2011. január 18., kedd

West-Balkán: - Nyugat-Vadkelet? Súlyos fogalomzavar.

Hello kedves olvasó!
Hadd kezdjem egy idézettel: "Foglalkoztat a jövőm, mivel a hátralévő napjaimat ott szeretném eltölteni." (Woody Allen) 
Szerintem ezt nagyjából te is így gondolod kedves olvasó. Hiszen nekem, neked és mindenkinek megadatott a jövő. Csak annak a három fiatal lánynak nem, akiket szombaton megölt a kapzsiság, a felelőtlenség és a figyelmetlenség.
Dubstep, minimal, breakbeat, electropop, indie, na és persze nem utolsó sorban a drum and bass (melynek egy-egy populárisabb megnyilvánulását egyébként magam is szívesen hallgatom), és hát itt van ugye a Noise Night Life. Egy nagy csomó idegen szó. Az előbbiek e-zenei irányzatok elnevezései, míg az utóbbi kiemelt szóösszetétel, annak a kft-nek a neve, amely részben felelős a szombat éjszakai diszkótragédiáért. A másik felelősségre vonható vállalkozás nevét a címben "rejtettem el".
Az említett cég, az NNL vezetője a huszonegy éves Kecskés Tamás (aki a dolgok jelen állása szerint még őrizetben van). Én leírom a nevét, mert -jelenleg még- nem vonatkozik a blogomra a médiatörvény és a kft vezetőjének neve pedig nyilvános adat. Kecskés Tamás hozta létre az NNL-t, azzal a céllal, hogy helyet biztosítson egy, a fent már felsorolt e-zenei irányzatokat összefogó bulinak, később bulisorozatnak. A dolog (ide illő szóval) rendesen beütött, így a 2009-es, 2010-es évek rendezvényszervezési "sikertörténete". A koncepció egyik része az volt, hogy rengeteg DJ-t és irányzatot von össze egy helyszínen, ahol mindezért kevés pénzt kér, míg a másik, hogy fiatalok szerveznek a fiataloknak bulit. 
Tudod, mi együtt vagyunk, együtt bulizunk, bla bla bla. Így aztán Kecskés Tamás, ez a sikeres fiatalember egy-egy általa vezényelt bulin nem átallott rendesen beállni sem sőt, rottyon nyilatkozgatni sem volt szerinte kivetnivaló. 


Egyértelműen "sikeres" koncepció, a tizennégy-tizennyolc éves kategóriában induló, szórakozni vágyó, kispénzű, ezért a buli előtt már többségében mindennel feltankolt, erősen tudat-módosult fiatalok körében. A sorozat aztán mégis odavezetett, hogy egymás után kellett a helyszíneket változtatniuk, mert egy-egy bulin fent említett, magukat erősre és bátorra ivó-szívó fiatalok unrentábilisra verték a klubokat, de mielőtt hazamentek volna, ezért még jól körbe szarták-hugyozták a helyszíneket. 
Így került rá sor, hogy az NNL, a 2011-es év első mega-partiját már a West Balkánba hirdette meg. (Amely hely egyezer-hatszáz fő befogadására alkalmas csupán, szakhatósági engedéllyel nem rendelkezett, annak ideiglenes, regisztrációs engedélye összesen háromszáz főre és 22:00-ig tartó nyitva tartásra korlátozódott.)
Mint láthatod kedves olvasó én igazán készültem az anyagból. Lehet, hogy csodálkozol is azon, hogy már kedd van, és én még csak most írok a szombati eseményről, de leírom őszintén, több okom is volt rá. Az első az, hogy olyan mértékben döbbentem meg, olyan erősen érintett a hír, hogy idő kellett, amíg sikerült összeszedni ez ügyben a gondolataimat. A második pedig az, hogy olyan hírmennyiség jutott el hozzám (is), hogy meg kellett találnom a disznószarban a gyémántot, vagyis igyekeztem lehámozni és úgy értelmezni a híreket. De hadd folytassam mindjárt egy újabb idézettel:

