Amanda és Ashton

Hello kedves olvasó!

A blog -így, vagy úgy- de igyekszik esetenként és/vagy általában segíteni. Ma a reggeli órákban osztottam meg a Nagy Közösségi Portálon egy bejegyzést, amely hozzám (nyilván) úgy jutott el, hogy már látta a fél világ, de (miután hozzám eljutott), bizonyára még aktuális, ezért szeretném megosztani (itt is) ezt a bejegyzést. Íme:

(Vettem a fáradtságot, hogy -az én nem túl erős angolommal- lefordítsam egy-egy megosztásért cserébe:)

"...Helló facebook világ! A fiam Ashton, és én a segítségeteket kérjük! Ashton egy nagyon ritka Paroxysmal nevű állapotban szenved, mely rohamokban okoz extrém fájdalmat. Én kétségbeesetten keresek bárkit, aki ismer olyat, aki ugyanebben a betegségben szenved. Az én személyes küldetésem az, hogy a megtaláljam gyógymódot ennek a kis fickónak, de nem megy egyedül! Kérlek, oszd meg az oldaladon, így remélhetőleg találok olyan embereket, akik segíteni tudnak nekem, vagy valakit, aki a kutatás finanszírozására esetleg alapítvány hozna létre! ...." 

Hello facebook world My son Ashton and I need your help please!!!
Ashton suffers from a very rare condition called Paroxysmal Extreme Pain disorder. I am desperately searching for anybody who knows anybody with the same condition. It is my personal mission to help find this little guy a cure but I can't do it alone! Please share on your pages so hopefully I can find other's to help me learn more and open a foundation to help fund research.
Thanks so much Amanda and Ashton xxxx

                                                                                                        Nagyon köszönjük: Amanda és Ashton

Remélem tényleg segíthettem.

Lázár csakugyan megijedt volna?

Hello kedves olvasó!

Ugyan ollóztam az alant a www.varanus.blog.hu -n korábban megjelent írást, de olyan tömören jó, hogy látnotok kell. Íme:

"A politikusok személyes megítélése nem függ egy banktól vagy energetikai cégtől, ugyanakkor egy olyan híradót, amit egymillió ember figyel, rettegve néz a politikus, mondta Lázár János." 

Egy ideje tűnődhettünk mi ez az átható szarszag, de mára kiderült, kegyelmesék sáros traktorgumi mintát faroltak a medve mintás klottalsóba. Mondjuk volt is mitől, mert ugye Lézer sem azt állatja, hogy az RTL a frissen megtalált merészségében hazudik, hanem azt, hogy egy büdös genyó azért, mert most olyat is megtesz amit eddig le sem szart. Micsoda pech, ugye, hogy Orbán fater milliárdos biznisze valós, Mészáros Lőrincről nem is beszélve. Joggal lehet parázni attól, hogy az RTL holnap kirakja mittom az Index grafikáját Lőrinc nertárs és kebelbarát vagyongyarapodásáról, és megorrolnak érte a népek. 

Ha esetleg azt is hozzáteszik, hogy ha a gazdaság fejlődött volna ilyen ütemben, mint Lőrinc, akkor nem kurvákat exportálnánk Dubajba, hanem sejkeket és kalifákat az Arab félszigetről Széles nertárs golfszállójába biodíszletnek, akkor lesz csak igazán érdekes a dolog. 

Sőt, ha egyszer valamelyik szerkesztőnek eszébe jut, hogy a milliárdokkal dobálózás kontraproduktív, mert Manyi néni ésszel fel sem éri mekkora ez az összeg, és egy váltószámot keresve úgy kezdik a dolgokat bemutatni, hogy mi mennyi "simongábor", akkor Töhötöm bácsi Makkoshotykán is pontosan érteni fogja mi a stájsz.

Lázár "Személyes Megtámadtatás Szakértő" János szerint az RTL korrupt, mert nem hallgat. Azt én mindig nagyon szeretem, ha olyan ember beszél bármilyen korrupcióról, akinek gépéről a haverja írta a dohánypiacot lenyúló, a cégét és a pártkatonákat helyzetbe hozó törvénykét. Szeretem, mert ennyire isteneset röhögni semmin nem lehet, mint a szarszagban szipogós takonybubit fújó egyszeri miniszter látványán, ahogy kétségbeesetten próbál legalább korrupciót emlegetni, mikor hazugsággal vádolni nem tud. Érzi már, hogy ebből baj lesz.

Tudja, másképp néz ki egy Orbán megint kinevezett egy besúgót hír az interneten, mint a vacsora mellé tálalva az ország legnézettebb tévécsatornáján. Ilyenkor nem marad más, csak a hit. Mert Lázár hisz, mondja.

- Hiszi, hogy lesz aki leállítja az anyacégtől az RTL-t, mint a Telekomosok tették az Origóval.

Na, ez már az az eset, mikor a sossenemvót nyomásgyakorláshoz is hülyék vagytok, baszod. (Forrás: www.varanus.blog.hu Remélem segíthettem.)

Cigány"jog"!

Hello kedves olvasó!

Csak, hogy tovább borzoljam: korábbi írásom, egy, a magyar származású embereket nem igen kedvelő lény bejegyzésére reflektált. De nézzük meg, hogy mit gondol ugyanerről a "politikus".

Az Összefogás 2014 párt cigány képviselőjelöltje szerint a magyarok el ke2ll tűrjék a cigánybűnözést (Frissítve) 

Balogh Artúr az Összefogás 2014 nevezetű párt képviselőjelöltje az alábbi írást tette közzé a blogján pár évvel ezelőtt:

Aktuálisabb, mint bármikor parasztok! 

"Cigány megélhetési bűnözést el kell tűrnötök!
Cigányokra filozófiai és igazságossági értelemben nem vonatkoznak a törvények.
Tulajdonképpen a cigányokat nincs jogotok megbüntetni.
A cigány származású magyar állampolgár büntethetetlen akkor amikor a családja, önmaga létfenntartása érdekében eltulajdonítja mások, vagy a többség javait.
A cigány jogosan lop.
Mivel az alkotmány szerinti cigányokra vonatkozó tételt a többség, az országgyűlés nem foganatosítja ezért minden ami az alkotmányba van minden kötelesség a cigányokra jogilag nem vonatkozhat.
Mivel minden törvény az alkotmányból ered ami nem érvényes a cigányságra,
Így semmilyen törvény szerint nem büntethető a cigány származású magyar állampolgár."
Balogh Artúr már korábban is éltette a megélhetési bűnözést
Noha Balogh azt állítja, hogy nem tőle származnak ezek az írások, már korábban is gondok voltak az MSZP-s politikus bejegyzéseivel, 2009-ben ugyanis éppen ezért szüntették meg a Hírszerzőn vezetett blogját.
Az online újság akkori főszerkesztője, Gavra Gábor a Magyar Nemzet megkeresésére elmondta: emlékei szerint 2009 márciusában Balogh egy azóta törölt bejegyzésében relativizálta a magántulajdon szentségét és a kistelepüléseken élők magántulajdonhoz való jogát. Gavra közölte, hogy ez nem fért össze az online lap szellemiségével, és megsérthette azokat, akik alkalmasint erőszakos vagyon elleni bűncselekmények áldozataivá váltak. Bár Balogh azzal védekezett, csak az élethez való jogot tartotta előrébb valónak a magántulajdon jogánál, ezzel nem sikerült meggyőznie a Hírszerző stábját arról, hogy folytathassa írásait.( http://mno.hu ) További részletek itt: http://ciganyorszagkiralya.blogspot.hu/ Régebbi bejegyzés Balog Artúr korábbi magyarellenes gyűlölködéséről: http://magyarellenesseg.blogspot.ro/2010/12/egy-rasszista-cigany-ertelmisegi-irasa.html

Hát, valahogy így. Remélem segíthettem. (Forrás: Magyarellenesség blog) Csendesen elmélkedjetek ezen.

Kedves Faszopó Magyarok

Hello kedves olvasó!

Barangolásaim során a nagy szociális hálón találtam egy ilyet. Elég érdekesnek tűnik már maga az is ahogy a bejegyzés készítője regisztrálta magát, ám, amit ír az félelmetes. (Arról már nem is beszélve, ahogy írja.) A Facebook megosztáshoz volt is néhány keresetlen szavam, amelyekkel reagáltam Faszopó Magyarok beírására, de szeretném, ha mindez szélesebb körben is elérhetővé válna. Így jött a döntés, hogy a blogban is megjelentetem, íme:

A reakcióimat pedig az alábbi sorok közzétételével alant fejteném ki.  

Kedves Faszopó Magyarok! Először is: -a faszopó szónak nincs értelme, azt úgy kell írni, hogy faszszopó. (Elárulom, ha nem jól írod, akkor a szövegszerkesztő aláhúzza pirossal, mint annak idején a nyelvtan tanár, amikor egyest adott neked írásból, de te annyira retardált -a kedvedért leírom másképp is: primitív- vagy, hogy fogalmad sincs, miért van aláhúzva pirossal. Legfeljebb ordítasz a monitorral, amikor rád köt a gép.) Másodszor: -bizony a többség beosztó módon él, mert el kell tartania a családot, továbbá benneteket, "urakat", mert ahogy írod ".....úrnak Születni Kell...". Ez valóban igaz, csakhogy az nem úr, aki abból él, hogy elveszi a másét. (És most teljesen mindegy, hogy ezt bűncselekmények útján, vagy a szociális rendszer kihasználásával teszed.) Azt a többségi társadalomban egyszerűen bűnözőnek hívják. Nem pedig úrnak. Viszont! Aki bűnt követ el, annak előbb, vagy utóbb bűnhődnie kell. Várom már, hogy mindezek megszüntetésére olyan okot adj, amit már majd nem visel el a többségi társadalom. Adok egy ötletet: -szedd össze az általad említett 10.000.-fős "cigány gárda"-t. És támadjon ez a gárda! Támadja meg az eltartóit. Elhiheted, hogy ami azután következik, olyat még nem láttál. De figyeld meg jól, mert nem sok időd marad majd nézelődni!

Remélem mindenki elolvasta és értelmezte mindazt, amit képen lát. Egy ilyen bejegyzés száz egyéb tapasztalásánál is többet ér. GONDOLKODJATOK EL RAJTA! Remélem segíthettem.

Csehi Mónika: Olyan országban élek itt....

Hello kedves olvasó!

Magam sem írhattam volna meg jobban:

".....Olyan országban élek itt Európa szívében, ahol a fiataloknak a kitörési lehetőséget a külföldi munka, / aki nem tud külföldiül, vagy egyáltalán nem akar dolgozni / annak egy valóságshow-nak mondott televízió műsorban való ocsmánykodás jelenti.
Olyan ország ez, ahol mindenki - mindenkit figyel és egykori barátok nyomják fel egymást az adóhatóságnál, hogy tereljenek, esetleg fejpénzt kapjanak a bemártott személy után.
Olyan hely Magyarország, ahol a parlamentben elmondják, hogy az anya dolga a minél több gyermek világra hozása, miközben a lányok kurválkodnak, és aki az élményeit leírja könyvbe, az hőssé válik és hatalmas lóvékat szakít. (az első blődség, a második szánalmas)
Olyan ország a mienk, ahol a mentőkkel sakkoznak, hogy minél kevesebbet kelljen fenntartani, de a mindenkori kormányok az autóflottájukat úgy cserélgetik, mint más az alsógatyát...
Olyan ez az ország, ahol rettegve szállsz fel a tömegközlekedési eszközre, mert sosem tudhatod, hogy a megkeseredett, frusztrált utastársad mikor esik neked, vagy ami még rosszabb, az ellenőrök visznek földre.
Olyan országban élek, ahol ezer gyűjtés folyik az év minden napján, hogy a kórházakban normális ellátást kaphassanak a beteg gyermekek, ahol az ehhez szükséges eszközöket civil szervezetek vásárolják meg, illetve más civil szervezetek nyúlják le ugyanannak a pénznek meghatározó részét.
Olyan helyen élek, ahol a gyermekek nagy százaléka még itt a 21. században is éhezik, és ahol Európa szinten a legnagyobb a daganatos betegségek előfordulása.
Olyan országban élek, ahol napról napra hülyére vesznek, legyen bármilyen kormány, mert a politikusok egy igen jelentős része sosem képviselte az érdekeimet, megélhetési lehetőségnek tartják a társadalomban betöltött pozíciójukat. A bagót a tűzhöz közeliek árulják, míg a földeket a családtagok és a cimborák vásárolják fel - bagóért...
Olyan ország ez, ahol a köz érdekéért dolgozókat megalázzák, semmibe veszik, a vállalkozni, boldogulni akarókat eltapossák, ellehetetlenítik, viszont a közbiztonságot nagyszerű traffipax kamerákkal védik... Miközben mindennaposak a rablások és az emberölések.
Olyan ország ma Magyarország, ahol százan százfelé húznak, de őket is folyamatosan elgáncsolják, vagy visszafogják, mert valakinek sokkal jobb, ha ülünk a seggünkön.
Olyan ez az ország, ahol a sportot csak az olimpiakor tartják fontosnak, néhány kiemelt sportág kivételével, - amelyek pedig mára a politika játékszerévé váltak.
Olyan ország van itt kérem, ahol az iskolákban tanárt vernek, miközben krétára már rég nem futja. Tandíj az nincs, viszont valamiért mégis fizetni kell.
Olyan hely lett Magyarország ahol a munkának nincs becsülete, az ügyeskedők és a bűnözők viszont bármikor bármit megcsinálhatnak a tisztességes emberek kárára. Itt mindenki tartozik mindenkinek, és mindenki mossa kezeit.
Olyan ország ma az országom, ahol a média követhetetlen, hazug, megbízhatatlan, pénzéhes, de leginkább gyalázatos.
Olyan ország ez, ahol a rendőrökkel bohóckodnak, a tűzoltóknak a nevét elveszik és még meg is alázzák őket a nevetséges bérekkel, míg a katonáink ismeretlen tájakon védik mások hazáját a megélhetést jelentő zsoldért.
Magyarország ma olyan hely itt Európa közepén, akit mindenki lesajnál, kigúnyol és nem vesz komolyan, de hogyan is lehetne, amikor mi a saját állampolgárainkat sem vesszük emberszámba! (mennyit is keres ma egy közmunkás? - és mennyi is a minimálbér?).
Olyan érdekes ország a mienk, hogy a sok probléma ellenére az elit szállodák és bárok, és a pofátlanul drága vendéglátóhelyek mind csurig vannak a húszas éveikben járó szülők által pénzelt semmirekellőkkel, akikbe már fiatalon be van építve a szilikon, míg a verda kulcsa pörög az ujjon.
Magyarország az az ország, ahol a legdrágább áron épülnek a legszarabb, silány minőségű autópályák, ám - mégis évről évre - csak ugyanazok a cégek építik.
Olyan ország ez, ahol minden évben több kisfilmet legyártanak az adófizetők pénzéből - miszerint ez nem is olyan ország... pedig de!
Olyan országgá lettünk, kinek a lakossága folyamatosan csökken, a szociális és egészségügyi rendszere javulni képtelen, az oktatási rendszere átláthatatlan, viszont mindezek ellenére folyamatosan nő a szavazásra jogosultak száma...
Olyan ország vagyunk, aki még mindig Trianonon sír, mindig mással barátkozik és mindig a négyes metróról beszél, meg az euróról, - miközben ugye: se barátunk, se négyes metró, se euró - Trianonnal meg már kár is foglalkozni, mert nem lehet másítani.
Olyan ország Magyarország, ahol precízen semmiznek ki a bankok, miközben a hatalmon lévő bárki, és akárki is csak asszisztál hozzá.
Magyarországon állítólag nem annyira mosolygósak az emberek, miközben az ÉLET ÉDES - pár lepattant celebnek, felfuttatott cigánynak és csaló bűnöző gazembernek. ....."

