2011. január 12., szerda

A bizalom

Hello kedves olvasóm!
Új a megszólítás (és most már talán maradok is ennél), de újítani mindig kell. Viszont, mielőtt súlyosan elkanyarodnék a mai napra kitűzött céltól (ahogy azt szoktam néha), bele is vágnék a mai gondolatsprintbe. (Azért e fura szóösszetétel, mert csak úgy cikáznak a gondolataim. Majd győzd őket nyomon követni.) 
Szóval. Először arra gondoltam, hogy majd csak úgy általánosan értekezek a bizalom mibenlétéről, ám rögtön az  írás elején rá kellett ébrednem, hogy nem is olyan egyszerű ez. Bíznak-e benned a barátaid, rokonaid, munkatársaid? Mérhető-, érezhető-e ennek a mértéke? Tényleg igaz-e, hogy manapság nem szabad senkiben sem bíznod? Létezik-e feltétel nélküli bizalom? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel mindannyiunkban, szinte azonnal, amint e szó felmerül. Mert mi is a bizalom? Leghamarabb, a becsület rövid, tömör megfogalmazásakor juthatunk el a bizalom fogalmáig. Mert becsületes az, aki akkor sem követ el (bármely) szabályelleneset (lett légyen szó írott, vagy íratlan szabályról), ha egyébként a lebukás veszélyétől egyáltalán nem kell tartania. Néhai Édesapám ezt kicsit másképpen fogalmazta meg: - Azt mondta, hogy minden egyes emberrel vele születik a saját becsülete, amit aztán csak egyetlen egyszer "adhat el", és az életben többet nem lesz lehetősége "visszavásárolni" azt. (És Istenem milyen nagyon igaza volt!)   
Aki ilyen életet él, abban nyilvánvalóan megbízhatsz, ám új fogalom: a megismerés is párosul e szavakhoz. Hiszen, hogyan is bízhatsz meg bárkiben, amíg nem ismerted meg. Ám a megismerés egy hosszú (sokszor egy egész életen át tartó folyamat) is lehet, így az adott személybe bizalmat csöpögtetni talán nem is olyan könnyű. Megelőlegezni a bizalmat. Ez hát az általánossá vált szokás, pont azért mert sokszor vadidegen személyekkel kel kapcsolatba kerülnöd a munkád során, vagy az életed egyéb területein. Ilyen például egy kezdődő párkapcsolat is, ahol két olyan személy találkozik és kerül szoros kapcsolatba, akiknek korábban fogalmuk sem volt a másik létezéséről. A kibontakozó kapcsolat buktatója pedig (és itt egy újabb fogalom), maga a biokémia. (Tudod endorfin és társai, melyek az agyban okoznak -sokszor súlyos- hosszabb-rövidebb ideig tartó változást.) A köznyelv ezt a folyamatot egyébként, (még egy fogalom) szerelemnek hívja, amely, mint tudjuk vak, így jó sok párkapcsolat dől dugába, mielőtt igazán kibontakozhatott volna. A megelőlegezett bizalom bizony sokszor hamar elfogy. Kiderül, hogy a pasi iszik, drogozik, játszik, vagy csak a munkát kerüli, netalán bűnöző. Esetleg a csajról, hogy már harmadnap valaki másnak az ágyába bújt, akkora ribanc. Van ez így és nem is jó. Amikor e dolgok viszonylag rövid időn belül kiderülnek, akkor a kapcsolatba fektetett lelki (és egyéb) energia (na meg az anyagiak) még viszonylag alacsony szintűek, így a csalódott fél hamarabb regenerálódik, ám, ha a baj később üti fel a fejét, akkor az eset akár tragédiába is fúlhat, hiszen ekkor már nagyon tud fájni, hogy akiben eddig úgy megbíztál, az ennyire kibabrált veled, ilyen nagyon beléd rúgott. És itt vagyunk megint a bizalomnál. Megfoghatatlan, leírhatatlan lelki folyamat-halom, ami ugyanakkor egy mindenki által, többé-kevésbé ismert érzés is egyben. 
