ÁLOMFIZU MI?

Hello kedves olvasó!

Olvasunk, írunk. Dolgokat, történéseket ismerünk meg, hogy aztán beszéljünk róla. Vagy mondjuk nem. Vannak hírek, melyek egyáltalán nem érdekelnek. Azokkal valahogy úgy vagyok, hogy bár ne szereztem volna tudomást róluk. (Az ember sem beteg, amíg nem tudja.)

De feldobott ma valamit a bulvár, ami mellett már nem bírtam elmenni. A cikk, a jó öreg herevasalósnak, a most, a TV2-n, Éden Hotel címmel futó szutyokrealityéért kapott felháborítóan mocskos nagy gázsiját feszegette.

Berkinek, a comment.com-on megjelent írás szerint a forgatás ideje alatt túl sok pénzt nem kellett költenie, mert az étkezését, fogyasztását, szállását is állta a produkció.

Persze nyilvánvalóan a ruhákért sem fizetett semmit, még akkor sem, ha az egyébként a sztárallűröktől sem mentes Berki egyáltalán nem hajlandó ugyanazt a ruhát kétszer felvenni.

A cikk szerint ebből az okból a produkció stylistjai 100 szettet vittek neki az útra, méghozzá több millió forint értékben. Természetesen nem öltönyökről van szó, hanem egyszerű, lenge nyári öltözékről.

Berki (és még mindig nem írok konkrét összeget, ha ha ha....) ezzel az ország legjobban fizetett sztárjává vált, ami biztos sokaknál kiveri a biztosítékot. 

Magyarországon a nettó átlagkereset 150 ezer forint, Berki ennek most a kétszázszorosát kereste meg, vagyis annyi pénzt kapott három hónap alatt, amennyiért egy átlag magyarnak 17 évig kell dolgoznia! (Na most már akár matekolhatsz is kedves olvasóm.)

A cikk szerint Berki Krisztián az egyetlen hazai celeb, aki soha nem titkolta, mennyire szeret nagy lábon élni. Vásárolt már magának luxus-Mercedest, és pózolt már 10 millió forintot érő vörös-arany órában is. Mindezek mellett Berki zsíros állást szerzett párjának, Hódi Pamelának is.

Az egyik bulvárlaptól átvett értesülés szerint a comment.com ugyanis úgy tudja: a TV2-ben hetek óta zajlottak a castingok a hétfőn induló Éden Hotel háttérműsorához, az Éden Éjjelhez, ide nyomta be Berki az asszonykát:

"......Fontos számomra, hogy Pamelát vissza tudjam vezetni a társadalomba, újra pénzt keressen, hogy ne mindig az én pénztárcámat kelljen kinyitni. A TV2 minden szintjén és emeletén lobbiztam, hogy megtudjam, lesz-e olyan műsor valamelyik csatornán, amelyben a gyermekem anyja kamatoztathatná azt a tudást, amit én adtam át neki. Övé a munka, így este nyolc és éjfél között biztosan a stúdióban lesz majd. Én ebben az időben végre a saját dolgaimmal foglalkozhatok. ...." - mondta Berki Krisztián.

A gyerekre persze esze ágában sincs esténként vigyázni:
 "........ Ez nem az én dolgom. De a lakásunkat bekameráztattam, így amíg Pamela adásban van, én a telefonomon élőben láthatom a babysittert és a kislányomat, Natasa Zselykét. ...."

Istenem! Hát micsoda férfi ez kérem. Maga a megtestesül nőideál, maga az álom kérem szépen. Hogy ő ebben az időben végre a saját dolgaival foglalkozhat. Meg, hogy ez nem az ő dolga. Akkor kié? És a saját dolgait intézi. Mikor? Éjszaka? Még az is derogál neki, hogy esténként a gyermekével legyen? Az úgy férfiatlan? Vagy mi?