Remélem ma is segíthettem. Kicsit elgondolkodni az "elhangzottakon".

Napicuki (kéne OV-ról is)

Hello kedves olvasó!

Így, a hosszú hétvége előtt lám egy jó kis képsorozat. Cuki emberekről, cuki állatkákkal. Íme:

Halottakról vagy jót, vagy semmit ugye. Vagy jót. Sőt: -némelyikük ráadásul még él is. Remélem jót röhögtél, őőőőőő.... vagyis remélem segíthettem. (forrás: www.behance.net)

Felcsút a párhuzamos világokban

Hello kedves olvasó!

Szemezgetve a nap on-line sajtójában egy gyöngyszemre bukkantam az ORIGO Galériájában. A felvetés akképp szólt, hogy mi lenne (egy-egy másik világban), ha szeretett vezérünk nem a focit, hanem valami mást favorizálna. Készült is néhány kép:

Ez itt, a mi világunk

De létesíthettünk volna Felcsúton úgy horgászparadicsomot.....

....ahogy -mondjuk golfbirodalmat.

Lehetett volna F1-es pályánk. (Még egy, stadionból is több van kérem.)

És idehozhattuk volna Amerikát.

Egy jacht-kikötő is elkelne már Felcsútra,.......

........de, ha nagy lesz a Pancho Arena forgalma, kell majd repülőtér is.

Szükséges lehet még némi (ál)történelmi momentum. (A történelem-hamisítás amúgy is nagyon trendi mostanság.)

De a szomorú népség felvidítása is lehet kívánatos cél.

 Remélem segíthettem. (Ha másban nem, hát abban, hogy a további -megalomán- elképzelések megmosolyogtattak ma délelőtt.)

PFLA Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia

Hello kedves olvasó!

Nehogy majd a PA-ban is így legyen

Bár a cím egy kissé mást sejtet, most mégsem a hangzatos nevű oskola lenne cikkem fő témája, hanem a hozzá szervesen kapcsolódó, és húsvét hétfőn felavatott Pancho Aréna.

A Puskás Ferenc becenevén elnevezett és szintén Felcsúton található, a közeli múltban elhunyt Makovecz Imre építész által megálmodott (valóban impozáns) labdarúgó létesítmény -véleményem szerint- nem lesz, mert nem lehet a minőségi magyar futball letéteményese. 

Egyszerűen azért nem, mert egy-egy új épülettől, néhány stadionfelújítástól, és további néhány stadion felépítésétől, (bármennyire is másképpen gondolja ezt szeretett vezérünk) még nem fognak jobban focizni azok, akik nagyon eddig sem hasítottak e sportágban.

Korábban láthattuk: - a foci Magyarországon is üzletté vált. A televíziós közvetítések jogát megvásárló globális médiacégek reklámbevételeiből sokszor, -magyar viszonylatban legalább is- agyonfizetett labdakergetők ímmel-ámmal futkároznak a pályán a mai napig. Klubok mennek csődbe az eredménytelenség okán, valamint mert a klubok szurkolótáboraiból(-ban) kialakult B-közepek viselkedése egy normális, fociszerető családapát mostanság már elriaszt attól, hogy meccsre menjen az asszonnyal, meg a gyerekekkel. (Nyilván nem akar meghalni egy jó meccs miatt sem, nem még, ha az a meccs ráadásul szar is.) 

Van itt péz' is kérem szépen

Szóval van itt gond kérem szépen. Hozzáteszem, hogy magam -ellentétben a miniszterelnök úrral- úgy viszonyulok a magyar futballhoz, mint a kurva templomhoz. Azon túl, hogy be nem mennék (egy meccsre) még csak nem is érdekel, hogy mi folyik ott. Vannak ugyan érdekes, a közvéleményt is érdeklő események a magyar fociban, csak kár, hogy manapság ezek inkább a világméretű (így kis hazánkba is eljutó) bundabotrány fejleményei, nem pedig egy-egy kiemelkedő eredmény.

Szóval nézem az átadót és eszembe jut, amikor a csilli-villi házaikból kommandósnak öltözött rendőrök, bilincsben húzzák ki, családjaik szeme láttára a dzsudzsásérós csalókat, akiknek (volt) van pofájuk magukat focistának, futballbírónak stb.... gondolni. Szóval nézem a zsír új aréna átadóját, a nagy örömködést, a vastagcsabát, a tűzijátékot, a néptáncosokat, az örömkönnyeket, a meghatódott miniszterelnököt (akinek saját parkolója van a stadion előtt, bár húsz méterre van attól a háza), a nem is olyan rég még Lázárral vitázó Csányit Orbán mellett, a nappal is kivilágított stadionbelsőt, a sok celebet, és nem találok szavakat. Egyszerűen szóhoz sem tudok jutni. No persze nem a meghatódottságtól, inkább felháborodásnak, dühnek, haragnak hívnám a feltoluló érzéseimet.

Elegáns. Ez tény.

Mert ugye, egy olyan országban, ahol a kórházi várólista öl, egy olyan országban, ahol a tanulók képzését, a tanárokat szándékosan lehetetlenítik el, egy olyan országban, ahol az idősek biztonsága (akár egészségügyileg, akár a közbiztonság szempontjából) senkit sem érdekel, egy olyan országban, ahol nem telik kórházra, rendőrségre, oktatásra, nyugdíjra, ahol az átlagember nap, nap után úgy csúszik le, hogy inkább hívnám azt zuhanásnak, egy olyan országban, ahol európai árakon vásárolhatsz balkáni bérekért, nem feltétlenül kellene Pancho Arénákat építeni. Nem, mert valahogy elgondolkodtat a hatalom töretlen cinizmusa, amikor ilyen építményeket látok.

