 |
| A West-Balkán homlokzata |
Bocs, de eszembe jutott még pár gondolat és fontos, (leginkább nekem fontos), hogy közöljem. A cím ugye (már, ha elolvastad a tegnapi írásomat -mondhatni véleményemet- az eseményekről) szándékosan kreálódott így, utalva a tegnapi eszmefuttatás utolsó mondataira.
Sajnálatosan igazam lett. Igazam lett abban, hogy Westbalkanban (vagyis ma Magyarországon), hellyel-közzel így osztanak igazságot.
A ma nyilatkozó ügyvédek óriási felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Az egyik például egyetlen mondatában (melyben egyébként az ORFK Életvédelmi Osztály munkatársainak a hozzáértését fikázta burkoltan), többször is használta az "alapos gyanú" szóösszetételt olyan helyeken, ahol, a védencével szemben eljáró hatóságok által lefolytatott nyomozati cselekmények hiányosságairól beszélt. Tehát: - már megint a rendőrség lesz az egyik hibás. (Ilyen ez az ország.)
Kár, hogy néhány éve már hatályban van egy új büntetőeljárás-jogi törvény, amely a gyanúsításhoz (a gyanúsítotti kihallgatáshoz) szükséges egyik feltételként (fontos feltételeként) a "megalapozott gyanú" szükségességét állapítja meg és nem az "alapos gyanú"-ét, amely ugye így egy nem létező jogi fogalom. (Ügyvédünk álláspontja szerint ez, legalább is a védence vonatkozásában alapvetően hiányzott, így ország-világ előtt egyenesen az eljárás jogszerűségét kérdőjelezte meg.) Mellékesen megjegyzem, nem rossz taktika az elektronikus média "hasábjain" többszörösen is lejáratni a gyanúsítottakkal szemben eljárókat, mert az átlagos televízió néző mindent elhisz, amit ott hall, vagy (jobb esetben) kinyomtatva olvas. Pedig nem kellene.
Ám felkészületlenség ide, büntetőjogi kifejezések helytelen használata oda, a cselekménnyel gyanúsítható személyeket a letartóztatási bíró egyetlen kivétel nélkül szabadlábra helyezte. Erre természetesen tromfolt a rendőrség és egy hatodik személyt is őrizetbe vett, aki állítólag okiratot hamisított. Mindegy. Az már most jól látszik, hogy megkezdődött a szavak háborúja és talán borítékolható is az eredmény.
 |
| Kecskés Tamás Úr |
Alapvetően nem vagyok egy szkeptikus alkat, hiszen a hatóságok megmozdultak, a miniszterelnök a feleségével kereste fel a tragédia helyszínét, hogy ott gyertyát gyújtson (ez a minimum) és a belügyminiszter újabb nyilatkozatokat tett, melyek szerint felül kell vizsgálni az engedélyezési eljárások menetét, meg, hogy a gyerekek halálát (mert azok voltak, még a huszonnégy éves hölgy is, a halálhoz) fulladás okozta.
Ennek ellenére nem vagyok túl bizakodó. A szavak háborújába az ügyes ügyvéd urak a lehető legrövidebb időn belül bevonták a hírre éhező sajtót, akik úgy csapnak le minden hírmorzsára, mint gyöngytyúk a takonyra.
Eközben -eléggé el nem ítélhető módon- szinte napok alatt kialakult egy olyan helyzet, amelyben már nem beszél senki a három halott lányról. Mert az már nem hír. Szomorú, hogy a westbalkániai sajtó legfontosabb szempontja az érdeklődés fenntartása az ügy iránt, hogy műsorait nézetté tegye, hogy az újságok frenetikus példányszámokat érjenek el. Az egész ügy üzletté, és a védőügyvédek sziporkázásává degradálódik. Idő előtt.
 |
| A westbalkáni igazságszolgáltatás |
Budapest, Westbalkánia fővárosa pedig tovább süllyed és lassan egy olyan hellyé válik, ahová a lakosság nyolcvan százaléka (akik ugye nem Budapesten laknak), valamint a külföldi turisták csak akkor mennek majd el, ha üzleti-, vagy más ügyeik oda kényszerítik.
A szórakozóhelyek, klubok sorra bezárnak, vagy ki sem nyitnak. Miközben részvétet nyilvánítva hangoztatják, hogy ez most nem a buli ideje (szimpátiát váltva ki egyszerű közönségükből), rohamtempóban alakítják át belső tereiket, rúgják ki néhány nem túl szalonképes alkalmazottjukat, vagy tűnteik el (egy időre) a semmilyen kamarához, esetleg vagyonvédelmi céghez nem tartozó erős embereiket, illetve egyszerűen csak megpróbálják megúszni, hogy a budapesti hatóságok kampányszerű ellenőrzési rohamot kaptak. Bizonyára a "minden csoda három napig tart" felkiáltással.
És még egy dolog. Beszéltem pár emberrel akkor, amikor kipattant az ügy, akkor, amikor megtörtént. Néhányan annyira hidegen, annyira szenvtelenül álltak a történtekhez, a: - "Meghaltak páran? Na és? Kit érdekel?" - hozzáállással reagálva le mindazt, ami történt, hogy ezen külön kiborultam. Ismerve az így nyilatkozó személyt, és ismerve annak ismeretségi körét, megpróbáltam belegondolni, hogy vajon hány embernek hasonló a véleménye? Sajnos arra a következtetésre jutottam, hogy nem kellene ezen csodálkoznom, hiszen sokan még a mellettük elesett embernek sem segítenének, nemhogy fennakadjanak számukra teljesen idegen emberek halálán.
Aki ezután kérdésre kérdéssel válaszolva azt kérdi tőled, hogy: - "Na és. Szerinted ebben a percben hányan haltak meg, és ebből mennyi a fiatal?" - az biztosan számíthat arra, hogy amikor rá kerül majd a sor, őt is leszarják. De ez, bármennyire is fájdalmas lesz e kívülről rideg ember számára, nekem örömet okoz majd! Mert három olyan élet felett tört pálcát, értéktelenné degradálva azokat pusztán azért, mert számára ismeretlenek, amely életeknek nem lett volna szabad még véget érniük! És ez a lényeg! Remélem segíthettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése