Kötve, fűzve, egy példányban.....

Hello kedves olvasó!

Tegnap a Narancsköd című blogon "Itt a kultúra, vazze!" címmel jelent meg, egy (nagyon-nagyon aktuális) írás. Mielőtt a cikkel kapcsolatos párbeszédet megosztanám veled, először hadd idézem, teljes terjedelmében magát a bejegyzést. Íme: (Hozzá kell hogy tegyem, már maga az írás is megéri, hogy elolvasd.)

"Bagoly mondja verébnek, hogy kitartott.
Pert vesztett a Fidesz. Még Hoppál Péter nevezte amerikai pénzen kitartott „álcivil” szervezetnek a Magyar Helsinki Bizottságot, amely megrendelésre járatja le az országot.
A szöveg persze ismerős, mindig ezt mondják. Állami pénzt nem adnak, azok a szervezetek, amelyek túlélnek, nyilvánvalóan nemzetközi segítségnek köszönhetően élnek túl, legyen az Norvég Alap vagy Soros György. Akkor viszont idegen érdeket szolgálnak, ugye.
Itt inkább a megfogalmazás otromba frivolsága volt érdekes. Kitartott, megrendelésre, országot lejárat. Nem finomkodott sokat a volt szóvivő, de facto lekurvázta és lehazaárulózta Magyarország egyik legelismertebb jogvédő szervezetét.
Csak úgy. Dolgozol 20 éven át, börtönökbe jársz, cellákat látogatsz, képviseled azokat, akiket senki más nem képvisel, küzdesz azokért a jogokért, amelyek mindenkinek járnak, ha kell, a kormánnyal szemben is, az összes kormánnyal szemben, mindezt nem nagy pénzért, hanem nagyon kis pénzért, aztán jön egy nímand, aki még soha semmi hasznosat nem csinált az életében, ahova eljutott, nem a saját jogán jutott el, csak kitartják a pártjában, ahová belépett, és azóta szépen felszopta magát, közben háromszor annyit keres, mint te a nyomorultak jogait védve, vagy négyszer annyit, és akkor a mellékesekről még nem is beszéltünk, hogy aztán egy napon, ha a legfőbb futtató úgy kívánja, akkor megrendelésre lehazaárulókurvázzon téged.
Ki is fizették érte rendesen. 

Maga lett a tánc és illemtanár? Nem, én a KULTURÁLIS államtitkár lettem, bazmeg. Érted, a kulturális. Mi más. Akkor be is kaphatjuk. ...." 

Eddig a cikk. Ám ezzel nem ér véget a móka, mert "állandó szerzőtársammal", Kozival ismét egy "csodálatos" párbeszédet folytattunk. Az alaptémát kicsit megfűszereztük némi savanyú jövőképpel és egy csipetnyi humorral. (Hogy mennyire vicces, azt ítéld majd te meg, kedves olvasóm.) Kötve, fűzve, egy példányban. Csapjunk hát bele:

- Azért jó, hogy ilyeneken felfortyanunk, mert tudunk önvizsgálatot tenni, mennyire messze is vagyunk még az áhított céltól, amikor az agyfelületünk és annak térfogata megközelíti a leginkább egyenes arányosságot. Amíg ilyeneken rágódunk, sajnos a kelleténél és kívántnál több tekervényünk van. Mást talán nem is zavar ez rajtunk kívül. Egyelőre. -jegyezte meg Kozi.

- Nagy igazság Kozi. Nagyon nagy. Bár, a múlt héten voltam egy: "Hogyan áldozzuk be gondolkodási készségünket a FIDESZ demagóg propagandájának oltárán?" című kétnapos kurzuson, így, első olvasatra nem is értettem, hogy mit akarsz mondani. Bár az is igaz, hogy a kurzusról kifelé jövet már a demagóg propaganda szavakat sem értettem, meg alig találtam haza, pedig a kurzus csak két háztömbbel volt a odébb lakhelyemtől de azóta javultam egy kicsit.

- Semmi baj Csabi, én most sem értem mit írtál, és a posztomat is csak a CTRL+C -> CTRL+V segítségével küldtem, nem is emlékszem honnan másoltam, de nem értettem, csak egy csomó ismeretlen szóösszetétel volt. Jééé, így boldogabbnak is érzem magam. Nálad is egyfajta könnyedség lépett fel? Húúú, ezt gyakorolni kellene.

- Igen, bár meg kell jegyezzem, néhány szóösszetételt, illetve új szót azért sulykoltak. Ilyeneket mint rezsicsökkentés, Paks II, Kósa Lajos, Lázár János, Magyarország miniszterelnöke, két hét alatt rend lesz, vagy jelentem az ország területén rend van, életpálya modell, Alaptörvény... Kerényi Imre, meg még egy csomó ilyen első hallásra korábban teljesen értelmetlen szavakat. - hangoztattam én.

- Én örülök, hogy adtak új fogalmakat. Az utóbbi években már csak a nagy űrt éreztem (nem tévesztendő össze az úgynevezett szellemi igényesség okán fellépő információ utáni vággyal), és ez a feszítő vákuum kezdett végre megtelni, jóféle gondolatokkal, ideológiákkal, gyűlöletekkel, vágyakkal, célokkal, IRÁNNYAL, CÉLLAL. Hála! HÁLA!

- Hát ez nagyon tetszik. Főleg az a rész, hogy: -"... Hála! HÁLA!..." El is képzeltem, ahogy a házi Orbán-oltár előtt térdelve, először csak rebegve, majd a végén (a kettőszáz-ötvenharmadik "hála" szónál), már nyáladzva, önkívületben fetrengve, ordítva, az előszobában. Valahogy így képzeltem el. Mindezt természetesen egy haladó, vagy felsőfokú, tizenöt, illetve ötven napos: Hogyan áldozzuk be gondolkodási készségünket a FIDESZ demagóg propagandájának oltárán? kurzus után.

- Nekem már nem csak Orbán oltárom van, rajta van az összes eddigi kedves vezető aki szintén nem okozott csalódást. Így amikor könnyes szemem az imám végén végül kinyitom, a mécsesek fényében szinte angyali fátyolba burkoltan látom az összes jótevőnket. Már nem válogatok. Csak SZERETEK.

- Ó ne már Kozi! Az a rész a legjobb, hogy: "Már nem válogatok. csak SZERETEK." -én meg sírva röhögök, az ügyfél meg hülyének néz. De nem baj. Mellékesen ez is átlibbent képlékeny fantáziámon. A nagymamámnak voltak a vitrinben ilyen, a történelemből ottragadt apró relikviái. Mint például kézzel festett, mozgatható jobb karú, Adolf Hitler ólomkatona-figura. Na így képzeltem el, a házi oltárodon sorakozó kedves vezetőket.

- Nyugodtan fantáziáld mellé azt a giccses aranyozott szélű porcelán ovál hátteret, amibe tűzzománccal tették örökkévalóvá ezen gyönyörű emberek képmását, okulásul minden magamfajta nyamvadéknak. Bár igazán hasonlít a sírköveken használatos ovál képbefogadó részre, távol álljon tőlem bármiféle további analógia vonása... A térdem helye pedig zúzott kővel van felszórva, hogy minden másodpercben emlékezzek, ők sokkal többet áldoznak értem.

- Én inkább egy-egy aranyozott szélű, mély-tányérban látnám őket szívesen és így is képzeltem el. Gondolj bele: -az imáid végén, de már a leves elfogyasztásakor ismét szembesülhetsz imádatod tárgyaival. Frenetikus, katartikus ebéd-élményként. 

- Vállalnád azt a kockázatot, hogy a frissen lopott ételjegyen rabolt farhát késsel cincálása közben megszaladó kés a nemes arcéleken csikorduljon? Feltennéd magadnak a kérdést, "Vajon miért vágtam olyan erősen, kárt akartam tenni a szent megtestesülésben?". Neeeem, én nem vállalnám. A terítő hímzése az más. Ha lecsöpögtettem levessel, anyám akkor is megszidott. Így már egy önálló gátlás is lenne, ami hasznos is, és idillikus is egyben.  

- A farhát az jó, nagyon jó. Főleg ha van rajta püspökfalat (más néven: csirkesegg) is. Viszont tisztelem annyira (mind a farhátat, mind pedig kedves vezetőimet), hogy nem megyek nekik késsel. (Isten ments, hogy arcélen karcoljam valamelyiket is, soha nem bocsátanám meg magamnak.) Hanem a farhát szopogatása közben (miután azt ugye a leves elfogyasztása után kell kiélvezni), még bőven marad időm révetegen bámulni az arcot, amely a tányérban van. Kár, hogy közben a csirkeseggre asszociálok. (Mondjuk -ha már idegen szavak- még mindig jobb, mintha maszturbálnék a csirkeseggre.) 

- Idefigyelj Csabi! Csak több, mint 10 éves ismeretségünk miatt veszek erőt magamon, és nem jelentelek a legközelebbi gondolatrendőrnél, amiért egy SEGGEL illetted csak fantáziában is a KEDVES arcokat. Szopogatni azt lehet, ők is arra ösztönöznek.

- Masztizni ér? - merült fel bennem a kérdés, szinte azonnal, mire Kozi:

- Na azt nem csak hogy ér, de kötelező is. Rá is rántok valami parlamenti közvetítésre. Vagy kormányszóvivői bravúrra.

Hát azt gondolom, hogy ezt rendesen megbeszéltük. Remélem segíthettünk.

Eddig volt az "öregezés". Most meg már lesz "gyerekezés" is?

Hello kedves olvasó!

Ma egy rövid, de annál felháborítóbb cikket olvastam itt: Három kisgyerekre törték rá az ajtót a betörők A cím ugyan magért beszél, de azért olvasd el, mielőtt engem olvasol, hogy összefüggéseiben is lásd felháborodásom okát.

Ugye sajnos túl sok részletet a cikk nem árul el, de azt el tudom képzelni, hogy szülők épp gyermekeik és önmaguk eltartásán fáradoztak és nagyszülők vagy nincsenek, vagy maguk is dolgoznak még. (Mellékesen jegyzem meg, hogy valamilyen felügyelet ettől függetlenül elkelt volna, de -hangsúlyozom: -nem ismerjük az ügy hátterét és egyébként is maga az ügy fontosabb.) 

Szóval: -három sutyerák -mert semmi más dolga nincsen-.ügyesen megfigyeli, hogy bizony a gyerekekkel nincs senki. Megpróbálnak bekéredzkedni. (Ez egy -hadd nem mondjam milyen- tipikus elkövetői magatartás.) Miután a gyerekek annál okosabbak, hogy bárkit, csak úgy beengedjenek, mert a szüleik erre már jó időben kioktatták őket, marad az erőszak. 

A sutyerákok (de hívhatnám svéd halászhajó-matrózoknak is őket, ha így jobban érted) először csak bóklásznak a környéken. Zsebre tett kéz, felhajtott kapucni, nyegle testtartás, lapos, mondhatni sunyi pillantások. Ugye ismerős? Mindennap látsz ilyet. Elballagnak többször a ház előtt, látszólag nem az érdekli őket. Miután többször és alaposan megfigyelik, jöhet az "...adjál már egy pohár vizet, mert rosszul vagyok....", de nem jön be. 

Most már lehet fenyegetőzni, mire az addig az udvaron játszó gyerekek a házba menekülnek, bezárkóznak és.......................és persze rettegnek, hogy mi fog történni. RETTEGNEK bazdmeg! Kerítésen beugrál, ajtó befeszít, gyerekek felkutat, majd lepofoz, értékek el, sutyerákok el. 

Azt hinnéd, a többi a rendőrség dolga, (amely a cikk szerint -szerencsére- tette a dolgát és hamar összeszedte a rohadékokat), pedig nem. Ez a mi dolgunk is! A miénk többieké. 

Mert mindannyiunknak egyesével kell belegondolni abba ami történ, mindannyiunknak át kell -szülőként, gyermekként- érezni a sértett gyermekek félelmét, szüleik fájdalmát. Mert ez a primitív állatfajta csak azért nem ölte meg őket, mert nem állt arányban a szándékaival: Mert pontosan úgy viselkedtek, mint az állatvilág ragadozói. Kiszemelik a "húsból készült" kisebb, gyenge, beteg, öreg, vagy nagyon fiatal egyedeket, majd elkapják. Megölik és megeszik. Ilyen egyszerű. (És, ha nagyon belegondolsz nincs is semmilyen eltérés a két példa közt.) 

Ha csak az nem, hogy míg egy ragadozó ösztönből, a túlélésért öl, és tevékenységével egyfajta megtisztulást is hoz, addig az embernek ez a legalja, legmocskabb, legszarabb fajtája puszta kedvtelésből. Gondolkodjunk hát el ezen mindannyian mélyen. Remélem megteszitek és remélem segíthettem.

Parkolási gyorstalpaló

Hello kedves olvasó!

Ahogy azt (gondolom) te is tudod, 2014. július 01-től, azaz a mai naptól (néhány új törvény megalkotásával) felállt és elindult a maga útjára a Nemzeti Mobilfizetési Zrt.. Mint oly sok minden, úgy ez is nemzeti. Hát nem csodálatos? Gyönyörű elnevezése ez amúgy manapság annak, amit a történelemkönyvekből államosításként ismerhetsz, de ez egy másik poszt témája. 

Naszóval! Fontos tudnod, ha szoktál mobillal fizetni (különös tekintettel a büntetések nagyságára), hogy a Kedves vezető, mint oly sok mindent, ezt is megváltoztatta. Gyökerestül. Hívhatod infrastrukturális fejlesztésnek, parkolásmutyinak, vagy aminek akarod, de egy biztos: -mától másképp és másnak fizetsz. Valahogy így (forrás vs.hu):

Július elsejétől a Nemzeti Mobilfizetési (NM) Zrt. elvileg az ország összes fizetőparkolója felett átveszi az irányítást. Az állami cég vezényletével hétfőről keddre virradóan az önkormányzatok elvileg átmatricázzák az összes parkolóautomatát Budapesten és az ország további 69 városában. Azért hangsúlyozzuk, hogy elvileg, mert gyakorlatilag mintegy 70 órával az új rendszer indulása előtt még nincsenek meg maradéktalanul azok a szerződések, amelyek alapján az NM és partnerei szolgáltathatnak, nem lehet megtalálni az érvényes tarifákat, és senki nem adott garanciát arra, hogy nem bírságolják majd meg azokat az autósokat, akik esetleg elvesznek az információ-vákuumban.

Mit vehetünk készpénznek?

Vegyük azt a verziót, hogy kedd reggelre átmatricázzák az automatákat. Ebben az esetben az állam átnyomta akaratát az önkormányzatok parkolási cégein, a szerződő partnereken és a vele perben és haragban állókon. Mit látunk majd az oszlopokon? Új neveket, telefonszámokat és egy első blikkre nehezen felfogható mátrixot. Azt, hogy melyik verzióért mennyit kell fizetnünk, sehol sem tudjuk meg. De mi azért ebben is egy kicsit segítünk.

Anélkül, hogy le akarnánk lőni a poént, lehet fizetni helyben, készpénzzel. Infokommunikációs korszak ide vagy oda, ez most tényleg egy egyszerű megoldás: látjuk a tarifát, fizetünk, és kész. Igaz, hogy nincs percalapú számlázás, rohangálhatunk pótlólagos pénzdobálásra, de kétségtelenül ez a tuti megoldás.

Min vitatkoznak?