A fiút a férfitől a játékainak
értéke különbözteti meg

Bár, egy olyan országban, ahol a magánnyugdíj-vagyont (hivatkozással azokra a rosszul gazdálkodó biztosítókra, amelyek az állami fiaskó után/és ellenére kiemelkedő eredményeket értek el) egyetlen tollvonással el lehet venni, egy olyan országban, ahol (akár az alkotmány megszüntetésével) visszamenőleges jogalkotás van, egy olyan országban, ahol a választási törvények átírásával lassan már két szavazattal is lehet kétharmad, egy olyan országban, ahol minden a regnáló hatalom bebetonozásáról szól, egy olyan országban, ahol az egyiket becsukják azért, amiért a másiknak még csak ejnye-bejnye sem (sőt előléptetés) jár, ott nagy valószínűséggel a hatalmon lévő ezt megteheti. 

Nagyobb, mint a falu

Magyarán azt épít amit akar. És főleg: -oda építi, ahová akarja. Mer' amúgy is nagyon kellett már nekünk egy aréna. Különösen Felcsútra kellett nagyon. Nagyobb, mint a falu. Remélem -ma is- segíthettem. (Ha másban nem is, hát abban, hogy elgondolkodj azon, amit most olvastál.)Megjegyzem: -nagyon az sem érdekel, hogy milyen pénzből épült, hiszen ezek mellett azért még említhetnénk a Fradi felújítást épp úgy, mint a debreceni stadiont, a 4-es metrót, a Várkert bazárt, akármit, ami a lakosság pénzéből nem a lakosság jólétét szolgálja -ma Magyarországon- közvetlenül.

AZ OLIGARCHA

Hello kedves olvasó!

Ma, 2014. április 07-én, miről is kellene, hogy szóljon egy blogpost? Hát persze, hogy a választási eredményekről, de én, a tegnapi eseményeken magamat túltéve (egyszerűen muszáj) és "gratulálva" a kormányzó koalíció "elsöprő győzelméhez" (Ugye értjük az idézőjelek miértjét?), kicsit továbbgondoltam a fideszi térnyerést.

Sok helyütt hangzott el, hogy ehhez a győzelemhez nem csak a Fidesz szavazóinak lojalitása kellett, de szükséges volt, szükséges lett volna egy jó, nagyon jó kampányra is. Na ilyet én nem láttam. 

Láttam viszont sárdobálást, láttam jó időben végrehajtott "simongáborletartóztatást", de láttam "rogánvagyongyarapodást is", amit viszont nem igen fújt fel az újságíró társadalom nagyobbik többsége (lett légyen az a Magyar Nemzet, a közmédia, vagy akár -újabban- a TV2 alkalmazásában). Így hát láttam agyonhallgatást, ahogy korábban láttam új választási törvényt is. 

Hülye az, aki azt gondolja, hogy a kampány hiánya egy már-már dinasztiát építő pártelnök-miniszterelnök elbizakodottságát jelzi. Orbán Viktor annak ellenére sem volt elbizakodott, hogy most, 2014-ben akár lehetett is volna. Nyilvánvalóan tanult a 2002-es lavinaszerű vereségből, így kifelé folyton óvatosan becsült, pedig tudta, tudnia kellett, hogy győzni fog. A választási törvény sajátosságaiból (ami egyébként az egyszerű halandó számára, többségünk számára egy rendkívül bonyolult matek), és a választási körzetek határainak megváltoztatásából adódó fölény tegnap megmutatkozott. Mondjuk a fölény szó kicsit erős a választásra jogosultak kicsit több, mint felének az  alig 45 %-ra, de hagyjuk.

Mielőtt fő témámhoz kanyarodnék, engedj meg még néhány mondatot a tegnapi napról. Orbán Viktor a tegnapi, győzelmi beszédében hangsúlyozta, hogy soha ilyen egységes még nem volt Magyarország. Tényleg? Az már nem is olyan érdekes, hogy 55%, vagyis az ország másik, sőt nagyobbik fele mást akar? Az már nem is érdekes, hogy a 45%-os szavazati arány, majd 66.66666...%-ot, vagyis nagyjából 2/3-ot ad a parlamentben újra a kormányzó koalíciónak? Hát hülye itt mindenki? Úgy tűnik igen. De, hogy a címadó kifejezés is teret nyerhessen végre az írásomban, valahogy át kell kössek rá. Megpróbálom.

Tehát: -mi kell még a lojalitáson, az igazságtalanságon, a dogmákon, a külföldön élők (oda adózók) szavazatán, az agymosáson túl ahhoz, hogy valaki úgy legyen 45-ös, hogy a 45-ből 66-ot csináljon? Hát persze, hogy pénz! Méghozzá nem kevés pénz. Tekintve, hogy manapság őket már valóban nem nagyon kéri senki sem számon, valamint tekintve, hogy a közmédia megszerzése az éppen kormányzó politikai erőnek (saját) pénzbe nem kerül, tovább tekintve, hogy számos lapkiadótól kezdve a kisebbik kereskedelmi tévét sem a kormányzó pártok, hanem a hozzájuk közel álló pénzügyi csoportok vették meg és birtokolják (vagyis megmondják, hogy miről írhatunk, beszélhetünk ebben vagy abban a lapban és tv-ben és miről nem). Ehhez viszont ismételten csak pénz kell. Nem is kevés. 

Ám, az uniós forrásokból származó, nagy állami megrendelésekből (közbeszerzés ide, vagy oda) telik szépen

. Akár kereskedelmi tévére is, hogy a dolog agymosás része is működhessék rendesen. Hát igen, van aki nem nézi az M1-et és társait.

Úgy van ez, hogy a kicsi oligarcha visszaoszt (mint megannyi önkormányzati botrányban ezidáig), ám a nagy nem ilyen balga, ő lapkiadót, kereskedelmi tévét vesz a főnökének. Ajándékba. És, ha már oligarcha, beszéljünk róla is végre egy kicsit. 

1., AZ OLIGARCHA:

A Magyarországon viszonylag nemrég, alig húsz éve felfedezett állatfajta egyedeinek leírása nem könnyű feladat, mivel az oligarcha többnyire rejtőzködő és/vagy éjszakai (is) életet folytató emlős. Jellemzően két fajtáját különböztetjük meg, a kicsi oligarchát és a nagy oligarchát.

Itt kell megjegyeznünk -a félreértések elkerülése végett-, hogy a két alfajt nem elsősorban a testméretük, hanem a fészkeik nagysága és azok földrajzi elhelyezkedése, továbbá az ingóságaik számában, értékében és nagyságában rejlő, nem elhanyagolható, mondhatni nagyságrendi eltérések különböztetik meg. Az egyedfejlődés során a kicsi oligarchákból, nagyjából olyan 40%-os arányban később (esetenként néhány, átlagban tíz-tizenöt év alatt) nagy oligarchák válnak, ám ez nem minden egyedre jellemző, az alfajok részletes ismertetésénél térünk majd ki bővebben ennek okaira.

1/A., A KICSI OLIGARCHA:

A születésekor átlagosan 3500 gramm súllyal és 50-52 cm-es magassággal világra jövő emlős, olyan 12-14 éves koráig leginkább egy másik emlősre, az emberre hasonlít. Külsőségeiben a későbbiekben sem változik meg, felépítése életének további szakaszaiban is humanoid jellegzetességekkel bír. Ez teszi számára lehetővé, hogy az életterét jelentő városi környezetben jól elrejtőzzék. 