Én mondjuk már ezen is kiborultam, de, hogy téged is kellően felbosszanthassalak elárulom végre: - a szutyokrealityért Berki, kerek harminc gurigát kapott. (Az még a testvérek között is 30.000.000.-Ft.) Remélem ezúttal is segíthettem. Ha másban nem is, hát a számolásban.

 

MEGTILTJUK! Mit is? Most ezt hogy?

Hello kedves olvasó! 

Meglovagolva az internet fodrozta hullámokat, szinte naponta akadok olyan hírre, amin ki is akadok egyből. A mai nap csodája, hogy a regnáló hatalom már nem elégszik meg azzal, hogy a történelmet hamisítsa. 
Legyen szó a második világháborúról úgy, mint mondjuk egy pár napja elhangzott bármilyen kijelentésről, melyről már másnap azt állítják, hogy nem is így mondtuk. Vagy nem így gondoltuk. Vagy mi nem is mondtunk ám ilyet, és azt sem mi mondtuk. (Ja! Hogy azt hazugságnak hívják? Mindegy is, az eredmény szinte ugyanaz.)

Ám, amit ma olvastam, az lassan tényleg mindennek a legalja. Most már idő-utazunk is! Ugyanis manapság már a jelen -és/vagy- a közeli jövő átformálása a cél. Ami önmagában még nem is hangzana rosszul, ha azt nem a diktatúra semmi mással össze nem téveszthető, teljességgel nyílt, brutális eszközeivel tennék.

Történt ugyanis, hogy a Balogh Zoltán nevével jegyzett Emberi Erőforrások Minisztériumának és háttérintézményeinek berkein belül megjelent egy körlevél.

Csak halkan jegyzem meg, hogy ott is dolgozhatnak még emberek, mert -hogy, hogy nem- a sajtó is szagot fogott és bedobta a körlevelet a köztudatba.

Az említett körlevélben ugyanis a vezető megtiltja bizonyos szavak használatát. Egyszerűbb, ha idézem:

".....Belső e-mailt kaptak az Emberi Erőforrások Minisztériumának és háttérintézményeinek munkatársai: a levélben a VS.hu információi szerint oldalakon keresztül sorolják azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek „nem használhatók az egymás közötti, illetve a kedvezményezettekkel folytatott kommunikációban”. Kedvezményezetteken az EMMI által kezelt uniós pályázatok nyerteseit kell érteni.

A nemkívánatos kifejezések között a köznyelvben teljesen megszokottak, ugyanakkor negatív dolgokra utalók is vannak, mint szegény, szegénység, mélyszegénység, gyermekszegénység, de olyan semlegesnek tűnők is, mint az esélyegyenlőség, az ápoló, a gondozó. Vannak olyan szavak is, melyek ma már tényleg kevésbé illőnek számítanak, mint a rokkant, a terhes vagy éppen a fogyatékos.

Ugyanakkor a lista összeállítóinak figyelmét a stadion kifejezés sem kerülte el, a levél értelmében ezt sem illik használni. A minisztérium vezetői azonban mankót is adnak a dolgozók kezébe, és alternatív kifejezéseket javasolnak. Így a szegény, szegénység helyett a rászorult, rászorultság, a fogyatékos helyett a ma már egyébként is használt fogyatékkal élő a megfelelő kifejezés. A stadion helyett pedig a fedett sportlétesítmény használandó. ...." (forrás: VS.hu)

Mert ugye kies hazánk határain belül bizony nem élnek ám szegénységben, esetenként mély-szegénységben emberek?! Meg gyermekszegénység? Áááááááááááá, dehogyis. Ugyan. (Uhhh......mit mondtam, aztaaaaaaa. Most csapok a számra de rögtön.)

Aztán nyilvánvalóan stadionok sincsenek, sőt, maga a foci sem létezik ugye. ( Uhhh..............már megint. Én nem is tudom, hogy mi van ma velem. Már megint hogy mondhattam ilyet? Stadion? Pfúj.)

Aztán persze a sajtó által feltett kérdésre (nyilván a lehető leggördülékenyebben kommunikálva a hülyeséget) meg is próbálták magyarázni azzal, idézem:

"....a levél valóban a minisztérium munkatársainak készült, – s ahogyan ez más cég esetében is teljesen természetes – ez a belső szabályozási és eljárási rend része, segíti az egységesebb, pontosabb mindennapi munkát. Ebben az esetben nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy megfelelő szavakat, kifejezéseket használjanak a munkatársaink a kommunikációban......”. (forrás: VS.hu)

Ezt a marhaságot. Édes istenem! Szerintem még ezt még a Kiszel Tünde, a nyíltan vállalt fingásairól megismert celeb, VV Oki, vagy egy botsáska se hinné el.

Szóval. Amikor egy állami csúcsszerv szinte összes dolgozójának -tagadva ezzel egy halom olyan LÉTEZŐ jelenséget, melyek jellemzőek kis hazánkra és melyeket együtt vizsgálva: 

SZEGÉNYSÉG - STADIONÉPÍTÉS

simám megállapítható még a leghülyébbnek is, hogy a befizetett adóforintjai nem feltétlenül a lakosság, a szavazók, a választók, az ország szempontjából megfelelő sorrendben, nagyságrendben és céllal vannak elköltve- megmondják még azt is, hogy mely szavakat használhatják, (nehogy bárki gondolkodóba essék), vagyis az agyakat mossák át, minisztériumi szinten, nos azt a helyzetet valószínűleg már tényleg hívhatjuk diktatúrának. Remélem, hogy ma is segíthettem.

NO? AKKOR MOST KI AZ ELNÖK?

Hello kedves olvasó!

Nyilván sikerült némi információhoz jutnod neked is arról a Veress Áronról, aki a FIDESZ Ifjúsági Tagozatának elnöke. Vagy nem az. Esetleg mégis.

Az alapinformáció (nem árt, ha te is tudsz róla) az, hogy szegény Veress Áron, a napokban futva menekült a Keleti Pályaudvaron, az őt üldöző rendőrök elől, miután nem sikerült neki elsózni egy hamis száz eurós bankót.

A rendőrök persze gyorsabbak voltak (hiába, az edzés az edzés) és megcsípték az Elnök Urat (Vagy kit ugye? De erről majd később.), aki valószínűleg nem volt edzésben, hogy aztán sebtiben rittyentsenek nála egy házkutatást is, ahol vékony 30.000.-Euro még horogra akadt a rajzolt pénzből.

A törvény emberei -végtelen szigorral, huhh..... a víz is kivert- nemhogy lefoglalták a lakáson talált, mondhatni említésre méltó összeget (ami nem is az), de nem restellték előzetes letartóztatással is megkínálni Áront, aki szerencsére nem Tamási, és aki a Fidesz Ifjúsági Tagozatának az elnöke. Vagy nem.

Álljon itt a sajtóhír:

"A rendőrök azután fogták el a menekülő Veress Áront, hogy az átadott valakinek egy 100 euróst, amiről a sértett megállította, hogy nem valódi. A lakásán 30 ezer euró hamis pénzre bukkantak. A fideszes politikus azt mondta vallomásában, hogy egy moldáviai férfitól kapta a hamis bankjegyeket, sajnálja, hogy csőbe húzták.
A kihallgatásán azt mondta, hogy valamilyen „tartozás fejében kapta az összeget”. Az Index megszólaltatta Veress ügyvédjét is, aki elmondta, hogy egy moldáviai férfitól kapta az eurókat, ebből akart beváltani a Keletiben egy százast. Az ügyvéd hangsúlyozta, hogy nem az derült ki, hogy Veress maga hamisította a pénzt, hanem hogy hamis pénzt akart forgalomba hozni.