Ha mégis belépnénk az információtechnológia és a virtuális pénzek világába, akkor a következő lehetőségeink adódnak. Választhatjuk valamelyik mobilszolgáltató kínálatát. Ők eddig parkolásonként 75 forintot vertek rá az önkormányzatok által megszabott helyi parkolási tarifákra. A módszer ugyanaz, mint eddig, csak a telefonszámok változnak (810 helyett 763-at kell bepötyögni a zónaszám előtt). Gyorsan hozzátesszük: azért változnak a számok, mert az eddigi szolgáltatóval, egy magáncéggel, az Első Mobilfizetés Elszámoló (EME) Zrt.-vel az állam nem tudott megállapodni.

Az EME ugyanis szerette volna megőrizni piacát és azzal együtt évi 4-5 milliárd forintos bevételét, és nem tetszett neki, hogy az állam azt mondta: mától (2014. július 1-jétől) a köztéri fizetős parkolás közszolgáltatásnak számít, amelynek egyedüli integrátora a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. Az EME tulajdonosai a tavalyi 5,2 milliárd forintos árbevételből 174 millió forint osztalékhoz jutottak. A cég offshore bejegyzésű, de a vezető tisztségviselők között ott van a volt szocialista terézvárosi alpolgármester, Fürst György, aki Rolls Royce-szal közlekedik, valamint a milliárdos Varga Zoltán, aki a közelmúltban megvette a finn Sanoma magyarországi médiabirodalmát.

Melyek az ismerős szolgáltatónevek?

Csakhogy úgy tűnik, mintha a Magyar Telekom, a Vodafone és a Telenor erről nem értesült volna. 70 órával az új rend előtt, honlapjaikon egy árva szó nincs arról, hogy változik a rendszer. A tarifákról a link az EME honlapjára visz, és az EME is azt állítja, hogy nekik egymással élő szerződéseik vannak. Az EME egyébként emiatt az Európai Bizottsághoz is fordult, döntés persze még nincs.

A nagy telekomcégekkel tehát egy kicsit ugrunk a sötétbe, mert nem tudjuk, mennyi pénz számlázására adunk lehetőséget nekik a parkolásunk kezdeményezésével, illetve hogy a majdani elszámolásuk alapján hová is kerül a pénzünk. Ez utóbbi persze a fogyasztót nem feltétlenül izgatja, az ár azonban már annál inkább. Erről annyit mondhatunk, hogy a mobilszolgáltatóknál valószínűleg valamivel drágább lesz, mint eddig. Legalábbis erre utal a Telenor válasza a VS.hu kérdésére: „Sikerült olyan megoldást találnunk, mely révén az ügyfelek számára csak minimálisan érződik majd a költségnövekedés.”

Mit kínál az állami szereplő?

Az állam ugyanis a pénzen való osztozkodásban is átszabta a piacot. Minden egyes elektronikus parkolási kezdeményezés esetén bezsebel 40 forintot, plusz az önkormányzatok által megszabott tarifa 10 százalékát. Természetesen eddig is volt integrátori sápszedő, az EME Zrt.

Mindazonáltal az NM nem elégszik meg a 40 forinttal, ha saját maga a fizetési rendszer szolgáltatója is. Ugyanis erre is lehetőség van. Tehát nemcsak a telekomcégek közül választhatunk, hanem kiegyenlíthetjük parkolási számlánkat a Nemzeti Mobilfizetési Zrt.-n keresztül is. Ebben az esetben a díj 50 forinttal lesz több az önkormányzati tarifánál (az EME-nél ez 45 forint volt), mert az NM plusz 10 forintot kér el úgynevezett kényelmi díjként a 40 forinton felül. Ezzel egyébként meglehetősen vonzó ajánlatot tesz, hiszen a telekomos cégeknél az 50 forinttal szemben várhatóan 75 forintnál is többet kell leperkálni.

Csakhogy az NM is előre kéri a pénzt. A telekomcégeken kívül ugyanis a többi szolgáltató, köztük az NM is alapvetően feltöltős rendszerben működik (a telekomosoknál a mobilos számlával együtt, utólag fizet az ügyfél.). Ehhez előre regisztrálni kell az NM honlapján, és pénzt kell átutalni a megadott számra. Ha ez megtörtént, akkor keddtől már mehet is a tarifa plusz 50 forintos fizetés.

Mit hoz a verseny?

Maradt a három másik szereplő. A debreceni székhelyű MPark már eddig is szolgáltatott, de csak az ország hét városában, valamint a budapesti Terézvárosban. Habár az NM fennen hirdeti, hogy ezentúl bármelyik szolgáltatóval bárhol lehet a parkolásért fizetni, az MPark erről még nem tud. Pontosabban tud, csak nincsenek még meg hozzá a szerződései. Az NM-mel is csak hat nappal az indulás előtt szerződtek, négy nappal az üzemkezdés előtt azonban az ügyfélszolgálaton még nem tudták megmondani, pontosan hol is lehet majd velük fizetni.

Az önkormányzatoknak tényleg élő szerződéseik vannak az EME Zrt.-vel, és a jogászoknak főhet a feje, mi lesz, ha például az Európai Bizottság az EME-nek ad igazat. Még akár kártérítést is fizethetnek. Terézváros önkormányzata négy nappal az indulás előtt még nem tudta, hogyan tovább. Csak annyit tudtak mondani, hogy folyamatosan tárgyalnak, és hétfőn, vagyis néhány órával az új üzemkezdet előtt várható tájékoztatás. Hasonló a helyzet Szegeden is.

Az MParknál annyi az előny, hogy ismert a díjszabás, legalábbis azt állítják, hogy maradnak az eddigi tarifák. Ezek azonban már nehezen összehasonlíthatók az eddigiekkel. Mint említettük, ez is feltöltős. A regisztráció magánembereknek ingyenes, üzleti ügyfeleknek viszont 1000 forint. Az egyenleg feltöltése csak 10 ezer forinttól ingyenes, addig 5 százalék a levonás. Ezen kívül fizettetnek a parkolás megkezdéséért és végéért (20 forint), a számlázásért (300 forint), az egyéb sms-ekért (30 forint). Ez így együttesen nem tűnik olcsónak.

Az Mparknál ráadásul nem is lehet sms-sel elintézni a fizetést, hanem csak előre letöltött applikációval (valamint telefonos bejelentkezéssel). Letölthető mobilalkalmazás egyébként mind a hét most induló szolgáltatónál létezik. Ezek az applikációk az sms-nél is gördülékenyebbé teszik a tranzakciót, például eleve érzékelik, melyik zónában vagyunk.

Miért éri meg a szolgáltatóknak?

Maradt még két szolgáltató, a Barion és az Evopay. A Barionnál csak applikációval lehet működtetni a rendszert, és ez is előre feltöltős. Viszont érdeke és logikája eltér a többiekétől. A Barion ugyanis alapvetően elektronikus pénztárcát kínál, amire Magyarországon egyelőre egyedül ő kapott engedélyt. A Barion abban érdekelt, hogy ügyfelei minél több helyen fizetni tudjanak a rendszerével, vagyis a mobilparkolással mint kiindulási alappal nagyon jól jár. Éppen ezért sem a regisztrációért, sem a pénzfeltöltésért, sem a vásárlásért nem kér pénzt. Sőt, indulási akcióként még az NM 40 forintos díját is átvállalja.

Az Evopay mögött is egy olyan cégcsoport, az Evopro áll, amely elektronikus fizetési rendszerben gondolkozik, így például az Evobank is hozzájuk tartozik. A milliárdosok klubját erősítő tulajdonos, Mészáros Csaba abban a mérnökcsoportban látja cégeinek legfőbb értékét, amely a fejlesztéseket végzi. Így valószínűleg nekik is legalább annyira reklámértéke van annak, hogy beléptek a mobilparkolás új rendszerébe, mint a konkrét bevételek.

