom (mert azért teljesen hülye én sem vagyok), hogy a jó dolgoknak ára volt 1970-ben is, és ma is. Tudom, hogy a szocialista gazdaság egy, a kommunista gazdaságtan alapjain nyugvó, a javak egyenlő elosztását szorgalmazó, a globális világban létezhetetlen, működésképtelen és életképtelen valami. Tudom, hogy a szocializmus fenntartása igen költséges dolog volt, hiszen hazánk a nyolcvanas évek végén, már a Világbanktól sem kapott hitelt, így a kor külügyesei akkoriban már Japánban kuncsorogtak egy kis kölcsönért. Tudom, hogy burkolt munkanélküliség volt, ahol állami vállalatok tucatjai termelték a semmit, raktárra, csakhogy mindenkinek legyen munkája, ahogy azt is tudom, hogy a turizmus, a bányászat, és talán a mezőgazdaság volt képes hasznot termelni, de azt meg intézményesen nyúlták le a komisszárok, hogy legyen miből finanszírozni a szovjet elvtársak honi nyaralását, a rongyrázást, no meg az akkori mércével nem is túl rossz szociális hálót. Tudom, hogy ennek az árát még sokáig kellett a rendszerváltást követően fizetnünk, de tudom azt is, hogy az a tartozás ma már nem létezik, bárhogy szajkózzák azt ma is néhányan. 
Ma már teljesen más okokból tartozik az ország minden polgára egy rakás pénzzel akkor is, ha egyetlen forint hitelt nem vett fel egész életében, mert mondjuk kilencvenhárom éves mezőgazdasági munkás, aki még a bank szót is csak a rádióban hallotta, vagy mondjuk kettő másodperces csecsemő, aki nemhogy a bank szót, de még egyetlen értelmes szót sem hallott ezidáig tisztán. Mégis tartozik egy rakás pénzzel. Ez a helyzet most. A helyzet, amelyet a rendszerváltást követő kormányokon átívelő, rossz gazdaságpolitika hozott, többek közt a névleges törlesztéssel (amikor egy ország újabb hitel felvételéből finanszírozza korábbi tartozásait).
Persze lehet hátrafelé, meg egymásra mutogatni, de azt a választópolgár előbb, vagy utóbb elkezdi átlátni -vagy egyszerűen csak megunja- és jobb esetben nem megy el szavazni, míg rosszabb esetben az utcára vonul és vagy "csak" Budapestet gyújtja fel, vagy az egész országot. Ami meg megint nem vezet sehová.
Szóval ez a helyzet most. Amikor, -tetszik, nem tetszik- újra a szocializmusban élünk. A különbség mégis nagy, mert bár rohanunk az egypárt rendszer, a rendeleti kormányzás, vagyis hát tulajdonképpen a diktatúra felé, a "zembereknek" mégsem lett jobb. Vagyis vannak állástalanok, vannak hajléktalanok, soha nem látott méreteket ölt az öngyilkosságok, és még nagyobbakat a gyilkosságok száma. Devizahitelek döntenek romba egész családokat. Álmokat, reményeket öl meg egy-egy újabb banki, a szerződés felmondását taglaló levél. Hetente láthatunk kilakoltatási csatákat a bulvár hírműsorokban.
A névleges törlesztésről, vagy a jelen közállapotáról külön-külön is írhatnék egy-egy újabb blogpostot, de nem látom értelmét, hiszen te kedves olvasóm, ugyanekkor és ugyanitt élsz, és látod -ha nem vagy vak- hogy mi folyik itt. Mindezt csak azért írtam le, hogy értsd: -miről is szól a cím.
A ma világa durva. Sokkal durvább, mint volt 1970-ben, 1980-ban. Én nem szenvedtem akkor és a szüleim -akik nem politizáltak, még otthon sem- ők sem szenvedtek. (Legalább is a rendszertől nem.) Igaz, párttagok sem voltak. Nem éltünk fényesen. Még autónk sem volt és nyaralni is csak a Mátrába jártunk (ami annyira azért nincs messze Gyöngyöstől, ahol élek), de nekem az kisgyermekként mindig egy kaland volt, jó messze a várostól. A televíziónk, fekete-fehér volt, a lakásunk szűkös, mégsem tudok rossz szájízzel visszaemlékezni a gyermekkoromra, mert ma úgy tűnik, hogy akkoriban volt életem egyik (az előző tíz-húsz évhez képest) legboldogabb időszaka. Ezért elhatároztam valamit.
Elhatároztam, hogy felépítem az én saját kis szocializmusomat. Felépítem, ha belegebedek is. Persze senki ne gondoljon itt nagy dolgokra. Nem lesznek ötágú csillagok. Sem vörösek, sem másmilyen színűek. (No persze hatágúak sem.) Nem lesznek zászlók, úttörőnyakkendők, vagy mozgalmi dalok.) Nem lesz itt semmi más, csupán a szocializmus boldog békeidők feeling-je, a socialism awareness of life. Arra gondoltam, hogy én ugyanúgy megadhatom a gyermekeimnek ezt az érzést, ahogyan én megkaptam a szüleimtől.
Ehhez két dolog kell. Az egyik, hogy eltarthassam, hogy el tudjam tartani a családomat. (Aki ismer, az tudja, hogy ritkán kesergek a sorsom felett, inkább megteszek mindent, hogy el tudjam tartani őket, sokszor -általában- több vasat is a tűzben tartva.) A másik ennél könnyebb dolog. Kizárom otthonról a politikát. Otthon nincs bal, vagy jobb oldal, ahogy nincs Orbán, Gyurcsány, Bajnai, Lázár, Vona vagy akárki. Végül is, ők csak politikusok, akik a hatalomért vívott harcban egyre távolabbról látnak bennünket, a választót, a kisembert. Különösen most, közvetlenül a választás előtti év végén.
Nézzük hát mi is őket távolról és végül -rossz hasonlat- de olyan érzés lesz a politikát szemlélni, mint valami egzotikus állatot a Fővárosi Állat-és Növénykertben (ahová egyébként szeretek elmenni időnként).
Önző ötlet? Dehogyis az. A keleti filozófiák szerint csak az a társadalom lehet rendben, ahol a család rendben van. Ha úgy tenne mindenki, ahogy mostantól én, egyensúlyban tartva a munka és a család időviszonyát, a család pénzügyi mérlegét, úgy, hogy közben leszarom azt a sok bla, bla, blát, amit odafentről (vagy éppen jobbról-balról) hallok, akkor mindenki sokkal nyugodtabb lehetne, mint amilyen most. Harmonikusabban élhetne önmagával és családja minden más tagjával, mint, ahogyan most él. Szerintem nem is olyan rossz ötlet. Ehhez persze egyvalami még kell. Kell egy jó krimi a kézbe, amiben hátradőlve arról olvashatsz, hogy a miniszterelnök, pártjának sok bennfentes tagjával, vezetőjével együtt egy szövevényes bűnügy szereplői, és ahol a miniszterelnökről -akiről a könyv végéig mindenki azt hiszi, hogy ő az áldozat-végül kiderül hogy ő a főgonosz. Remélem segíthettem.

Mi osztható meg és miért?

Hello kedves olvasó!

Sok (szerencsére sok) kritika ért, amiért manapság ritkán publikálok e fórumon, mely kritikák teljesen jogosak, és tulajdonképpen inkább megköszönöm őket, minthogy zsörtölődjek miattuk, hiszen ez azt jelenti, hogy az új írások egyeseknek (vagy/és sokaknak -szerencsére-) hiányoznak. Ez viszont jó.

A minap, feldobtam az oly sokak által (így magam által is) sokat használt, Facebook nevű közösségi oldalra egy rövid szösszenetet, melyben arról értekeztem, hogy milyen dolgokat osztunk meg másokkal. Íme a "szösszenet", aztán majd kivesézzük, meg kicsontozzuk:

".....Ma reggel (mint mindig) végigszaladtam a saját fácsémon. Általában szülinapi köszöntők, a megosztások, a like-ok miatt teszem, mert kíváncsi vagyok mások véleményére, gondolataira.
Sokszor lehet ám itt "értéket" találni, csak jól kell olvasni a sorokat. De! (És megint van egy "de".) Elszomorít, amikor valaki (még itt is) csak arra tudja használni a közösségi oldalt, hogy valaki mást bántson. Zsidót, cigányt, kínait, idős embert, gyermeket, rendőrt, szobafestőt, hurkaárust, engem, téged bárkit.
Én még az ellenérzést is megértem, amit egyes népcsoportok ellen táplál a megkeseredett, besavanyodott, gyűlölködő, folyamatosan frusztrált emberféle, sőt, sok-sok esetben rendkívüli módon egyet is értek vele.
Jobban az zavar, hogy az ilyen embernek semmilyen más gondolata sincs, csak az uszítás, csak a mocskolódás. (Mert neked is és bárkinek bármikor nekimegy, ha te, vagy bárki valamilyen módon esetleg sértené a -a számomra sokszor teljesen felfoghatatlan- érdekeit.) Ilyenkor elgondolkodom: -ennek soha nincs egyetlen jó napja sem? Szar lehet neki.
De, ha már gondolatok. Ha valami legalább így (ha nem jobban) zavar, az az, amikor valakinek nincs egyetlenegy épkézláb saját, önálló gondolata. Humortalan, ócska, lapos szar poénok az unalomig ismételve, két bejegyzésenként újra, meg újra megosztva. Horoszkópok.
Ismert, de legtöbbször ismeretlen szerzőktől származó, "ájulásos katarzist" okozó, iszonytatóan nagy életbölcsességeket tartalmazó idézet-hegyek, egymás alatt, tízesével, húszasával.
Emberek: Ismeretlenek és ismerősök! Higgadjunk le! Keressük egy picit magunkban is a hibát, söprögessünk egy kicsit a saját portánk előtt is! Nyugodjunk meg. És főleg: -gondolkodjunk már legalább egy nagyon rövid ideig, mielőtt megszólalunk!
De, ha ez sok egyszerre, legalább gondolkodjunk! Hogy a Facebook RÓLUNK, EMBEREKRŐL, az emberi kapcsolatokról és ne a gyűlöletről, ne csak az eladó ócskaságokról, ne valami "nagy ember" lopott "nagy gondolatairól" szóljon. Hogy a magyar nyelvű Facebook is igazán közösségi oldal legyen.
Köszönöm, ha végigolvastad ezt az írást, mert az azt jelenti, hogy tettél egy lépést a kérés felé, vagy, ha úgy tetszik felém. ..........." (forrás: én magam)