A bíróság múlt pénteken elrendelte Veress előzetes letartóztatását. Az ügyben a BRFK felderítő osztálya folytatja a nyomozást. A tettéért 2–8 év börtönt kaphat.
A hír kirobbanása után nem sokkal a Fidesz közleményt adott ki az MTI-ben, ami arról szólt, hogy Veress Áron nem is tagja a pártnak:

“Nem a Fidesz ifjúsági tagozatának elnöke Veress Áron, akit a párt már 2012-ben kizárt soraiból.” (forrás: propeller.hu)

Van ez így. Mondanám, hogy igazából meg sem lepődtem, sőt! Mindjárt az jutott az eszembe, hogy manapság túl sok a rossz hír a Fidesz házatáján és nagyon azon sem csodálkoznék, ha belső körökből származó információk alapján bukott volna le a kis huncut, hadd csámcsogjon a sajtó ezen. Addig sincs szó Simicska Lajos nyelvészeti bravúrjairól melyekről itt olvashatsz.

Mondanám, hogy már-már nem is zavar egy ilyen hír, pedig de! De még mennyire! Mert mindig meglepődöm, amikor újabb emberekről derül ki, hogy a sok is kevés, ám ez egy másik szál, most nem bontanám ki.

Amit viszont nagyon szeretnék kibontani az egy kérdés: Kicsoda Veress Áron? Na ez valóban érdekes. Ugyanis a hamis pénz forgalomba-hozatalával gyanúsított egykori(?) politikusról szinte azonnal kiderült, hogy nem is politikus, őt a párt 2012-ben kizárta soraiból, banális ok, tagdíj nemfizetés miatt.

Az érdekes mégis az, hogy az ifjúsági tagozat honlapja szerint azonban most is ő az elnök, sőt a 444.hu azt írja, a fidesz.hu-n egy 2013-as, tehát az állítólagos kizárása utána született hírben is ő szerepel vezetőként.

Még érdekesebb, hogy tegnap óta -végtelenül tehetségesen- eltávolították Veresst, képestül-életrajzostul az Ifjúsági Tagozat hivatalos oldaláról is.

Szóval értem én a főhírt. Azt is értem, hogy Veress Áron személye hirtelen kellemetlenné vált a párt számára. Csak azt nem, hogy miért nem lehet a hibát beismerni, mondván: - basszus ne haragudjatok, fogalmunk nem volt arról, hogy mekkora egy bűnöző ez az Áron-gyerek bocsi. Most azonnal kibasszuk, mint a macskát szarni.

Ehelyett a legsötétebb sztálinista, kommunista fotóretusálós időket idéző hazugsághalmazt kezdtek el görgetni, egymás ellen kommunikálni Veressnek a pártban betöltött és/vagy már nem is betöltött szerepéről, meg hogy ő már nagyon rég nem tagja a pártnak, meg nem elnök, meg effélék, miközben még 2014. december 17-én, egy zalaegerszegi önkormányzati, ifjúsági rendezvényen Veress Áron, mint a Fidesz Ifjúsági Tagozatának elnöke szerepelt. 

A fideszes mainstream-nek megfelelően (mely manapság leginkánbb a hazugságokról, így -nem először- a történelemhamisításról (is) szól), persze Balaicz Zoltán polgármester is visszaugrott az időben (micsoda képességek), hogy a Facebook lapján e rendezvényről lejegyzett írásából kitörölje Veress Áronnak, a Fidesz Ifjúsági Tagozata Elnökének (Vagy kinek is?) a nevét.

Van úgy, -akár egy jó ügy érdekében- hogy az ember füllent. És ismerjük a kegyes hazugság fogalmát is. Mindkettő jó dolog. De azt nagyon nem szeretem, ha azért hazudnak a pofámba, mert eleve hülyének néznek. Olyan "Megeszik ezek ezt is." jelleggel.

Ugyanis fiúk, lányok, elárulom nektek, ha eddig nem vettétek volna észre, hogy itt nem egy meglepetéspartit szerveztek, hanem az országot irányítjátok basszátok meg! 