Ennek ellenére az Evopay azért nem olyan nagyvonalú, mint a Barion. Bár az új tarifákkal csak július elsején szembesítik ügyfeleiket, eddigi szolgáltatási díjaik alapján nem tűnnek a legolcsóbbnak. A regisztrációért náluk is csak a cégeknek kell fizetniük (a felhasználók számától függően 1390–3000 forintot), de csak 3 munkatárs felett. Szerződött partnereiknek ugyanakkor lehetővé teszik azt is, hogy havonta utólag fizessenek. Az Evopaynél az sms 45 forintot kóstál, a telefonos hívás 35 forint, az applikációs megoldás ingyenes. Az egyéb értesítések tarifája 25 és 300 forint között mozog attól függően, hogy milyen csatornán küldik. És erre jön még az NM-nek járó 40 forint parkolásonként. Kérdés, hogy a versenyképességért hajlandók-e eddigi bevételeikből engedni.

Miért nem egységes a rendszer?

Akik persze „szabadságharcosként” azt mondják, hogy az állam ne rendezze át a piacot, elvileg maradhatnak az eddigi partnernél, az EME Zrt.-nél. Csakhogy az eddigi hívószámok valószínűleg már nem fognak működni, legalábbis az NM azt állítja, hogy a 810-esekre egy hibaüzenet fog érkezni. Hosszabb távon ugyanakkor nem kizárt, hogy az EME jogi úton be tudja bizonyítani igazát.

Addig azonban marad az NM rendszere, amelyet egységesnek, átláthatónak és az eddigieknél olcsóbbnak hirdetnek. Ez utóbbi két minősítés, mármint hogy átlátható és olcsóbb, megítélés kérdése. Az azonban biztonsággal kijelenthető, hogy nem egységes. A tarifák megállapítása ugyanis az önkormányzatok jogköre maradt, hiszen közterületeikkel ők sáfárkodhatnak. Ez eddig rendben is van. Csakhogy továbbra is az autósnak kell észnél lennie, melyik automatába dobja a pénzt. Azt ugyanis most sem sikerült megoldani, hogy ha Budapesten például egy mellékutcához a körúti automata esik legközelebb, és az autós abba a zónába fizeti a pénzt, akkor ne büntessék, mondván, a mellékutca másik kerülethez tartozik. Az illetékes helyettes államtitkár egyelőre annyit ígért, hogy igyekeznek közvetíteni az önkormányzatok között, de a büntetlenséget nem tudja garantálni.

Amanda és Ashton

Hello kedves olvasó!

A blog -így, vagy úgy- de igyekszik esetenként és/vagy általában segíteni. Ma a reggeli órákban osztottam meg a Nagy Közösségi Portálon egy bejegyzést, amely hozzám (nyilván) úgy jutott el, hogy már látta a fél világ, de (miután hozzám eljutott), bizonyára még aktuális, ezért szeretném megosztani (itt is) ezt a bejegyzést. Íme:

(Vettem a fáradtságot, hogy -az én nem túl erős angolommal- lefordítsam egy-egy megosztásért cserébe:)

"...Helló facebook világ! A fiam Ashton, és én a segítségeteket kérjük! Ashton egy nagyon ritka Paroxysmal nevű állapotban szenved, mely rohamokban okoz extrém fájdalmat. Én kétségbeesetten keresek bárkit, aki ismer olyat, aki ugyanebben a betegségben szenved. Az én személyes küldetésem az, hogy a megtaláljam gyógymódot ennek a kis fickónak, de nem megy egyedül! Kérlek, oszd meg az oldaladon, így remélhetőleg találok olyan embereket, akik segíteni tudnak nekem, vagy valakit, aki a kutatás finanszírozására esetleg alapítvány hozna létre! ...." 

Hello facebook world My son Ashton and I need your help please!!!
Ashton suffers from a very rare condition called Paroxysmal Extreme Pain disorder. I am desperately searching for anybody who knows anybody with the same condition. It is my personal mission to help find this little guy a cure but I can't do it alone! Please share on your pages so hopefully I can find other's to help me learn more and open a foundation to help fund research.
Thanks so much Amanda and Ashton xxxx

                                                                                                        Nagyon köszönjük: Amanda és Ashton

Remélem tényleg segíthettem.

Lázár csakugyan megijedt volna?

Hello kedves olvasó!

Ugyan ollóztam az alant a www.varanus.blog.hu -n korábban megjelent írást, de olyan tömören jó, hogy látnotok kell. Íme:

"A politikusok személyes megítélése nem függ egy banktól vagy energetikai cégtől, ugyanakkor egy olyan híradót, amit egymillió ember figyel, rettegve néz a politikus, mondta Lázár János." 

Egy ideje tűnődhettünk mi ez az átható szarszag, de mára kiderült, kegyelmesék sáros traktorgumi mintát faroltak a medve mintás klottalsóba. Mondjuk volt is mitől, mert ugye Lézer sem azt állatja, hogy az RTL a frissen megtalált merészségében hazudik, hanem azt, hogy egy büdös genyó azért, mert most olyat is megtesz amit eddig le sem szart. Micsoda pech, ugye, hogy Orbán fater milliárdos biznisze valós, Mészáros Lőrincről nem is beszélve. Joggal lehet parázni attól, hogy az RTL holnap kirakja mittom az Index grafikáját Lőrinc nertárs és kebelbarát vagyongyarapodásáról, és megorrolnak érte a népek. 

Ha esetleg azt is hozzáteszik, hogy ha a gazdaság fejlődött volna ilyen ütemben, mint Lőrinc, akkor nem kurvákat exportálnánk Dubajba, hanem sejkeket és kalifákat az Arab félszigetről Széles nertárs golfszállójába biodíszletnek, akkor lesz csak igazán érdekes a dolog. 

Sőt, ha egyszer valamelyik szerkesztőnek eszébe jut, hogy a milliárdokkal dobálózás kontraproduktív, mert Manyi néni ésszel fel sem éri mekkora ez az összeg, és egy váltószámot keresve úgy kezdik a dolgokat bemutatni, hogy mi mennyi "simongábor", akkor Töhötöm bácsi Makkoshotykán is pontosan érteni fogja mi a stájsz.

Lázár "Személyes Megtámadtatás Szakértő" János szerint az RTL korrupt, mert nem hallgat. Azt én mindig nagyon szeretem, ha olyan ember beszél bármilyen korrupcióról, akinek gépéről a haverja írta a dohánypiacot lenyúló, a cégét és a pártkatonákat helyzetbe hozó törvénykét. Szeretem, mert ennyire isteneset röhögni semmin nem lehet, mint a szarszagban szipogós takonybubit fújó egyszeri miniszter látványán, ahogy kétségbeesetten próbál legalább korrupciót emlegetni, mikor hazugsággal vádolni nem tud. Érzi már, hogy ebből baj lesz.

Tudja, másképp néz ki egy Orbán megint kinevezett egy besúgót hír az interneten, mint a vacsora mellé tálalva az ország legnézettebb tévécsatornáján. Ilyenkor nem marad más, csak a hit. Mert Lázár hisz, mondja.

- Hiszi, hogy lesz aki leállítja az anyacégtől az RTL-t, mint a Telekomosok tették az Origóval.

Na, ez már az az eset, mikor a sossenemvót nyomásgyakorláshoz is hülyék vagytok, baszod. (Forrás: www.varanus.blog.hu Remélem segíthettem.)

Cigány"jog"!

Hello kedves olvasó!

Csak, hogy tovább borzoljam: korábbi írásom, egy, a magyar származású embereket nem igen kedvelő lény bejegyzésére reflektált. De nézzük meg, hogy mit gondol ugyanerről a "politikus".

Az Összefogás 2014 párt cigány képviselőjelöltje szerint a magyarok el ke2ll tűrjék a cigánybűnözést (Frissítve) 

Balogh Artúr az Összefogás 2014 nevezetű párt képviselőjelöltje az alábbi írást tette közzé a blogján pár évvel ezelőtt:

Aktuálisabb, mint bármikor parasztok! 