Szóval az azért elgondolkodtató, hogy mit, miket osztunk meg időnként. De ma inkább a miért? (de tényleg miéééért?, könyörgöm miéééért?) érdekel jobban. Ugyanis feltettem magamnak a kérdést: -miért osztunk meg hülyeségeket, vagy olyan (egyébként rettentően bensőséges dolgokat), amelyek egyébként az égvilágon nem tartoznak senkire, még 2013-ban sem.

Unalom? -volt ez az első kérdésszerű válasz a fejemben. Valószínűleg igen, sokszor az unalom veszi rá az embert (főleg a tizenéves embert), hogy hülyeségeket firkáljon, osszon meg. És talán még az is, hogy az unalom mellesleg rendkívüli világlátással párosul, ami ugye a kamaszokra szintén jellemző. Önképek, budikban fotózva, ".......szarul vagyok.......", "........nem vagyok szarul........"-szerű életbölcsességek, életérzések, na meg, hogy szar az egész világ.

Az persze nyilván egyiknek sem jutott az eszébe, hogyha neki szar, akkor milyen szar lehet a szüleinek, akik keményen robotolnak egész nap azért, hogy ő a Facebook-on bármit kinyilváníthasson.

Ebből aztán automatikusan következne az, hogy egy felnőtt felhasználó már nyilván megfontoltabb, érettebb döntések meghozatalára képes személy, ám ez még véletlenül sem fedi (látva a Facebook megosztásokat) a valóságot.

A fent már említett idétlenségek megosztásán túl megszámlálhatatlanul sok esetben tapasztalom a "....hmmmmm, fincsi....." felirattal ellátott virtuális reggeli, ebéd és vacsorameghívásokat, ahol egy tányér (sokszor nem is olyan étvágygerjesztő látványt nyújtó) étel fotója látható azzal, hogy a felhasználó azt rögvest megeszi. De felmerül bennem a kérdés, ha az in put-ot megosztom, akkor miért nem osztom meg, az out put-ot is. Miért nem teszek fel egy ínycsiklandó fényképet a szaromról, hogy ez volt az a sajtos makaróni, amit öt-nyolc órával korábban láttatok és ami végül a vacsorámból maradt. Talán mert nem illik? Az lehet, de ugyanannyi lenne a szar megosztásának az értelme, mint korábban a tányér ételé volt. Vagyis semmi.

Ahogy annak sem, amikor valaki részegen fetrengett valahol és ezt lefotózták (nem nagy dicsőség), vagy ahogy annak sem sok, amikor ilyen-olyan beszerzéseinkről értekezünk. (Ékszer, híradástechnika, autó.) Hátha ellopja gyorsan valaki?! És lehet, hogy nem is tette volna meg, ha mondjuk nem szerez róla tudomást. A fórumok hivatásos trolljairól meg már ne is beszéljünk, akik csak azért szólnak hozzá bármihez, hogy az ott fórumozókat halálba idegesítsék alpári, bunkó, nem egyszer nyelvtanilag is totálisan helytelen hozzászólásaikkal.

Így azután el is jutottam oda, hogy feltegyem a végső kérdést: - van ennek az egésznek egyébként egyáltalán valami értelme? És a válasz: - hát úgy, ahogyan mi csináljuk, hát úgy bizony nem túl sok. Mert amikor ilyenek látok, olvasok, még a közösségi oldal következő megnyitásától is elmegy a kedvem. Elmegy, mert, ha kiakaszt, amit látok, akkor nem állom meg, hogy ne fogalmazzak (és tegyek közzé) -hozzáteszem: -nagyon kulturált- kritikát, mert akkor meg (mások szerint) csak egy troll vagyok, aki feleslegesen idegesít másokat. Pedig a trollok máshol vannak. Dislike. Valószínűsítem, hogy nem a Facebook-al van a baj, hanem velünk. Remélem segíthettem.

Megjelent

Hello kedves Olvasóm!