Remélem kedves olvasóm (és persze fiúk, lányok), ezúttal is segíthettem!

A HÉT MONDATA:

Hello kedves olvasó!

Ha te is meg akarod hallgatni (Itt: - el akarod olvasni) a hét mondatát (öt perce hallottam, még most is vonyítok), akkor most elmondom neked:

" HÁ JÓNÁPOT KÍVÁNOK! SZÉRÉTNÉM MÉGTUDNI, HOGY NÉM É LÉHÉTNÉ, ÉZT Á SZÉDÁNOS SZITTIT RIZLINGÉÉÉÉNI, Á MÉRKITÁTÓÓÓ?" - mondat vége.

Persze azt gondolom, hogy ahogy nekem, úgy neked sem volt, még csak halvány fogalmad sem ennek a mondatnak az értelméről, úgyhogy alant jöjjön a magyarázat:

A nem az ezen a héten lebarnult svéd halászhajó matrózok egy csoportja felkereste a használt-autókereskedést, ahol felvették a kapcsolatot a gépjármű-értékesítővel. 

Ott aziránt érdeklődtek, hogy az udvaron álló autók közül általuk kinézett, szépséges Suzuki Swift Sedan-t (SZEDÁNOS SZITTI), meg tudnák-e olyan konstrukcióban vásárolni, ahol a bank leasing (RIZLINGÉÉÉÉNI) formájában finanszírozná, a minimum 20%-os önrészen túl fennmaradó összeget. 

Egyben azt is közölték, hogy a számukra kedves pénzintézettől, a Merkantil Bank Zrt-t-től (MÉRKITÁTÓÓÓ) szeretnének e célra hitelt felvenni. Nos, ha ez ennyire egyszerű, nosza, induljunk a Mérkitáhu. Rizlingéééni!

További szép napot kívánok neked kedves olvasóm, remélem -ezúttal is- segítettem.

EZEK NEM GECIZTEK, A HAJÓ MÉGIS RECSEG

Hello kedves olvasó!

A magyar politikai közélet (közélet? sic.) a napokban kimutatta végre a foga fehérjét. Amit az egyébként nem létező bal oldal (merthogy ellenzék az éppen volna, hiszen erős ellenzékbe húzódott mostanra a Jobbik is, elhatárolva magát egyre erősebben az addig csendestársként is felfogható Fidesztől) és az igenis egyre erőteljesebb hangot adó, ezáltal létező bármely ellenzéki csoportok harsogtak, hogy "figyeljetek már oda, mert basszus korrupt itt mindenki", úgy tűnik, talán mégis igaz. (Hát persze, hogy az.)

A magyar ügyészségről, mint legfontosabb nyomozó hatóságról ezidáig lepergő vádak mellett e szerv a nagyon közeli jövőben már vélhetőleg nem mehet úgy el, ahogy tette azt eddig. 

Ugyanis a bal oldalon talált aprópénzért még csak-csak sikerült becsukni egy helyettes pártelnököt a választások környékén ám, a választások után, ugyanazok a helytelenül kitöltött képviselői vagyonnyilatkozatok -a jobb oldalon- már csak néhány ejnye-bejnyét értek, vagy még annyit sem. Sorozatban.

Aztán megellet végre a jobb oldal (az mi?) öszödi beszéde is. Bár Öszöd, a pénzember eddigi szó-cunamijához képest lágy tengeri hullám, hiszen a miniszterelnök (és menedzsmentje) a milliárdos gázüzletből már kihagyta azt a Simicska Lajost, akit amúgy korábbi (több mint harminc éves) barátság kötött a miniszterelnökhöz, aki a Fidesz alapítóihoz tartozik (tartozott), és aki évtizedeken keresztül volt a párt pénztárnoka.