"Cigány megélhetési bűnözést el kell tűrnötök!
Cigányokra filozófiai és igazságossági értelemben nem vonatkoznak a törvények.
Tulajdonképpen a cigányokat nincs jogotok megbüntetni.
A cigány származású magyar állampolgár büntethetetlen akkor amikor a családja, önmaga létfenntartása érdekében eltulajdonítja mások, vagy a többség javait.
A cigány jogosan lop.
Mivel az alkotmány szerinti cigányokra vonatkozó tételt a többség, az országgyűlés nem foganatosítja ezért minden ami az alkotmányba van minden kötelesség a cigányokra jogilag nem vonatkozhat.
Mivel minden törvény az alkotmányból ered ami nem érvényes a cigányságra,
Így semmilyen törvény szerint nem büntethető a cigány származású magyar állampolgár."
Balogh Artúr már korábban is éltette a megélhetési bűnözést
Noha Balogh azt állítja, hogy nem tőle származnak ezek az írások, már korábban is gondok voltak az MSZP-s politikus bejegyzéseivel, 2009-ben ugyanis éppen ezért szüntették meg a Hírszerzőn vezetett blogját.
Az online újság akkori főszerkesztője, Gavra Gábor a Magyar Nemzet megkeresésére elmondta: emlékei szerint 2009 márciusában Balogh egy azóta törölt bejegyzésében relativizálta a magántulajdon szentségét és a kistelepüléseken élők magántulajdonhoz való jogát. Gavra közölte, hogy ez nem fért össze az online lap szellemiségével, és megsérthette azokat, akik alkalmasint erőszakos vagyon elleni bűncselekmények áldozataivá váltak. Bár Balogh azzal védekezett, csak az élethez való jogot tartotta előrébb valónak a magántulajdon jogánál, ezzel nem sikerült meggyőznie a Hírszerző stábját arról, hogy folytathassa írásait.( http://mno.hu ) További részletek itt: http://ciganyorszagkiralya.blogspot.hu/ Régebbi bejegyzés Balog Artúr korábbi magyarellenes gyűlölködéséről: http://magyarellenesseg.blogspot.ro/2010/12/egy-rasszista-cigany-ertelmisegi-irasa.html

Hát, valahogy így. Remélem segíthettem. (Forrás: Magyarellenesség blog) Csendesen elmélkedjetek ezen.

Kedves Faszopó Magyarok

Hello kedves olvasó!

Barangolásaim során a nagy szociális hálón találtam egy ilyet. Elég érdekesnek tűnik már maga az is ahogy a bejegyzés készítője regisztrálta magát, ám, amit ír az félelmetes. (Arról már nem is beszélve, ahogy írja.) A Facebook megosztáshoz volt is néhány keresetlen szavam, amelyekkel reagáltam Faszopó Magyarok beírására, de szeretném, ha mindez szélesebb körben is elérhetővé válna. Így jött a döntés, hogy a blogban is megjelentetem, íme:

A reakcióimat pedig az alábbi sorok közzétételével alant fejteném ki.  

Kedves Faszopó Magyarok! Először is: -a faszopó szónak nincs értelme, azt úgy kell írni, hogy faszszopó. (Elárulom, ha nem jól írod, akkor a szövegszerkesztő aláhúzza pirossal, mint annak idején a nyelvtan tanár, amikor egyest adott neked írásból, de te annyira retardált -a kedvedért leírom másképp is: primitív- vagy, hogy fogalmad sincs, miért van aláhúzva pirossal. Legfeljebb ordítasz a monitorral, amikor rád köt a gép.) Másodszor: -bizony a többség beosztó módon él, mert el kell tartania a családot, továbbá benneteket, "urakat", mert ahogy írod ".....úrnak Születni Kell...". Ez valóban igaz, csakhogy az nem úr, aki abból él, hogy elveszi a másét. (És most teljesen mindegy, hogy ezt bűncselekmények útján, vagy a szociális rendszer kihasználásával teszed.) Azt a többségi társadalomban egyszerűen bűnözőnek hívják. Nem pedig úrnak. Viszont! Aki bűnt követ el, annak előbb, vagy utóbb bűnhődnie kell. Várom már, hogy mindezek megszüntetésére olyan okot adj, amit már majd nem visel el a többségi társadalom. Adok egy ötletet: -szedd össze az általad említett 10.000.-fős "cigány gárda"-t. És támadjon ez a gárda! Támadja meg az eltartóit. Elhiheted, hogy ami azután következik, olyat még nem láttál. De figyeld meg jól, mert nem sok időd marad majd nézelődni!

Remélem mindenki elolvasta és értelmezte mindazt, amit képen lát. Egy ilyen bejegyzés száz egyéb tapasztalásánál is többet ér. GONDOLKODJATOK EL RAJTA! Remélem segíthettem.

Csehi Mónika: Olyan országban élek itt....

Hello kedves olvasó!

Magam sem írhattam volna meg jobban:

".....Olyan országban élek itt Európa szívében, ahol a fiataloknak a kitörési lehetőséget a külföldi munka, / aki nem tud külföldiül, vagy egyáltalán nem akar dolgozni / annak egy valóságshow-nak mondott televízió műsorban való ocsmánykodás jelenti.
Olyan ország ez, ahol mindenki - mindenkit figyel és egykori barátok nyomják fel egymást az adóhatóságnál, hogy tereljenek, esetleg fejpénzt kapjanak a bemártott személy után.
Olyan hely Magyarország, ahol a parlamentben elmondják, hogy az anya dolga a minél több gyermek világra hozása, miközben a lányok kurválkodnak, és aki az élményeit leírja könyvbe, az hőssé válik és hatalmas lóvékat szakít. (az első blődség, a második szánalmas)
Olyan ország a mienk, ahol a mentőkkel sakkoznak, hogy minél kevesebbet kelljen fenntartani, de a mindenkori kormányok az autóflottájukat úgy cserélgetik, mint más az alsógatyát...
Olyan ez az ország, ahol rettegve szállsz fel a tömegközlekedési eszközre, mert sosem tudhatod, hogy a megkeseredett, frusztrált utastársad mikor esik neked, vagy ami még rosszabb, az ellenőrök visznek földre.
Olyan országban élek, ahol ezer gyűjtés folyik az év minden napján, hogy a kórházakban normális ellátást kaphassanak a beteg gyermekek, ahol az ehhez szükséges eszközöket civil szervezetek vásárolják meg, illetve más civil szervezetek nyúlják le ugyanannak a pénznek meghatározó részét.
Olyan helyen élek, ahol a gyermekek nagy százaléka még itt a 21. században is éhezik, és ahol Európa szinten a legnagyobb a daganatos betegségek előfordulása.
Olyan országban élek, ahol napról napra hülyére vesznek, legyen bármilyen kormány, mert a politikusok egy igen jelentős része sosem képviselte az érdekeimet, megélhetési lehetőségnek tartják a társadalomban betöltött pozíciójukat. A bagót a tűzhöz közeliek árulják, míg a földeket a családtagok és a cimborák vásárolják fel - bagóért...
Olyan ország ez, ahol a köz érdekéért dolgozókat megalázzák, semmibe veszik, a vállalkozni, boldogulni akarókat eltapossák, ellehetetlenítik, viszont a közbiztonságot nagyszerű traffipax kamerákkal védik... Miközben mindennaposak a rablások és az emberölések.
Olyan ország ma Magyarország, ahol százan százfelé húznak, de őket is folyamatosan elgáncsolják, vagy visszafogják, mert valakinek sokkal jobb, ha ülünk a seggünkön.
Olyan ez az ország, ahol a sportot csak az olimpiakor tartják fontosnak, néhány kiemelt sportág kivételével, - amelyek pedig mára a politika játékszerévé váltak.
Olyan ország van itt kérem, ahol az iskolákban tanárt vernek, miközben krétára már rég nem futja. Tandíj az nincs, viszont valamiért mégis fizetni kell.
Olyan hely lett Magyarország ahol a munkának nincs becsülete, az ügyeskedők és a bűnözők viszont bármikor bármit megcsinálhatnak a tisztességes emberek kárára. Itt mindenki tartozik mindenkinek, és mindenki mossa kezeit.
Olyan ország ma az országom, ahol a média követhetetlen, hazug, megbízhatatlan, pénzéhes, de leginkább gyalázatos.
Olyan ország ez, ahol a rendőrökkel bohóckodnak, a tűzoltóknak a nevét elveszik és még meg is alázzák őket a nevetséges bérekkel, míg a katonáink ismeretlen tájakon védik mások hazáját a megélhetést jelentő zsoldért.
Magyarország ma olyan hely itt Európa közepén, akit mindenki lesajnál, kigúnyol és nem vesz komolyan, de hogyan is lehetne, amikor mi a saját állampolgárainkat sem vesszük emberszámba! (mennyit is keres ma egy közmunkás? - és mennyi is a minimálbér?).
Olyan érdekes ország a mienk, hogy a sok probléma ellenére az elit szállodák és bárok, és a pofátlanul drága vendéglátóhelyek mind csurig vannak a húszas éveikben járó szülők által pénzelt semmirekellőkkel, akikbe már fiatalon be van építve a szilikon, míg a verda kulcsa pörög az ujjon.
Magyarország az az ország, ahol a legdrágább áron épülnek a legszarabb, silány minőségű autópályák, ám - mégis évről évre - csak ugyanazok a cégek építik.
Olyan ország ez, ahol minden évben több kisfilmet legyártanak az adófizetők pénzéből - miszerint ez nem is olyan ország... pedig de!
Olyan országgá lettünk, kinek a lakossága folyamatosan csökken, a szociális és egészségügyi rendszere javulni képtelen, az oktatási rendszere átláthatatlan, viszont mindezek ellenére folyamatosan nő a szavazásra jogosultak száma...
Olyan ország vagyunk, aki még mindig Trianonon sír, mindig mással barátkozik és mindig a négyes metróról beszél, meg az euróról, - miközben ugye: se barátunk, se négyes metró, se euró - Trianonnal meg már kár is foglalkozni, mert nem lehet másítani.
Olyan ország Magyarország, ahol precízen semmiznek ki a bankok, miközben a hatalmon lévő bárki, és akárki is csak asszisztál hozzá.
Magyarországon állítólag nem annyira mosolygósak az emberek, miközben az ÉLET ÉDES - pár lepattant celebnek, felfuttatott cigánynak és csaló bűnöző gazembernek. ....."