Nem jó, ha valaki bizalmatlan. Nem jó neki, mert idő előtt megkeseredhet, besavanyodhat, hiszen a bizalmatlan ember gyorsan magányossá is válik. Mi mind társaslények vagyunk és ez nem létezhet bizalom nélkül. Alapvetően (legalább is remélem) önmagunkat becsületes lényként éljük meg, így a bizalmatlanság (főleg, ha az látszólag ok nélkül árad felénk) rosszul esik, így hamar elfordulunk a bizalmatlan ember felől, aki ezért valóban egyedül marad. Ahogy egyedül marad az az ember is, aki sokszor okoz másoknak csalódást, tehát bizalmatlanná teszi a környezetét. Éppen ezért szükséges egy egészséges bizalmatlanság, hiszen jelen világunkat ismerve nem rohanhatunk fejjel a falnak semmilyen helyzetben. Így aztán nem vesszük meg az első használt autót, ami jön velünk szemben, ha épp kocsit akarunk venni, nem rohanunk bele mindenféle emberi kapcsolatokba legyen szó barátságról, párkapcsolatról, vagy egy egyszerű munkahelyi ismeretségről akár. Meggondoljuk a lépéseinket, mert alapvetően ésszel kell, hogy éljen az ember. (Bizonyos kor felett erre magától is rájön mindenki, addig viszont sok pofont oszt ki mindannyiunknak az élet.) Persze nem a számító, matematikai élességű észjárással élő, törtető, maga körül mindenkit letaposó üzletember alaposságával kell az élet apró dolgaiban eljárnunk, csak egy egyszerű, ám okos átlagemberként, hogy ne érhessen bennünket (túl sok) csalódás. Furcsa, hogy némely párkapcsolatban  e bizalom sohasem, vagy csak egyoldalúan alakul ki, pedig a felek egyébként nem ártanak egymásnak, sőt szeretik egymást. Egy régi ismerősöm egyszer azt mondta, hogy azzal, akivel az ágyadat és az asztalodat megosztod, abban jobban meg kell, hogy bízz, mint a saját anyádban.
A bizalom kérdéskörében és tárgyában megállapítható tehát, hogy először a sima szocializáció, a szülői, iskolai nevelés, majd később az élet által ránk mért különböző csapások hatására alakulhat ki bennünk egyfajta bizalmatlanság. Bizalmatlanság az idegennel, vagy akár az újjal szemben. Ám ha jól figyeltél kedves olvasóm, akkor észrevetted, hogy a cím még a bizalomról szólt, míg itt a befejezéshez közel már ennek ellenkezőjéről, a bizalmatlanságról írok, de ez nem véletlenül van így. Ugyanis, amire fel akartam hívni a figyelmedet, az egy újabb, jelen írásban az utolsó, ám nem elhanyagolható fogalom: az egyensúly.
Ahhoz, hogy általában jól érezd magad, ahhoz, hogy ne kapj túl sok, vagy túl nagy pofont az élettől, ahhoz, hogy ne zárkózz önmagadba, ahhoz, hogy később visszagondolva azt mondhasd: - eddig nem csináltam rosszul! Nos ehhez igenis bíznod kell az emberekben, a környezetedben legalább is, a jobb jövődben, az Istenben, az orvosban, a rendőrben. De meg kell találnod azt az egészséges határt, ameddig elmész, amikor új helyzettel állsz szemben.
Nem mondom, hogy légy számító, vagy, hogy állandóan hezitálj, de mindenképpen mérlegelj, mielőtt döntesz bármiben és így hamar megtalálod a saját egyensúlyodat. Én a tiszta kapcsolatokban hiszek. A bármilyen érdekből szövődött, alkalmi együttlétek nem valódiak, azokat a kényszer szülte. Remélem segíthettem.
Megjegyzés küldése