A születésekor nagyon rossz, rossz, vagy átlagos anyagi helyzetű, átlagos intelligenciájú és testalkatú kicsi oligarchában a serdülő kora környékén tudatosul, hogy a vasárnapi húsleves-rántotthús kombó számára nem pálya és többet, egyre többet akar. Tekintve, hogy helyzetében jelentős változást az átlagos jövőkép (tanulmányok, elhelyezkedés, tényleges munka) nem hozhat, ezért ügyeskedni kezd. A törvényesség határán egyensúlyozó kicsi oligarcha ekkor még nem tudja, hogy céljainak eléréséhez előbb vagy utóbb kénytelen bűncselekményeket (is) elkövetni. Az oligarchává válás rögös útján, (mindkét alfajra jellemezően) a fajtából először kivész az erkölcs, majd az empátia, később azonban (és ez már-már nagy oligarchás személyiség jegy) az elkövetett cselekmények súlyának felismerése is a múlt, a gyermekkor ködébe vész. 

A kicsi oligarcha kezdetben másolt jegyzetekkel, hamis CD lemezekkel, majd BKV bérletekkel esetleg hamis pénzzel (nem ritkán, adott esetben ezekkel egy időben party-drogokkal) házal, az ebből származó bevételeit (értelemszerűen) járulékok valamint adó nem terheli. Később ugyanezen bevételeket sűrűn helyezi ki, nálánál lényegesen rosszabb anyagi helyzetben lévőkhöz, heti 50%-os (más néven: -uzsora) kamatra. Miután hosszútávú elképzelése a nagy oligarchává válás, ezért, bár az erőszaktól nem riad vissza, azt kerüli, a piszkos munkát másokkal végezteti el. 

Az áldozatos munka, sok lemondással és éjszakázással (pl.: -éjszakai klubok üzemeltetése, áfacsalással, rendőrvásárlással) stb., végül meghozza a gyümölcsét, így, az ekkor nagyjából 30-35 éves kicsi oligarcha a hozzá megszólalásig hasonló többi városlakóval ellentétben már lényegesen nagyobb fészekben él, járművét évente cseréli, általában külföldön nyaral, háztartási alkalmazottat foglalkoztat, valamint némelyik egyed még dokureality-ben is szerepel. Innen már csak néhány lépés a nagy oligarchává válás, például más városlakók, olyanok mint önkormányzati, rendőri vezetők,  tisztviselők megvesztegetésével, túlszámlázásokkal, nagy állami beruházások alvállalkozóként történő megkörnyékezésével, összefonódásokban való részvétellel.

Itt ismét megjegyzést kell fűzni az egyedfejlődés leírásához. Mint említettem, a kicsi oligarcha nem minden esetben, sőt ritkán válik nagy oligarchává. Ennek néhány okát ismertetném. Sok kicsi oligarcha esik csapdába. Az alfaj néhány egyede ugyanis szeretne az ismeretlenségből a felszínre törni, szeretné megmutatni azt, amit fiatal kora ellenére elért, így egy-két emlős elkezd harsány, kicsapongó életmódot folytatni, elkezd feltűnően nagy lábon élni. Ezt más városlakók is megneszelhetik. Ennek folyamán más kicsi oligarchák, vagy néhány becsületes városlakók szemét szúrni kezdi a kicsapongó kicsi oligarcha életmódja. A kicsi oligarchák területért egymással vívott harcában többnyire az ilyen feltűnő módon élő kicsi oligarchák esnek el, ezeket a saját terepjárójukban lövik agyon, vagy valahol elássák, esetleg felkötik őket, néhány kicsi oligarcha pedig egyszerűen csak eltűnik örökre. A további fluktuációt a becsületes városlakó egyedek okozzák azzal, hogy a feltűnő kicsi oligarchákat a becsületes városlakók által üzemeltetett hatóságok (rendőrség, NAV, ügyészség, bíróság) tizedelik meg oly módon, hogy eljárásokat folytatnak le velük szemben, majd börtönbe zárják őket. Mindezzel mintegy 60%-os fogyás érhető el. Ezzel szemben, a csendesen élő kicsi oligarchák (a maradék 40%) jó eséllyel válhatnak nagy oligarchává.

1/B., A NAGY OLIGARCHA:

És el is jutottunk az úgynevezett nagy oligarcha alfajhoz. A nagy oligarcha egyedfejlődése merőben más, mint a kicsi oligarcháé. Mint ahogy a tanulmány fenti részéből kiderül, a kicsi oligarchák mintegy negyven százaléka válik, (és válhat) nagy oligarchává, azonban ez (tekintve a nagy oligarchák arányaiban kisebb egyedszámát) összesen legfeljebb a tíz százalékát teszi ki a nagy oligarchák számának.

Egyedfejlődésükben erős eltérések tapasztalhatóak. Szaporodási szokásaikat, humanoid külsejüket, fejlődésük első 15-21 évét tekintve, fiziológiailag erős hasonlóságok mutatkoznak. A nagy oligarcha szintén elevenszülő és szintén emlős, továbbá szintén az átlagos városlakók külsejét veszi fel felnőtt korára. Azonban a nagy oligarcha alfajról nagyon nagy százalékban már születésekor tudni lehet, hogy az lesz. Élete első 14 évét  magánóvodában, magániskolában tölti, szabadidejét dajka, nevelőnő és más háztartási alkalmazottak felügyelik. Később minimum 100 éves gimnáziumba jár, szabadidejében folyamatosan sportol, nyelveket tanul, rengeteget olvas, néha ír is. Az érettségi utáni nyarat már rejtőzködve, önkéntes szociális munkával, majd Kajmán szigeteki nyaralással tölti. Élete ezen szakszára jellemző az elszeparált életmód, szintén nagy oligarcha szülei óvják mindenfajta közszerepléstől. Egyetemi évei alatt (melyeket angol, amerikai csúcsegyetemeken folytat) ismeri meg a köznép fogalmát, bár velük (azaz az alacsonyabb képzettségű, általában kétkezi munkából élő városlakókkal) nem vegyül, azokat már a húszas évei elején erősen lenézi. Ahogy a kicsi, úgy a nagy oligarchákra is jellemző a hímneműség. Ez nem egyfajta hímsovinizmus, csupán a nőnemű egyedek még felnőtt korukra sem tudnak olyan szívtelenek lenni, amilyenre egy hímnemű egyed már kora egyetemista korában fejlődik, amelyre már ekkor bőven képes. A nagy oligarcha egyed az egyetemen általában egyszerre hallgat közgazdaságtant és politológiát és némi művészettörténetet. Egyes egyedek az egyetemi évek után azonnal politikusi pályán elhelyezkedve építik további karrierjüket, bár ez a nagy oligarchákra egyébként nem, vagy csak kevésbé jellemező. 

 Az elmúlt huszonöt évben a nagy oligarcha magyarországi példányai nagyjából két generáció óta léteznek. Számuk nem túl nagy, melyet magyaráz a kicsi oligarchák nagy számú elhullása, vagy a körültekintő párválasztás ugyanúgy, mint egyes esetekben a belterjes tenyészet, vagy a kis szaporulatszám. Azonban a második generációs nagy oligarcha kifejlett példánya -folytatva a már megkezdett utat- már nem simliskedik, a törvényesség látszatára messzemenően ügyelve irányít vállalatbirodalmakat, kiadóvállalatokat, kereskedelmi tévéket. A szintén innen származó és a politikusi pályát választó nagy oligarchafaj politikus tagjainak hathatós segítségével irányít azután 2/3-os parlamenteket, valamint az ország kormányát. Tevékenységével a nagy oligarcha egyed más városlakók gondolkodását, a sajtótermékein, kampányain keresztül befolyásolva kormányának, pártjának ál-demokratikus választásokat is nyer, így a jövő állami megrendeléseit előre borítékolhatja, az adót, járulékokat rendre befizeti, vissza időben és pontos összegben oszt. Remélem -ismét- segíthettem.