Na végre! Örömmel tájékoztatok az égvilágon mindenkit, itt, a blogon is, hogy a mai napon bekövetkezett, amit már régen, nagyon régen vártam: - Megjelent a Hajsza Manhattanben című kötet! Ami ugye az én gyermekem. Első körben itt érhetitek el:

http://hu.united-pc.eu/koenyvek/szepirodalom/krimi-izgalom/hajsza-manhattanben.html

És megkérek mindenkit, hogy mihamarabb érje is el, ha jót akar.(Mondjuk nekem, vagy magának egy kis kellemes kikapcsolódással.) Ja, és még valami: - remélem (ezzel is) segíthettem.

Valami elindult...............

Hello kedves olvasó!

Kérlek engedd meg, hogy büszkélkedjek egy kicsit: -szeretném bemutatni Neked első könyvem legeslegeslegelső -virtuális- borítóját. Mert valami elindult! Vagy inkább befejeződött végre a kiadás folyamata. Egy gyors ellenőrzés -általam- és már indul is a nyomtatás! Ugye szép.

És persze: -remélem segíthettem. Mondjuk a pihenőidőd hasznos eltöltésében, amikor a nyaralás során forgatod majd és talán megfűszerezhetem pár kellemes percig a nyárestédet némi humorral, izgalommal és borzongással. Örülnék, ha ez sikerülne neked, nekem.

2014. ÁPRILIS 7.

Hello kedves olvasó!

Több vázlat is felgyülemlett az elmúlt időszakban a blog "hátsó udvarán", de ez a dohánymutyimaffia-állami korrupciós izé akkorára dagadt, hogy most tollat kellett ragadnom. Illetve klaviaturát de tök mindegy, mert a lényeg mégis inkább az, hogy egyszerűen nem bírom befogni a számat ilyen méretékű pofátlanság láttán. (Ráadásul egy szintén e témában született írás: http://hacsaknem.blog.hu/2013/05/14/trafikorszag_ebredj is feltette ma a grafomániám "i" betűjére a pontot.)

De, hogy a lecsóba is belecsaphassak végre elmondom, hogy támadt egy ötletem a Nemzeti Dohánybolt gondolatának síkján, íme:

Naplóm: 2015. május 15. 2014. tavaszán aztán simán vette a választási akadályt a FIDESZ. Ma sem felejtem el a régi-új miniszterelnök arcán megjelent önelégült mosolyt, amikor azon az egy évvel ezelőtti április éjszakán közölték a végérvényes választási eredményeket. A Fidesz-Kdnp választási kolaíció, az új törvény szabta választási kerületek nagy többségében ismételten kétharmaddal nyert. Az LMP ugyanúgy esett ki, ahogy bekerült, majd később nyom nélkül tűnt el a politika süllyesztőjében. Az Együtt 2014 pedig megkezdte parlamenti ellenzéki szerepét, ami azonban (mint most már jól látszik) édes kevés az üdvösséghez.

Nem is volt rest a régi-új parlament és kormány, mert szinte azonnal belekezdett korábbi gazdaságpolitikájának gát nélküli folytatásába. Rövid egy év alatt az előző négy év felfordulásából kiindulva, az előző ciklusban meghirdetett "gazdasági szabadságharcukat" továbbharcolva, azt tovább kuszálták addig, amíg az EU meg nem elégelte és még február elején felfüggesztette EU-tagságunkat. 

OV miniszterelnök persze nem volt ideges, még ettől sem (legalább is nem mutatta), hiszen elég a kormányzati kommunikáció utolsó két évét áttekinteni ahhoz, hogy rájöjjünk, a hazudozás, a problémák tagadása, szőnyeg alá söprése bevált recept, az alapfeladatait egyébként jól ellátó, vagyis többségében dolgozó és adót is fizető széles választó-droid tömegek megvezetéséhez.

OV a tagságunk felfüggesztésekor a másik szintén jól bevált receptet vette elő: -elmútnyócév, Gyurcsány, Bajnai, MSZP, külföldi támadás, az EU így, az EU úgy. Na és persze a nagy nemzeti öntudat. Mer' az ugye nem maradhat el. Az igaz magyart a figyelmében leginkább az öntudat növelésével lehet levenni a lábáról (és, mint tudjuk, aki nincs velünk, az ugye nyilván ellenünk van) vagyis, aki nem a Fidesz-Kdnp marhaságát szajkózza reggeltől estig az talán nem is magyar.