"A mi életünk olyan, mint egy marék aranypor. Hatalmas érték, kincs. De hogyha nem adjuk oda valamiért, akkor is kiperegnek a mindennapok az ujjaink közül. " (Böjte Csaba)

Érdekes váltás. Az idézetről pedig az jutott az eszembe, hogy az ember ujjnyomai, DNS mintája annyira egyedi és különleges, hogy ezek alapján bármely személy azonosítható az egész világon. Nem ismétlődik meg kétszer ugyanaz, legalább is kb.: egymilliárd éven belül nem. Így láthatod, hogy a mi életünk, az egyén élete egyszeri és megismételhetetlen, és ezért oly felbecsülhetetlen kincs! Ahogy egyszeri és megismételhetetlen volt az a három fiatal leány is. (E mondatban az a megdöbbentő, hogy egyszerre vannak benne jelen a fiatal és a volt szavak.) 
Mert úgy múltak el, mintha soha nem is lettek volna. A pénteki bejegyzéseik még a szombatiakra várnak a facebook-on, de nem nagyon lesz már senki, aki folytathatná őket. Ők már csak néhány fénykép és a temetésig néhány nagyon csúnyán összetaposott holttest. (Amelyek ugye már nem ők.) Fiatal életek értek nagyon értelmetlen véget szombaton este és ez nagyon súlyosan megérint. A nagyobbik gyermekem például csak egy évvel fiatalabb a két tizenhét éves áldozatnál és bele sem merek gondolni, hogy mit éreznek e három lány szülei. Az valószínűleg kezd tudatosulni bennük, hogy a mindennapok szombaton este végleg kiperegtek gyermekeik kezéből.
Rengeteg vélemény olvastam, hallottam az esemény kapcsán. Volt olyan cikk, amely szegény hányattatott sorsú DJ-k súlyos bulihelyszín-hiányát domborította elsősorban ki, ami ugye -bocsánat a felháborodásomért, de- ki a faszt érdekel! És volt olyan cikk is amely az össztársadalmi felelősségről prédikált pátoszosan, gyermekek százainak halálát előre vetítve  ami ugye megint csak egyértelmű baromság. 
Valahol a kettő között lehet az igazság, mert bármennyire is törekszünk az adminisztráció csökkentésére, és az EU-val való szoros jogharmonizációra, azért az mégsem járja, hogy több ezres rendezvényeket tarthat bárki ebben az országban a szakhatóságok előzetes vizsgálata és engedélye, vendéglátós, rendezvényszervező és biztonsági szakmai hozzáértés nélkül! 
Kecskés Tamás például maga is (csak egy) DJ, aki PlasticKids "művésznéven" alkot, így nyilván halvány fingja nincs a dolog többi részéről. És hát valóban van össztársadalmi felelősség is, hiszen választott vezetőink révén (valahol) magunk is felelősek vagyunk. A politikusok, így a VI. kerület polgármestere és jegyzője a vállalkozókra mutogat. Azok (szerencsére a rács mögül) az ügyvédjeik útján a szerződéseiket lobogtatják és egymásra mutogatnak. A belügyminiszter kőkeményen reagál (milyen meglepő), míg a független bíróság ma este már szabadon is engedte az elsőnek őrizetbe vett westbalkános vezetőt és ez nem is olyan meglepő.
Ezek után már azon sem csodálkoznék, ha végül hosszú évek pereskedését követően, semmilyen precedens nem születne. Egyáltalán nem csodálkoznék, ha az első körben bezárt helyek újra kinyitnának, ahogy azon sem, ha újabb tragédia történne belátható időn belül Westbalkánban, azaz Magyarországon. Mert a Westbalkán (és én -új fogalmat alkotva- szándékosan írtam már másodszor így) nem a szórakozóhely, hanem az ország neve, ahol jelenleg élünk. Az én véleményem az, hogy most valóban kellene néhány kemény ítélet és egy olyan szabályozás, ami rendesen odabasz. 

Hogy tényleg ne maradhasson a három fiatal lány halála teljesen értelmetlen! 
Őszinte részvétem a szülőknek, testvéreknek, rokonoknak, barátoknak.
Megjegyzés küldése