Remélem ma is segíthettem. Kicsit elgondolkodni az "elhangzottakon".

Napicuki (kéne OV-ról is)

Hello kedves olvasó!

Így, a hosszú hétvége előtt lám egy jó kis képsorozat. Cuki emberekről, cuki állatkákkal. Íme:

Halottakról vagy jót, vagy semmit ugye. Vagy jót. Sőt: -némelyikük ráadásul még él is. Remélem jót röhögtél, őőőőőő.... vagyis remélem segíthettem. (forrás: www.behance.net)

Felcsút a párhuzamos világokban

Hello kedves olvasó!

Szemezgetve a nap on-line sajtójában egy gyöngyszemre bukkantam az ORIGO Galériájában. A felvetés akképp szólt, hogy mi lenne (egy-egy másik világban), ha szeretett vezérünk nem a focit, hanem valami mást favorizálna. Készült is néhány kép:

Ez itt, a mi világunk

De létesíthettünk volna Felcsúton úgy horgászparadicsomot.....

....ahogy -mondjuk golfbirodalmat.

Lehetett volna F1-es pályánk. (Még egy, stadionból is több van kérem.)

És idehozhattuk volna Amerikát.

Egy jacht-kikötő is elkelne már Felcsútra,.......

........de, ha nagy lesz a Pancho Arena forgalma, kell majd repülőtér is.

Szükséges lehet még némi (ál)történelmi momentum. (A történelem-hamisítás amúgy is nagyon trendi mostanság.)

De a szomorú népség felvidítása is lehet kívánatos cél.

 Remélem segíthettem. (Ha másban nem, hát abban, hogy a további -megalomán- elképzelések megmosolyogtattak ma délelőtt.)

PFLA Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia

Hello kedves olvasó!

Nehogy majd a PA-ban is így legyen

Bár a cím egy kissé mást sejtet, most mégsem a hangzatos nevű oskola lenne cikkem fő témája, hanem a hozzá szervesen kapcsolódó, és húsvét hétfőn felavatott Pancho Aréna.

A Puskás Ferenc becenevén elnevezett és szintén Felcsúton található, a közeli múltban elhunyt Makovecz Imre építész által megálmodott (valóban impozáns) labdarúgó létesítmény -véleményem szerint- nem lesz, mert nem lehet a minőségi magyar futball letéteményese. 

Egyszerűen azért nem, mert egy-egy új épülettől, néhány stadionfelújítástól, és további néhány stadion felépítésétől, (bármennyire is másképpen gondolja ezt szeretett vezérünk) még nem fognak jobban focizni azok, akik nagyon eddig sem hasítottak e sportágban.

Korábban láthattuk: - a foci Magyarországon is üzletté vált. A televíziós közvetítések jogát megvásárló globális médiacégek reklámbevételeiből sokszor, -magyar viszonylatban legalább is- agyonfizetett labdakergetők ímmel-ámmal futkároznak a pályán a mai napig. Klubok mennek csődbe az eredménytelenség okán, valamint mert a klubok szurkolótáboraiból(-ban) kialakult B-közepek viselkedése egy normális, fociszerető családapát mostanság már elriaszt attól, hogy meccsre menjen az asszonnyal, meg a gyerekekkel. (Nyilván nem akar meghalni egy jó meccs miatt sem, nem még, ha az a meccs ráadásul szar is.) 

Van itt péz' is kérem szépen

Szóval van itt gond kérem szépen. Hozzáteszem, hogy magam -ellentétben a miniszterelnök úrral- úgy viszonyulok a magyar futballhoz, mint a kurva templomhoz. Azon túl, hogy be nem mennék (egy meccsre) még csak nem is érdekel, hogy mi folyik ott. Vannak ugyan érdekes, a közvéleményt is érdeklő események a magyar fociban, csak kár, hogy manapság ezek inkább a világméretű (így kis hazánkba is eljutó) bundabotrány fejleményei, nem pedig egy-egy kiemelkedő eredmény.

Szóval nézem az átadót és eszembe jut, amikor a csilli-villi házaikból kommandósnak öltözött rendőrök, bilincsben húzzák ki, családjaik szeme láttára a dzsudzsásérós csalókat, akiknek (volt) van pofájuk magukat focistának, futballbírónak stb.... gondolni. Szóval nézem a zsír új aréna átadóját, a nagy örömködést, a vastagcsabát, a tűzijátékot, a néptáncosokat, az örömkönnyeket, a meghatódott miniszterelnököt (akinek saját parkolója van a stadion előtt, bár húsz méterre van attól a háza), a nem is olyan rég még Lázárral vitázó Csányit Orbán mellett, a nappal is kivilágított stadionbelsőt, a sok celebet, és nem találok szavakat. Egyszerűen szóhoz sem tudok jutni. No persze nem a meghatódottságtól, inkább felháborodásnak, dühnek, haragnak hívnám a feltoluló érzéseimet.

Elegáns. Ez tény.

Mert ugye, egy olyan országban, ahol a kórházi várólista öl, egy olyan országban, ahol a tanulók képzését, a tanárokat szándékosan lehetetlenítik el, egy olyan országban, ahol az idősek biztonsága (akár egészségügyileg, akár a közbiztonság szempontjából) senkit sem érdekel, egy olyan országban, ahol nem telik kórházra, rendőrségre, oktatásra, nyugdíjra, ahol az átlagember nap, nap után úgy csúszik le, hogy inkább hívnám azt zuhanásnak, egy olyan országban, ahol európai árakon vásárolhatsz balkáni bérekért, nem feltétlenül kellene Pancho Arénákat építeni. Nem, mert valahogy elgondolkodtat a hatalom töretlen cinizmusa, amikor ilyen építményeket látok.