UKRAINA

Hello kedves olvasó!

Hát persze, hogy van véleményem. Nekem -szemben a bennünket hivatalosan képviselő (képviselő?) kormányunkkal- nekem bizony van és annak hangot is adok, hangot ha kell!

Sokszor elgondolkodtam már, mi a francnak is írok én blogot. Hiszen ki vagyok én, hogy véleményt formáljak? Rájöttem: -egy vagyok közületek, egy vagyok a sok közül. Egy gondolkodó, és éppen ezért önálló véleménnyel bíró egy. Egy vagyok közületek. Egy aki megpróbálja megérteni a körülötte zajló, olykor lüktető világot, aki megpróbálja lefordítani a saját nyelvére azt amit lát és hall, kiszűrve a vakítást, a csúsztatást, a hazugságot. Egy, aki megpróbálja lefordítani a saját, ezért e te nyelvedre is a világot.

Ezért a mostani, az ukrán közállapotokkal kapcsolatos poszt első soraiban azonnal le kell, hogy szögezzem, (pont úgy, ahogy tettem ezt korábban már oly sokszor): - a véleményem nem szakvélemény. Nem egy politikatudós szakszavaktól hemzsegő, a történéseket geopolitikai szempontból elemző, tudományos dolgozat. 

A vélemény az elmúlt napok eseményeinek tükrében keletkezett saját gondolataimat tartalmazza, és jobban: - a bejegyzés az én érzéseimet tükrözi!

Mint az köztudott, Ukrajnában az elmúlt héten történelmet írtak az ukrán emberek! Elnökük Viktor Fedorovics Janukovics egyetlen tollvonással vezette vissza országát az orosz befolyás alá azzal, hogy tavaly novemberben nem írta alá a társulási szerződést az EU-val. Ilyet azért nem illik még diplomáciai körökben sem előkészítés nélkül, különösen nem egy többségében európai integrációra vágyó ország vezetőjeként. 

Az elnök döntése miatt utcára vonuló ezrek ezután ki is fejezték a nemtetszésüket Kijev egyik, ha nem a legjelentősebb terén, a Majdan-on. Az innen induló, majd a héten szerdán, és csütörtökön, közel hetvenhét (vasárnap reggelre egyes források szerint összesen nyolcvannyolc) áldozatot követelő tüntetéssorozat, a maga külön fejezeteket is megérdemlő eseményeivel intő jel kell hogy legyen mindannyiunk, minden európai, minden magyar ember számára! Intő jel, hogy hogyan nem szabad közéletet, politikát csinálni!

Amikor arab államokban a helyi lakosság egy-egy szélsőségese, akár önmagát is felrobbantva megöl másokat, olyankor már szinte csak legyintünk, annyiszor hallunk ilyet. Pedig (ahogy az ilyen történést hallva én meg is teszem), ilyenkor is meg kellene állnunk egy pillanatra elgondolkodva, hogy kell-e, lehet-e ideológiai, politikai, az említett esetben többnyire vallási okból bárki öngyilkos és ezzel egy időben gyilkos is. Szerintem nem.
Ennek ellenére sokan gondolták és gondolják ezt másképp a világon és rendszeresen robbantják fel magukat és másokat minden nap, a mai napig. 
De Kijevben nem ez történt. Kijev minden tekintetben más. Olyannyira más, hogy a napjainkban, a szemünk előtt zajló, szerintem akár jelenkori forradalomnak is nevezhető eseménysorozatról szóló cikkek kommentelői közül sokan értették félre ezt az egészet, amikor (talán magyarországi aktuálpolitikai megfontolásból, talán, mert valakik fizettek érte, nem tudhatom), de párhuzamot vontak a Majdan és a Budapesten 2006-ban zajló események közt.
Véleményem szerint azonban, ha van hasonlóság, akkor csak annyi, hogy mindkét esemény a jelenkorhoz köthető és mindkét esemény során erőre kaptak olyan emberek (meglovagolva a tömegek elégedetlenségét), akik egyébként alapvetően focimeccseken szokták kitörni egymás kezét lábát.
Ukrajna történelme még csak nem is hasonlít a miénkhez, népességének létszáma, összetétele sem hasonlítható, ahogy az indíttatásuk sem, mely a napokban zajló fordulatokhoz vezetett. Ha mégis összefüggéseket kellene keresnem, úgy a Majdanon zajló élő történelmet a magyarországi, 1956-os eseményekhez hasonlítanám, amikor is le akartuk rázni magunkról a kommunista és ezzel egy időben az orosz igát.  
A mai kor technológiája (szemben 1956-al) lehetővé tette, hogy percről percre nyomon követhessük az ukrán forradalom kibontakozását. Élő egyenes adásban láthattuk, ahogy fegyvertelen tüntetőket lőnek le egyesével a különleges belügyi erők mesterlövészei, és azt is megfigyelhettük, hogy botokkal, vascsövekkel, kövekkel felfegyverkezett emberek, hogyan vernek agyon (szó szerint a halálba) fegyvertelen, puszta kézzel védekező egyenruhás rendőrt, fényes nappal, a nyílt utcán. Láthattuk, ahogyan jól öltözött középosztálybeli nő, a gimnazistakorú lányaival éppen utcaköveket gyűjt az esti csatához és láthattunk lángoló, vérző rendőröket. Láthattuk, ahogy csütörtök délután elszabadult a pokol, melynek nyomán a parkokban, a tereken végül holtan feküdtek az utca emberei, nagyon sokan. Már kora délután. (Hiába, nappal könnyebb a célzás.)

De láthattunk mást is. Láthattuk, ahogy egy fa tövében üldögélő, láthatóan sokkos állapotban lévő erősen vérző fejű rendőrt több tüntető és egészségügyi szakember éppen ellát, ahogy azt is amikor tekintet nélkül arra, hogy honnan érkezett az illető (tüntető, rendőr, vagy épp provokátor) a templomokban közösségi tereken létrejött gyors-kórházak orvosai igyekeztek mindenkinek megmenteni az életét. Láthattunk torkon lőtt, huszonkét éves vöröskeresztes önkénteslányt és láthattunk angol nyelvű segélykérést, hasonló korú hölgytől.
Ha mindezt össze akarnám foglalni, ami nyilván lehetetlen, akkor az lenne a legjobb, ha azt mondanám: -szürreális. Mert minden az agyamig eljutó kép, videó felvétel, vagy cikk, azok elemzése, átgondolása után is hihetetlennek tűntek a számomra. Hihetetlennek, fordítva az idegen szót: -valóságon túlinak tűnt, hogy 2014-ben, Európában ez előfordulhat. 
Hihetetlennek tűnt, hogy a hatalom hálójába gabalyodott emberek oly erővel kapaszkodtak amúgy illékony hatalmuk fűszálaiba, hogy azért képesek voltak végül embereket ölni. Egy valódi demokráciában ez elképzelhetetlen! Egy olyan országban, ahol a hatalom a népé, ott ez nem történhetne meg!