E síkon aztán lehetett tolni a hülyeséget nagyobb megerőltetés nélkül, ezerrel. Ment is a dolog újra szépen. A magát még mindíg a Nemzeti Együttműködés Kormányának aposztrofáló bürokratikus óriás-vízfej egy valóságos ötletgyárrá vált és ontotta magából a legkacifántosabb ötleteket a választást követőe egy évben. Az Orbán ihlette Lázár-Rogán-Navracsics triót egyszerűen nem lehetett felülmúlni. Néhányat meg is említenék:

Nemzeti Gépjárműkereskedelmi Központ, röviden NGK. Ezen új szervezet (talán valahol a boldog emlékezetű MERKÚR-t utánozva) egy törvénymódosítás után kizárólagos joggal bírt a hazai új-és használtautó kereskedelemben. Először csak az új gépkocsik importját vette át (nagy központi telephellyel és irodákkal) majd osztotta szét a megrendelőknek, később azonban az engedélye nélkül már egy ócska ezeréves Asztrát sem lehetett behozni az országba. Működéséért, a törvényben meghatározott összegű, de még az autó árához képest is jelentős pénzt kért és kapott a leendő autó-tulajdonosktól, valamint a regadót is nála kellett befizetni, melynek több mint 50%-a maradt végül nála. Persze Euro-ban. Természetesen a központ üzemeltetését a kiírt pályázat útján lehetett (szintén teljesen törvényesen) elnyerni, ám, hogy, hogy nem azt egy a Kdnp-hez közeli, korábban kizárólag marhahús-kereskedelemmel foglalkozó, korábban háromfős vállalkozás nyerte el. Mondjuk ezen már nem csodálkoztam ekkor.

Nemzeti Hírügynökség. De hát volt MTI? Tennéd fel a kérdést jogosan, de sebaj, erre is van válasz. Az NH-ba létrejöttekor beolvadt az MTI (Magyar Távirati Iroda), az MTVA, az NMHH, valamint az Magyar Televízió, a Duna, a Duna World, illetve a Magyar Rádió is. Ezzel egyidőben, az NH-t létrehozó törvény hatálybalépése napján megszűnt az összes kereskedelmi televízió és rádió az országban. A Nemzeti Hírügynökség fő feladata (a fiatalok védelmében ugye) a lakosságot, és ezen belül is a fiatalkorúakat érő információ-áradat szűrése. A gigahatóság tehát szervezte és irányította a maradék, hazai közszolgálati média működését, szűrte (cenzúrázta) annak anyagait, továbbá ellenőrizte a napi-, heti-, havi megjelenésű egyéb sajtótermékek tartalmát, illetve hatalmas szervereivel -néhány kismama-kisbaba és gasztroblog kivételével- folyamatosan tiltotta az ország teljes internet-hálózatát.
Nemzeti Cirkusz. Végre valami jó is. "A kormány lehetőséget biztosít az ellenzék számára is, itt nincs diktatúra..." -hangoztatta az 52 éves korára iszonyatosan cinikussá vált kormányfő, majd az adott hét péntek délutánján, saját kezűleg terjesztett elő törvénytervezetet, mellyel létrehozta a benti intézményt. A 23522 / 2029-es, a Nemzeti Cirkusz Létrehozásáról szóló Törvény 1. §-a szerint a Parlamenten kívüli pártok, továbbá a Parlamentbe bejutott MSZP nevű, tizenegy fős frakcióval rendelkező párt képviselői itt adhatnak hangot nemtetszésüknek felszólalásaikkal. A 2.§. rendelkezik arról, hogy viszont ezt csak itt tehetik meg, minden más fórum (úgy mint közterületek, vagyis utcák, terek, hidak, aluljárók stb....), illetve a Parlament épülete tiltott hely e célból. A 3. §. szerint (és ezzel vége is e törvénynek) az ellenzékiek, a felszólalás lehetőségével, közvetlenül a bohóc száma után élhetnek.
Nemzeti Gazdasági Hivatal. A NGH a Nemzetgazdasági Minisztérium alárendeltéségben dolgozó hivatalhoz kötötte be a kormány az ország összes pénztárgépét. Az erre az egyetlen feladtra létrejött hivatal kizárólagos ellenőrzési joggal bírt mindenütt, ahol pénztárgépet használtak. Az ellenőrzéseket nyitvatartási időn túl is végrehajthatták, felébresztve és üzletébe citálva a pénztárgépet üzemeltető vállalkozás vezetőjét. Az ellenőrzés lefolytatásához nem kellett sem a bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja sem egyéb olyan különleges körülmény, amely az esetleges ellenőrzést megalapozta. A hivatal számára bőven elég volt (és főleg ez alapján dolgozott) egy-egy olyan névtelen telefonhívás is, amely az adott vállalkozás szabálytalan működéséről tett említést. A kvázi nyomozóhatósági jogkörökkel felruházott hatóság egyik legnagyobb húzása az volt, amikor az egyik budapesti TESCO-ban hajtott végre ellenőrzést egy péntek délután három órai időpontban. (Ugye nem kell mondanom, hogy milyen mértékű anyázást vont maga után a hatóság buzgósága.) Később kiderült, hogy az ismeretlen telefonáló egy az üzletben korábban parfümlopáson tetten ért, nagyon polgári-jobboldali-keresztény öregasszony volt. Hát igen, ilyen, amikor a hülyeség akarattal párosul.
Hát ennyi jutott hirtelen az eszembe a trafikügyről, dióhéjban. Remélem, hogy nem kell majd egy ilyen Magyarországon élnünk, ahogy azt is remélem, hogy most is segíthettem.

A fiaimhoz

Ha a fiam egy híres költő lenne,

nagy fájdalmát megtudná a világ.

Még csak tizenkilenc éves a lelke,

így bimbó ő még és nem kész virág.

Ha a fiam egy híres költő volna,

versbe fonná szerelmét, s baját.

A napba üvöltené dalba oltva,

hogy mitől szép s rút is e világ.

Ha a fiam egy híres költő lenne,

tizenkét éve minden tapasztalatát.

Rögzítené modern dalszövegbe,

mobillal osztaná a Facebookon át.

Ha a fiam egy híres költő volna,

s álma távirányítós kék terepjáró.
Megírná mily nagyon száguldozna,
az erdőben, a patakban utat vágó.
 

Ha a fiam egy híres költő lenne,
verse arról szólna hogy hogy áll ő!
Mert pár napja tudatosult benne,
hogy négykézláb már nem menő!

Ha a fiam egy híres költő volna,

mabübá-gugá-bügábú mondaná,

s még nem is köszönne jó napot!

Mert nem élt ő e szép világon még,

csupán csak tizenegy hónapot.



(2013. március 15-én.)

Ezt most nem merem kommentálni! De később fogom...

www.youtube.com/watch?v=IFrtrmfHcE4&feature=youtu.be

És egy komment a youtube-ról, kereszturi71-től:

"..........Besz@rás, hogy ez a cigánymajom a sikkasztást tartja nagyobb bűnnek, saját magát viszont nem tartja bűnözőnek. Egy ilyen előélet és a gyilkosság után (sem). Egy szavát sem hiszem. Csak egy genetikailag kódolt hazug és gyilkos cigány. Azt sem hiszem, hogy nem erőszakolta meg, ezt szerintem a hatóságok is elhallgatják. .................."

Rövidesen írok a riportról. Remélem segíthettem.

Radio Frequency Identification = Fasizmus

Hello kedves olvasó!

Már megint felháborodtam. Olvasd és gondolkodj el a saját sorsodon:

"... Kedden adták át a Nemzeti Egységes Kártyarendszer első darabjait. A jelenleg érvényes diákigazolványok helyett mostantól aki újabb diákigazolványt igényel, már csippel ellátott igazolványt kap, és a jövőben már csak RFID-csippel ellátott igazolványokat fognak előállítani. Első körben a diákigazolványok esetében lép életbe az új rendszer, és bevezetik az oktatói, illetve kormánytisztviselő igazolványt.
A kormány tervei szerint a későbbiekben valamennyi személyazonossági okmányt RFID-csippel látnak el, majd az összes okmányt fel fogja váltani egyetlen kártya. Aki eddig homokba dugta a fejét és azt hangoztatta, hogy a társadalom feletti teljes ellenőrzés nem lehetséges - mi több, összeesküvés-elmélet - annak ideje elgondolkozni egy-két dolgon.