A fiút a férfitől a játékainak
értéke különbözteti meg

Bár, egy olyan országban, ahol a magánnyugdíj-vagyont (hivatkozással azokra a rosszul gazdálkodó biztosítókra, amelyek az állami fiaskó után/és ellenére kiemelkedő eredményeket értek el) egyetlen tollvonással el lehet venni, egy olyan országban, ahol (akár az alkotmány megszüntetésével) visszamenőleges jogalkotás van, egy olyan országban, ahol a választási törvények átírásával lassan már két szavazattal is lehet kétharmad, egy olyan országban, ahol minden a regnáló hatalom bebetonozásáról szól, egy olyan országban, ahol az egyiket becsukják azért, amiért a másiknak még csak ejnye-bejnye sem (sőt előléptetés) jár, ott nagy valószínűséggel a hatalmon lévő ezt megteheti. 

Nagyobb, mint a falu

Magyarán azt épít amit akar. És főleg: -oda építi, ahová akarja. Mer' amúgy is nagyon kellett már nekünk egy aréna. Különösen Felcsútra kellett nagyon. Nagyobb, mint a falu. Remélem -ma is- segíthettem. (Ha másban nem is, hát abban, hogy elgondolkodj azon, amit most olvastál.)Megjegyzem: -nagyon az sem érdekel, hogy milyen pénzből épült, hiszen ezek mellett azért még említhetnénk a Fradi felújítást épp úgy, mint a debreceni stadiont, a 4-es metrót, a Várkert bazárt, akármit, ami a lakosság pénzéből nem a lakosság jólétét szolgálja -ma Magyarországon- közvetlenül.

AZ OLIGARCHA

Hello kedves olvasó!

Ma, 2014. április 07-én, miről is kellene, hogy szóljon egy blogpost? Hát persze, hogy a választási eredményekről, de én, a tegnapi eseményeken magamat túltéve (egyszerűen muszáj) és "gratulálva" a kormányzó koalíció "elsöprő győzelméhez" (Ugye értjük az idézőjelek miértjét?), kicsit továbbgondoltam a fideszi térnyerést.

Sok helyütt hangzott el, hogy ehhez a győzelemhez nem csak a Fidesz szavazóinak lojalitása kellett, de szükséges volt, szükséges lett volna egy jó, nagyon jó kampányra is. Na ilyet én nem láttam. 

Láttam viszont sárdobálást, láttam jó időben végrehajtott "simongáborletartóztatást", de láttam "rogánvagyongyarapodást is", amit viszont nem igen fújt fel az újságíró társadalom nagyobbik többsége (lett légyen az a Magyar Nemzet, a közmédia, vagy akár -újabban- a TV2 alkalmazásában). Így hát láttam agyonhallgatást, ahogy korábban láttam új választási törvényt is. 

Hülye az, aki azt gondolja, hogy a kampány hiánya egy már-már dinasztiát építő pártelnök-miniszterelnök elbizakodottságát jelzi. Orbán Viktor annak ellenére sem volt elbizakodott, hogy most, 2014-ben akár lehetett is volna. Nyilvánvalóan tanult a 2002-es lavinaszerű vereségből, így kifelé folyton óvatosan becsült, pedig tudta, tudnia kellett, hogy győzni fog. A választási törvény sajátosságaiból (ami egyébként az egyszerű halandó számára, többségünk számára egy rendkívül bonyolult matek), és a választási körzetek határainak megváltoztatásából adódó fölény tegnap megmutatkozott. Mondjuk a fölény szó kicsit erős a választásra jogosultak kicsit több, mint felének az  alig 45 %-ra, de hagyjuk.

Mielőtt fő témámhoz kanyarodnék, engedj meg még néhány mondatot a tegnapi napról. Orbán Viktor a tegnapi, győzelmi beszédében hangsúlyozta, hogy soha ilyen egységes még nem volt Magyarország. Tényleg? Az már nem is olyan érdekes, hogy 55%, vagyis az ország másik, sőt nagyobbik fele mást akar? Az már nem is érdekes, hogy a 45%-os szavazati arány, majd 66.66666...%-ot, vagyis nagyjából 2/3-ot ad a parlamentben újra a kormányzó koalíciónak? Hát hülye itt mindenki? Úgy tűnik igen. De, hogy a címadó kifejezés is teret nyerhessen végre az írásomban, valahogy át kell kössek rá. Megpróbálom.

Tehát: -mi kell még a lojalitáson, az igazságtalanságon, a dogmákon, a külföldön élők (oda adózók) szavazatán, az agymosáson túl ahhoz, hogy valaki úgy legyen 45-ös, hogy a 45-ből 66-ot csináljon? Hát persze, hogy pénz! Méghozzá nem kevés pénz. Tekintve, hogy manapság őket már valóban nem nagyon kéri senki sem számon, valamint tekintve, hogy a közmédia megszerzése az éppen kormányzó politikai erőnek (saját) pénzbe nem kerül, tovább tekintve, hogy számos lapkiadótól kezdve a kisebbik kereskedelmi tévét sem a kormányzó pártok, hanem a hozzájuk közel álló pénzügyi csoportok vették meg és birtokolják (vagyis megmondják, hogy miről írhatunk, beszélhetünk ebben vagy abban a lapban és tv-ben és miről nem). Ehhez viszont ismételten csak pénz kell. Nem is kevés. 

Ám, az uniós forrásokból származó, nagy állami megrendelésekből (közbeszerzés ide, vagy oda) telik szépen

. Akár kereskedelmi tévére is, hogy a dolog agymosás része is működhessék rendesen. Hát igen, van aki nem nézi az M1-et és társait.

Úgy van ez, hogy a kicsi oligarcha visszaoszt (mint megannyi önkormányzati botrányban ezidáig), ám a nagy nem ilyen balga, ő lapkiadót, kereskedelmi tévét vesz a főnökének. Ajándékba. És, ha már oligarcha, beszéljünk róla is végre egy kicsit. 

1., AZ OLIGARCHA:

A Magyarországon viszonylag nemrég, alig húsz éve felfedezett állatfajta egyedeinek leírása nem könnyű feladat, mivel az oligarcha többnyire rejtőzködő és/vagy éjszakai (is) életet folytató emlős. Jellemzően két fajtáját különböztetjük meg, a kicsi oligarchát és a nagy oligarchát.

Itt kell megjegyeznünk -a félreértések elkerülése végett-, hogy a két alfajt nem elsősorban a testméretük, hanem a fészkeik nagysága és azok földrajzi elhelyezkedése, továbbá az ingóságaik számában, értékében és nagyságában rejlő, nem elhanyagolható, mondhatni nagyságrendi eltérések különböztetik meg. Az egyedfejlődés során a kicsi oligarchákból, nagyjából olyan 40%-os arányban később (esetenként néhány, átlagban tíz-tizenöt év alatt) nagy oligarchák válnak, ám ez nem minden egyedre jellemző, az alfajok részletes ismertetésénél térünk majd ki bővebben ennek okaira.

1/A., A KICSI OLIGARCHA:

A születésekor átlagosan 3500 gramm súllyal és 50-52 cm-es magassággal világra jövő emlős, olyan 12-14 éves koráig leginkább egy másik emlősre, az emberre hasonlít. Külsőségeiben a későbbiekben sem változik meg, felépítése életének további szakaszaiban is humanoid jellegzetességekkel bír. Ez teszi számára lehetővé, hogy az életterét jelentő városi környezetben jól elrejtőzzék. 