Ezért kezdtem úgy a jelen bejegyzésemet, ahogy kezdtem. Mert egyrészt mérhetetlenül sajnálom a jelenkor ukrán forradalmának valamennyi, ismétlem: -valamennyi! (tüntető, rendőr) áldozatát és ugyanúgy gyászolom őket, ahogy gyászolják rokonaik, barátaik az elhunytakat. Másrészről pedig, ha mindenképpen kell párhuzam az ukrajnai és a magyarországi események közé, hát tessék: -nagyon nem szeretném, ha nálunk akár hasonló dolog is történne a közeli jövőben. És, hogy miért írom ezt ide? Mert vannak napok, amikor időnként roppant közel állunk hozzá! (Írtam is erről nemrég: http://jaszaic.blogspot.hu/2014/02/the-slider-hihetetlen-folytatas.html )
Tisztelt politikus és állami vezető hölgyek, urak! Véssék jól az eszükbe mindazt, ami most Ukrajnában történik és vonják le a megfelelő következtetéseket. 
Én a magam részéről - hallva, ahogy a Magyar Rádió egész egyszerűen terroristáknak nevezte az ellenzéki tüntetőket, hallva, miként egyezünk meg Oroszországgal Paks bővítésén, és -talán éppen ezért- nem hallva a Magyar Kormány megfelelő, demokratikus reakcióját - azt gondolom, hogy ideje elgondolkodni a politikai hatalomnak hitt illúzió gyengeségén! Ideje elgondolkodni azon, hogy egyetlen állami vezető sem menetelhet külföldi igába, miközben itthon diktatúrát építget és egyetlen állami vezető sem azért van, hogy a hatalmát szilárdítgassa, mert az ilyen vezetőket előbb, vagy utóbb elsöpri a népharag! És nem csak Ukrajnában. 
És még valami. Ha elolvastad és értelmezted ezt a cikket kedves olvasó, amíg emészted az itt leírtakat, kérlek tedd fel magadnak a kérdést, amit én is feltettem: -Valóban terroristák lennének? Szerintem nem. Mert, ha igen, akkor a kor államszerkezete, jogi háttere szempontjából Petőfi Sándor, Bem József, vagy Kossuth Lajos is terrorista volt. Remélem segíthettem.

The slider, a hihetetlen folytatás

Hello kedves olvasóm!

Ha egy ideje forgatod már a blog "lapjait", akkor ismert lehet előtted néhány korábbi, hasonló címmel bíró írás (ha nem, akkor keress rá a keresőben, vagy az archívumban), amelyekben -az ismert televíziós sorozat után szabadon- párhuzamos világokba kalauzoltalak el benneteket. Ezen a gondolati síkon született a legújabb postom. Kicsit rémisztő, kicsit szürreális, de legalább a miénk. Íme:

A szokásos jelenségek ezúttal alig kísérték az érkezésemet. Lehet, hogy az aktuális időjárás volt az oka, hiszen borongós nappalra "érkeztem" és (ahogy ezt már megszokhattátok) ismét a Kossuth tér közelébe.

Szerencsére megint sikerült a tértől távolabb landolnom és magam egy rövid ideig örültem is ennek. Ám e világ láttán hirtelen háttérbe szorult az estleges leleplezésem feletti aggodalmam.

A Kossuth térre ezúttal az arra merőleges Alkotmány út felől láttam rá, miután kiléptem az érkezésem helyszínéül szolgáló egyik tágas kapualjból. A borult ég szürke fénye kissé egysíkúvá tette az elém táruló látvány színeit és az eső durván egybemosta az utcák kövén folyó koszt. A vérrel! 

Amerre elláttam, az utca két oldalán mindenütt hullák hevertek. Férfiak, nők vegyesen. Sokan viseltek sima utcai ruhát, de legtöbbjükön kabátjaik felett volt valamiféle védelmi felszerelés is. Kin motoros protektor, kin kerékpáros sisak. Mindenesetre ez azért eltért a normál hétköznapi viselettől. A holttestek elhelyezkedése is furcsa volt (már amennyire a fentieken túl nevezhetek még furcsának bármit is), mégis valami számomra ismeretlen erő körkörösen szórta szét a szerencsétleneket az utcában úgy, hogy végül többnyire mindannyian az Alkotmány utat övező nagy házak tövében kötöttek ki. Mintha egy hatalmas kéz csapott volna közéjük, hogy aztán egyesével vagdossa a falhoz ezeket az embereket. A sérüléseik rémisztőek voltak. Olyannyira, hogy -bár meglehetősen edzettnek mondható vagyok e téren- mégis, némelyikükre még én sem bírtam ránézni. Katonát, vagy rendőrt csak elvétve láttam a holtak közt.

A másik nehezen emészthető dolog, az a várost uraló szinte teljes csend volt. A szokásos közlekedési zajok, a buszok motorjának erőteljes zúgása, a személyautók kerekeinek surranó hangja, a villamos csörömpölése ezúttal nem volt hallható. A csendet néha egy, a távolban elrepülő harci helikopter rotorjainak, illetve újabban a drónok semmivel össze nem téveszthető zaja ugyan időnként megtörte, de ezen felül csakugyan halálos csend volt. 

Amit még furcsállottam, az az volt, hogy a lőpor és az égett műanyag szagán kívül nagyon nem éreztem mást, így arra következtettem, hogy bármi is történt itt, az nem olyan régen történhetett, mert a földön heverő emberi testek még nem indultak oszlásnak. Mert az ezzel járó -nagyon is- jellegzetes szagot egyáltalán nem éreztem.

Az első sokk után elhatároztam, tovább kell menjek ahhoz hogy megállapíthassam: -vajon ez az én világom-e, mert amit eddig láttam, az sok jót nem ígért. Kicsit félve indultam el a Kossuth tér felé (amit onnan, ahol álltam, nemigen láthattam az Alkotmány út Kossuth tér felőli végére épített barrikád miatt), de elhatároztam, hogy az itt tartózkodásom közel három órája alatt megpróbálok a végére járni annak, hogy mi történhetett itt.

A katonai előképzettségemnek köszönhetően ezután a fal tövében, magamat összehúzva, a természetes fedezékeket mindig kihasználva, lassan haladtam előre. A terebélyes, ám a robbanástól megtépázott fák koronája, egy-egy felborult autó elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy észrevétlenül közelítsem meg az utca végén, kiégett villamoskocsikból, (ahogy elnéztem korábban combinók lehettek) építési törmelékből, szemétből, és újszerű állapotban lévő, rendszám nélküli, fekete Mercedesek maradványaiból emelt tákolmányt. Azt már az elején észleltem, hogy a barrikád közepe hiányzik. Ösztönösen közelítettem meg inkább ezt a nyílást, mert jobbnak láttam az utcaszintjén maradni, szemben azzal, hogy a fal tövében felmászok a tetejére. Tudja Isten - gondoltam, ahogy így elnézem, a másik oldalon még lövészek is lehetnek.  

A barrikád közepén tátongó lyukban fel is fedeztem a keletkezése okát. A kráter mélyén egy furcsán kitekeredett légvédelmi löveg megfeketedett maradványait láttam, lőszerek nélkül. A dolog nagyon úgy nézett ki, hogy valakik (talán a hátam mögött heverő emberi maradványok) még életükben hurcolták oda a löveget, hogy azzal belőhessék a Parlament épületét. Akkor még nem tudtam, hogy ez vajon sikerült-e nekik, de abban ezután már biztos voltam, hogy válasz rövid és velős lehetett. 
Az Országgyűlésnek otthont adó Duna parti épület fölött most is ott köröző harci helikopterek egyike vélhetőleg célba vette a löveget és annak kezelőit, majd -úgy tűnt- egyetlen lövéssel elrendezte a lázadók sorsát. Ahogy elnéztem, nem voltak belövések az Alkotmány úti épületek barrikád felőli homlokzatán, csupán a barrikád közepén bekövetkezett robbanás rongálta meg azokat, és szórta szét azt a közel száz embert, akik ekkor ott serénykedhettek.

Kinéztem a Parlamentre. Az épület központi részén álló kupola sajnos nem volt ott és a kupolához közeli tetők és tornyok is sérült csontokként meredtek az égbe, de ezt leszámítva az épület állt. Még állt. Előtte, a Kossuth téren, egy homokzsákokból álló magas kerítés mögött hatalmas sátrak álltak. A kerítés néhány magaslatán acéllemezekkel megerősített géppuskafészkekben rendőri egyenruhát viselő férfiak álltak őrt. A tábor főbejárata az Alkotmány utca felé néző szűkülő, hatalmas betonakadályokkal tűzdelt út volt, melynek széleit ugyanilyen akadályok képezték, tehát a tábort, csak ezen az egy úton lehetett megközelíteni, legalább két géppuska tűzvonalában. 

Tiszta Bagdad! - gondoltam, amikor durván összerezzentem, mert valaki megveregette a vállam. Gyorsan megfordultam, felkészülve mindenre, de hamar hátrébb kellett húznom az agyaraimat, mert az engem megbökdöső, csak egy -először valamiért furcsán ismerősnek tűnő- szakadt kabátú, kormos arcú fiatal lány volt, akinek a homlokán egy ránézésre nem túl komoly, friss felületi sebből vér szivárgott az arcára. A lány intett, hogy kövessem, majd együtt csendben elhagytuk a barrikádot.

A következő majd egy órában a Nyugati pályaudvar egy csendes zugába húzódva a lány (akiről később kiderült, hogy az ebben a világban is futó Éjjel nappal Budapest című dokureality egyik szélnek eresztett szereplője volt) elmesélte, hogy az állapot, amit láthattam, közel másfél hónappal korábban kezdődött. Elmondta, hogy az áprilisi választásokat követően ebben a világban is a korábbi kormánypárt nyert (bár itt nem konkrétan Fidesznek, hanem valami hasonlónak hívták), de csak olyan kis különbséggel, hogy az ellenzék, csalást kiáltva az utcára hívta híveit. A miniszterelnök ezután rendkívüli állapotot hirdetett, mint mondta a "demokrácia védelmében", bár a lány szerint ennek az egésznek inkább volt köze a hatalom megtartásához és megszilárdításához, mint a demokráciához.

A rendkívüli állapotban bevezetett kijárási tilalomhoz nem szokott emberek azonban ezt nemigen akarták tudomásul venni. Ebből tehát egyenesen következtek az első, statáriális, nyílt utcai kivégzések, melyeket a legnagyobb jóindulattal sem lehetett egyszerű rendőri túlkapásnak tekinteni és, mert az itt élő emberek sokkal kevesebbért is az utcára mentek korábban, nagyon hamar polgárháborúba torkollott a miniszterelnök demokráciavédelmi elmebaja.

Azt is megtudtam a lánytól, hogy a lakosság ellátása szinte azonnal megszűnt Budapesten, ahogy azt is, hogy ez is a miniszterelnök egyik téveszméjének következménye volt, aki azt hitte, hogy ki tudja éheztetni az ellenzékét. Így hamar megszűnt a városban végleg a  közbiztonság is, hiszen az emberek a puszta túlélésért kezdtek fosztogatni. Érdekességként mesélte el, hogy az automata rendszereknek köszönhetően, az interneten bárki végig követhette, ahogy az itt szintén futó Való Világ 6 agyatlan szereplő majdnem éhen döglöttek a "villájukban", mert a polgárháború forgatagában mindenki megfeledkezett róluk egy időre, ők meg voltak olyan ostobák és korlátoltak, hogy azt hitték: -minden, ami velük történt az a műsor része. Végül persze az egyik internetezőnek eszébe jutott értesíteni a legrosszabb körülmények közt is hellyel-közzel működő rendőrséget, akik a tűzoltók segítségével kimenekítették és kórházba szállították a szereplőket, majd letartóztatták az épp hírműsorok készítésével foglalatoskodó producereket. Hát igen, mindent a nézettségért. Itt is.

A lány ezután elsietett, hivatkozással a rövidesen kezdődő kijárási tilalomra. A homloksebéről nem tudtam meg semmit, de az elég beszédes, hogy a robbanás után az Alkotmány utcában találkoztunk. 

Az időm lejárt, és a következő ugrásig már csak egy órám maradt. Kiléptem hát a Nyugati pályaudvar viszonylagos biztonságot nyújtó menedékéből. Gondoltam körülnézek egy kicsit, ugyanis a Bajcsy körút csendesnek és biztonságosnak tűnt. A pusztítás nyomai itt is jól láthatóak voltak. A keresztutcák egyikében öt, vagy hat új, sárga-piros mentőautót pillantottam meg. Némelyikük kiégett, néhány "csak" nyitott ajtókkal, betört ablakokkal, szétlőve és kifosztva állt az egykor volt mentőközpont előtt. A szomorú látványt magam mögött hagyva és a látottakat összességében értékelve kellett konstatálnom, hogy a "harcban álló" felek egyikének sem szent semmi.
Kiértem ismét a Bajcsyra. Az épületek homlokzatán itt, ezen a Budapesten sok helyütt óriásplakátok hirdették a nemrégiben lecsengett választásokat. Ahogy nálunk, úgy itt is látható volt az azóta már elhíresült plakát, ahol az ellenzék prominensei, maguk előtt táblát tartva, köztük egy bohóccal álldogálnak és a plakát feliratának tanulsága szerint nem kellene nekik ismét négy évet adni. 
A málladozó plakátok mellett azonban voltak újabbak is, amelyek viszont már a polgárháború kitörése óta kerülhettek a helyükre. Szinte kivétel nélkül mindegyik (agyrém és agymosás egyben) az itteni Áder Jánost és Orbán Viktort ábrázolták a hadsereg tábornoki egyenruháiban, ahogy felszólítják a bámészkodót: -ne álljon az ellenség oldalára, ha jót akar a hazának, a magyaroknak (vagy éppen magának, tettem hozzá én.)
Az időm végképp elfogyott, így keresnem kellett egy alkalmas helyet a következő ugráshoz. A maradék néhány perc viszont elegendő volt arra, hogy elgondolkozzam, hogy feltegyek magamnak néhány kérdést: -ki az ellenség az egy hazában? És ki a magyar? Egy párt háborús retorikája valóban idáig vezethet egy országot? A hatalom tényleg fontosabb, mint az ország és benne annak lakói? Ez a politika kitől véd meg bennünket, embereket? Jó nekünk, ha egy polgárháborúban végül egymást irtjuk majd? És végül: -mit ér maga a hatalom is, ha aztán nem lesz kin gyakorolni? Remélem segíthettem ma este is.