Az RFID a "Radio Frequency Identification" rövidítése, vagyis rádióhullámok segítségével drót nélküli adatátvitelt lehetővé tevő technológia. A lényege egy elektronikus kóddal beprogramozott mikrocsip, az ún. transzponder, amely egy miniáramkört és egy antennát tartalmaz, hogy egy azonosító jelet sugározzon ki. A kibocsátott kódot számítógéphez csatlakoztatott speciális olvasó berendezések, szkennerek segítségével lehet fogni.
Az RFID-csip feladatából adódóan kis mennyiségű adat tárolására alkalmas, egy újabb változata pedig lehetővé teszi a tárolt adatok felülírását. Mint azt az új diákigazolvány példája is mutatja, így a csip alkalmassá válik arra, hogy az iskolákban átvegye az ellenőrzők és a napló helyét. Az RFID-csipet régóta használják (leginkább nyugaton) az áruforgalomban, illetve beléptető rendszerekhez is, és a kormány tervei szerint az iskolákban, valamint a BKV járatain kötelezővé teszik majd az ilyen beléptető rendszerek bevezetését. A kormány szerint a közeljövőben a BKV rendszereit úgy alakítják át, hogy az RFID csip átvehesse a jegyek és bérletek helyét is.
Amit ez a hétköznapokban jelent: Első körben - valamennyi, iskolába járó diák ilyen diákigazolvánnyal fog rendelkezni. Mivel a BKV-t és az iskolákat bevonják az átalakításokba, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a diáknak magával kell hordania az RFID csipet. Mindig magánál kell majd tartania, mert a BKV ellenőrnek ezt nyújtja majd oda jegy/bérlet helyett, iskolába érkezéskor ezzel tud bemenni a kapun, a tanórák után ezzel tud kimenni, majd hazafelé a BKV járatain megintcsak nála kell legyen. Az eszköz hatékonyságához nem fér kétség, így várhatóan a tömegközlekedés ennek megfelelően alakul majd minden városban. A tanároknak maguknál kell hordaniuk az RFID-csippel ellátott oktatói igazolványt, mert ezzel tudnak bemenni az iskola épületébe, és ezzel tudnak kimenni.
A köztisztviselőknek, a kormányhivatalok alkalmazottainak már nem idegen ez a fajta beléptető rendszer, mert évtizedek óta ezt használják. Minisztériumokban általánosan használt eszköz a beléptető kártya, az új intézkedés csak egy újabb kártyát jelent, aminek már többféle felhasználása lehetséges. Olyan intézményekben, mint például az ország szétrablását lebonyolító vállalat utódszervezete, az MNV ZRt., az alkalmazottak minden egyes folyosó ajtaján csak úgy haladhatnak tovább, ha odatartják a beléptető kártyát, így a személyek mozgása ellenőrizhető. Ha valaki túl sokat tartózkodik a büfében, túl sokat van az épületen kívül, az mind regisztrált távollét, de bizalmas adatok kiszivárogtatásakor is egyszerűen visszavezethető a tárolás helye alapján, hogy melyik az a pár alkalmazott, akinek hozzáférése lehetett.
Első körben az intézmények alkalmazottai, tanulói - második körben a teljes társadalom. A Fidesz nyilatkozatai szerint ugyanis a későbbiekben a személyigazolványok és a vezetői engedélyek is RFID-csippel lesznek ellátva. Ha az első sorozat elkészül, már csak hónapok kérdése az új típusú személyigazolvány.
Mivel az RFID-csip egy adott kódot sugároz és minden állampolgár egyedi azonosító kóddal bír, ezért a magunknál hordott diákigazolvánnyal, személyigazolvánnyal és vezetői engedéllyel egyben visszakövethető a tartózkodási helyünk is. Ezek olyan dokumentumok, amit minden állampolgár köteles magánál tartani, így minden állampolgár köteles magánál tartani az RFID-csipet.
Az RFID-csip érzékelése a hétköznapokban nem lehetséges egy adott távolságon kívül, köszönhetően a beléptető rendszerekben használt alacsony érzékenységű készülékeknek. Ez lehetővé teszi, hogy a csipet csak egy adott helységben, ajtó előtt, stb. használjuk. Ha ezeknek a készülékeknek nem lenne gyengére állítva az érzékelése, abban az esetben pl. egyetlen BKV-jegy nyitva tartaná a közeljövőben Budapestre telepített összes BKV-s beléptetőt, vagy egyetlen diák beléptetője az összes diáknak nyitva tartaná az iskola kapuját. Vagyis az RFID-technológia rövidtávú volta nem azt jelenti, hogy csak egy adott távon belül érzékelhető csipet tesznek az igazolványokba, hanem logikus oknál fogva vannak/lesznek gyenge érzékenységű készülékek használatban.
Mivel az RFID-csip gyenge jelet bocsát ki, csak a vevő készülék érzékenysége fokozásának kérdése, hogy a jel távolabbról is érzékelhető legyen. Akár az összes egyszerre. Egy telefonközpont technikai háttere elegendő ahhoz, hogy kis átalakításokkal monitorozható és regisztrálható legyen a tízmillió állampolgár mozgása a nap 24 órájában. Nyilván nem véletlen egybeesés, hogy a kormány az új RFID-csipek bevezetésével párhuzamosan új állami telefonszolgáltatót hoz létre...

Nem nehéz mindebből észrevenni, hogy a Fidesznek köze nincsen a magyar érdekképviselethez (döbbenetes, de rengeteg embert még mindig megtéveszt), helyette szolgalelkűen a csak "New World Order" néven elterjedt szabadkőműves terror-rendszer lokális végrehajtója. Akinek még ez az intézkedés sem árulkodó, az várja csak meg, ameddig a gyerekének nem a diákigazolványába, hanem kötelezően a bőre alá ültetik az RFID-csipet, akár egy állatnak. Mi nem kérünk belőle. ...." ( Forrás: Molnár István - Jövőnk.info)
A Nagy Testvér nemsokára figyelni fog ránk. Fasza mi? Azért az nem biztos, hogy ez jó nekünk. Remélem segíthettem.

Az őrült Kerényi

Hello kedves olvasó!

Úgy tűnik, lassan rá fogok szokni az azonnali reakcióra (ami, mondjuk a blog naprakészségén emel), de teszem ezt azért is, mert manapság tényleg nincs olyan nap, hogy valami felháborító, de minimum érdekes ne történne.

Így van ez egy általam, ma olvasott rövid cikkel is, amely elgondolkodtatott. Íme egy rövid részlet:

"......A Parlamentből a budai várnegyedbe költöztetné a kormányt Kerényi Imre. A magyar kulturális értékek megőrzéséért és fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízott elképzelései szerint a Parlamentben felszabaduló helyeket bárki kibérelhetné, így söröző, kápolna vagy házasságkötő terem is lehet majd az épületben. ....." (forrás: origo)

Hát hol a jó büdös francban élünk, de tényleg? Kerényi Imre a magyar kulturális értékek megőrzéséért és fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízott úgy tűnik valóban feltétel nélküli bizalmat élvez, mert ilyet ötletelni egyetlen józan gondolkodású, hasonló feladatok elvégzésért felelős szakember sem merne. Na nem azért mert Kerényi szakembernek mondható, vagy nem azért, mert egy diktatúrában nem ötletelünk, hanem azért mert a kulturális értékek megőrzése mentén gondolkodóknak nyilván eszükbe sem jutna sörözőt álmodni az ország házába.

Mondjuk Kerényitől nem szokatlan ez a megoldás, mert láthattuk és élvezhetjük is korábbi elképzeléseit. Az Alaptörvény díszpéldányaihoz rendelt festményektől (melyekből anno kiállítás is készült), az Alaptörvény asztalán át (melyeket ma minden önkormányzatnál megtalálhatunk), a budapesti Kossuth tér -Kerényi által megálmodott módon- történő rekonstrukcióján kersztül, a Nemzeti Könyvtár néven 300 millió forintért indított könyvsorozatig, Kerényi minden nagyobb elképzelését ezidáig rendre, mindenféle szakmai ellenállás nélkül valósíthatta meg.

Ezen a legújabb őrültségen mondjuk annyira már talán nem is csodálkozom. Nem csodálkozom, mert ebben a stadionépítgetős, a kulturát bekebelezős, a Nemzeti Színházat a kormányzat uralma alá terelős időkben, ahol csak az lesz az elfogadható, érdekes és értékes művészet, ami jobboldali, polgári és "nagyonnemzeti" (vagyis a Fidesznek tetsző), az ilyen elképzelésen már nem is illik csodálkozni.

Különösen akkor nem, ha a Kerényi által a nagy nyilvánosság számára jóként eladott festményekre gondolok.  Az egyik interjúban Imrénk még azt is elmondta, hogy képekért fizetett pénz (húsz-millió forint, már a pontos összegre nem emlékszem) semmi, aprópénz (szó szerint) ahhoz képest amilyen kulturális értékkel e festmények bírnak. (Ja. A csikkzsebből, a bűvész cilinderéből, a semmiből előrángatott noname "művészek" meg megfestették Kerényi álmait.)

"..... Ez az épület olyan nagyszerű, hogy bármit teszünk be, garantált a siker - idézte a Blikk Kerényi Imre Demokratának adott interjúját. ....." (forrás: origo) 

Igen! Az épület valóban nagyszerű, bár úgy tűnik Kerényi Imrének mást nagyon nem is jelent, puszta sikerként éli meg a saját, über-fantasztikus ötletét. Az épület nagyszerű, de e tény huszadrangú lehet ahhoz képest, amelyet az épület építészei, az épület neve, története és történelme, az épület fontossága mesél, jelent számomra, számunkra, minden magyar ember számára! Mert ez kérem az ország háza! Mert ez kérem egy olyan épület, melyet, szinte a világon mindenhol Budapesttel, Magyarországgal azonosítanak, ha meglátják. 

Kerényi úr! Ennyi erővel pénzváltót minden zsinagógába! Szabadtéri retro-diszkót az Erzsébet térre! Állatvásárt a Kossuth Lajos térre (disznószarral meg mindennel)! Kaszinót a Mátyás templomba! (Szegény Jézus. Biztosan sok a dolga, de majd jöhet megint felrugdosni a játékasztalokat, meg kiűzni a krupiékat.) Cirkuszt a Parlamentbe! (Ja. Bocs. Az már van.)

Ahogy a húsz-milliótól a háromszáz-millión át eljutottunk a mába (a kulturális csávó javaslatára költözik a kormány Budára, ami biztosan nem kettő ötvenbe kerül majd), úgy kezd hasonlatossá válni a Kerényi-feeling Paul Joseph Goebbels, a náci Németország propaganda-miniszterének sokszor megalomán (ezért Hitlernek igen tetsző) munkásságára. Tulajdonképpen a kormánynak tökéletesen mindegy, hogy Kerényi mit csinál, csak az valahol mindig fényezze a jelen hatalom nagyságát. Szokták mondani, hogy a divat ismétli önmagát. Úgy tűnik, hogy az agyak átmosására, a náci háborús retorikával ötvözött demagógiánál még nem talált ki jobbat a történelem. (Némely írásom után, úgy ahogy most is, lassan csakugyan azt gondolom, hogy na ezért most már tényleg lelőnek, de azért remélem segíthettem.)