A születésekor nagyon rossz, rossz, vagy átlagos anyagi helyzetű, átlagos intelligenciájú és testalkatú kicsi oligarchában a serdülő kora környékén tudatosul, hogy a vasárnapi húsleves-rántotthús kombó számára nem pálya és többet, egyre többet akar. Tekintve, hogy helyzetében jelentős változást az átlagos jövőkép (tanulmányok, elhelyezkedés, tényleges munka) nem hozhat, ezért ügyeskedni kezd. A törvényesség határán egyensúlyozó kicsi oligarcha ekkor még nem tudja, hogy céljainak eléréséhez előbb vagy utóbb kénytelen bűncselekményeket (is) elkövetni. Az oligarchává válás rögös útján, (mindkét alfajra jellemezően) a fajtából először kivész az erkölcs, majd az empátia, később azonban (és ez már-már nagy oligarchás személyiség jegy) az elkövetett cselekmények súlyának felismerése is a múlt, a gyermekkor ködébe vész. 

A kicsi oligarcha kezdetben másolt jegyzetekkel, hamis CD lemezekkel, majd BKV bérletekkel esetleg hamis pénzzel (nem ritkán, adott esetben ezekkel egy időben party-drogokkal) házal, az ebből származó bevételeit (értelemszerűen) járulékok valamint adó nem terheli. Később ugyanezen bevételeket sűrűn helyezi ki, nálánál lényegesen rosszabb anyagi helyzetben lévőkhöz, heti 50%-os (más néven: -uzsora) kamatra. Miután hosszútávú elképzelése a nagy oligarchává válás, ezért, bár az erőszaktól nem riad vissza, azt kerüli, a piszkos munkát másokkal végezteti el. 

Az áldozatos munka, sok lemondással és éjszakázással (pl.: -éjszakai klubok üzemeltetése, áfacsalással, rendőrvásárlással) stb., végül meghozza a gyümölcsét, így, az ekkor nagyjából 30-35 éves kicsi oligarcha a hozzá megszólalásig hasonló többi városlakóval ellentétben már lényegesen nagyobb fészekben él, járművét évente cseréli, általában külföldön nyaral, háztartási alkalmazottat foglalkoztat, valamint némelyik egyed még dokureality-ben is szerepel. Innen már csak néhány lépés a nagy oligarchává válás, például más városlakók, olyanok mint önkormányzati, rendőri vezetők,  tisztviselők megvesztegetésével, túlszámlázásokkal, nagy állami beruházások alvállalkozóként történő megkörnyékezésével, összefonódásokban való részvétellel.

Itt ismét megjegyzést kell fűzni az egyedfejlődés leírásához. Mint említettem, a kicsi oligarcha nem minden esetben, sőt ritkán válik nagy oligarchává. Ennek néhány okát ismertetném. Sok kicsi oligarcha esik csapdába. Az alfaj néhány egyede ugyanis szeretne az ismeretlenségből a felszínre törni, szeretné megmutatni azt, amit fiatal kora ellenére elért, így egy-két emlős elkezd harsány, kicsapongó életmódot folytatni, elkezd feltűnően nagy lábon élni. Ezt más városlakók is megneszelhetik. Ennek folyamán más kicsi oligarchák, vagy néhány becsületes városlakók szemét szúrni kezdi a kicsapongó kicsi oligarcha életmódja. A kicsi oligarchák területért egymással vívott harcában többnyire az ilyen feltűnő módon élő kicsi oligarchák esnek el, ezeket a saját terepjárójukban lövik agyon, vagy valahol elássák, esetleg felkötik őket, néhány kicsi oligarcha pedig egyszerűen csak eltűnik örökre. A további fluktuációt a becsületes városlakó egyedek okozzák azzal, hogy a feltűnő kicsi oligarchákat a becsületes városlakók által üzemeltetett hatóságok (rendőrség, NAV, ügyészség, bíróság) tizedelik meg oly módon, hogy eljárásokat folytatnak le velük szemben, majd börtönbe zárják őket. Mindezzel mintegy 60%-os fogyás érhető el. Ezzel szemben, a csendesen élő kicsi oligarchák (a maradék 40%) jó eséllyel válhatnak nagy oligarchává.

1/B., A NAGY OLIGARCHA:

És el is jutottunk az úgynevezett nagy oligarcha alfajhoz. A nagy oligarcha egyedfejlődése merőben más, mint a kicsi oligarcháé. Mint ahogy a tanulmány fenti részéből kiderül, a kicsi oligarchák mintegy negyven százaléka válik, (és válhat) nagy oligarchává, azonban ez (tekintve a nagy oligarchák arányaiban kisebb egyedszámát) összesen legfeljebb a tíz százalékát teszi ki a nagy oligarchák számának.

Egyedfejlődésükben erős eltérések tapasztalhatóak. Szaporodási szokásaikat, humanoid külsejüket, fejlődésük első 15-21 évét tekintve, fiziológiailag erős hasonlóságok mutatkoznak. A nagy oligarcha szintén elevenszülő és szintén emlős, továbbá szintén az átlagos városlakók külsejét veszi fel felnőtt korára. Azonban a nagy oligarcha alfajról nagyon nagy százalékban már születésekor tudni lehet, hogy az lesz. Élete első 14 évét  magánóvodában, magániskolában tölti, szabadidejét dajka, nevelőnő és más háztartási alkalmazottak felügyelik. Később minimum 100 éves gimnáziumba jár, szabadidejében folyamatosan sportol, nyelveket tanul, rengeteget olvas, néha ír is. Az érettségi utáni nyarat már rejtőzködve, önkéntes szociális munkával, majd Kajmán szigeteki nyaralással tölti. Élete ezen szakszára jellemző az elszeparált életmód, szintén nagy oligarcha szülei óvják mindenfajta közszerepléstől. Egyetemi évei alatt (melyeket angol, amerikai csúcsegyetemeken folytat) ismeri meg a köznép fogalmát, bár velük (azaz az alacsonyabb képzettségű, általában kétkezi munkából élő városlakókkal) nem vegyül, azokat már a húszas évei elején erősen lenézi. Ahogy a kicsi, úgy a nagy oligarchákra is jellemző a hímneműség. Ez nem egyfajta hímsovinizmus, csupán a nőnemű egyedek még felnőtt korukra sem tudnak olyan szívtelenek lenni, amilyenre egy hímnemű egyed már kora egyetemista korában fejlődik, amelyre már ekkor bőven képes. A nagy oligarcha egyed az egyetemen általában egyszerre hallgat közgazdaságtant és politológiát és némi művészettörténetet. Egyes egyedek az egyetemi évek után azonnal politikusi pályán elhelyezkedve építik további karrierjüket, bár ez a nagy oligarchákra egyébként nem, vagy csak kevésbé jellemező. 

 Az elmúlt huszonöt évben a nagy oligarcha magyarországi példányai nagyjából két generáció óta léteznek. Számuk nem túl nagy, melyet magyaráz a kicsi oligarchák nagy számú elhullása, vagy a körültekintő párválasztás ugyanúgy, mint egyes esetekben a belterjes tenyészet, vagy a kis szaporulatszám. Azonban a második generációs nagy oligarcha kifejlett példánya -folytatva a már megkezdett utat- már nem simliskedik, a törvényesség látszatára messzemenően ügyelve irányít vállalatbirodalmakat, kiadóvállalatokat, kereskedelmi tévéket. A szintén innen származó és a politikusi pályát választó nagy oligarchafaj politikus tagjainak hathatós segítségével irányít azután 2/3-os parlamenteket, valamint az ország kormányát. Tevékenységével a nagy oligarcha egyed más városlakók gondolkodását, a sajtótermékein, kampányain keresztül befolyásolva kormányának, pártjának ál-demokratikus választásokat is nyer, így a jövő állami megrendeléseit előre borítékolhatja, az adót, járulékokat rendre befizeti, vissza időben és pontos összegben oszt. Remélem -ismét- segíthettem.