Simicska feladata (volt) a pártot pénzhez juttatni. A rossz nyelvek szerint ez az utóbbi időben akként működött, hogy a pénzember nevéhez köthető gigacégek hülyére nyerték magukat a közbeszerzéseken, majd ínséges időkben, ilyenek a vesztett választások utáni idők, az így felgyülemlett pénzmennyiség, valamint az ellenzékben is a pártért működő saját médiabirodalom mind-mind a következő választásoknak volt alárendelve. Közgép. Ugye ismerősen cseng ez a cégnév?

Ezért tűnhet (tűnhetett) úgy, hogy a párt ellenzékben is hatalmas és erős. Simicska azonban kicsit felbosszantotta magát. 
A használt oligarchákat a választások után leépíteni szándékozó miniszterelnök a régi barátot is lapátra tette. A komolyabb nagy üzletekből kihagyott, majd az RTL Klubbal történt egyeztetés után öt százalékra levitt, de a médiapiac összes szereplőjére kiterjesztett új reklámadó(-tervezet) érzékenyen, nagyon-nagyon érzékenyen érintette a kollégiumi szobatársat.

A Magyar Nemzetet, a Magyar Nemzet On-line-t, a HÍR Tv-t, a Lánchíd Rádiót is birtokló milliárdos üzletember most mérges. Az általa meghirdetett médiaháborút levezényelni nem akaró, meggyőződéses orbánista, fideszista tv elnökök, ügyvezetők, főszerkesztők és helyetteseik ugyan lemondtak (ezért oligarcha úr most talán kicsit még mérgesebb is, mint volt), de naivitás volt azt gondolni, hogy nem akad majd a főnökhöz lojális maradék vezető e cégeknél. 

Nyilván akadt is, hiszen Simicska már ki is nevezte az új vezetőket. Például a HÍR Tv elnöke saját maga lett. Hja kérem, így könnyű! Most pedig valószínűleg csakugyan készpénzre váltja a szavait, és beindítja azt a médiaháborút, amiről eddig, a hétvégi nyilatkozat-cunamijában (melyet mondjuk jobb, ha politikai öngyilkosságnak, vagy ámokfutásnak nevezünk), csak beszélt.

"Orbán egy geci!" Bár ezt nem én mondom, hanem szó szerint idéztem Lajosunkat, aki bizony csakugyan nem gecizett a hétvégén, legalább is, ami a szavakat illeti, mivel igen kevesen tettek még (senki) nagy nyilvánosság előtt ilyen kijelentést a regnáló hatalom legfőbb vezetőjére. 
Nem mondom, hogy e szavak korábban nem hangzottak el. De igen, elhangzottak. Csak szűk körben, megbízhatónak hitt asztaltársaságokban. Csakúgy, mint Rákosi idején.

Ami történt az elmúlt napokban az nagyon nem jó. De ami mindezt megelőzte: - a párt-és kormányszintű visszaosztás, a közbeszerzési pályázatok öncélú formálása, trafik és kaszinó-törvények, visszamenőleges jogalkotás, vagyis sok-sok olyan lépés, melyek közül néhány még egy (valódi, nem most fejlődő) diktatúrában sem állná meg a helyét és melyek mind a párt, a pártot irányító személyek hatalmát és gyarapodását szolgálták, az talán, ha lehet, még rosszabb.

De senki ne higgye azt, hogy a Simicska, aki önmagát most hirtelen és nagyon komolyan demokratának vallja, valóban az lenne. Csak belenyúltak az -egyébként rém vastagon kitömött- bukszájába elég rendesen, és ez most fáj neki. 
De nagyon. A Simicska most mérges. 
De hadd legyen csak. Jó látni (és nem Simicska az első), ahogy a Fidesz nevű hajó recsegő-ropogó eresztékei közül, most már futva menekülnek a különböző méretű patkányok. A Fideszes módszereket szájjal karatézó országgyűlési képviselőktől kezdve, a milliárdos oligarchákig mindenki menekül, vagy fontolgatja a menekülést.

És, bár az ellenzék a korrupcióellenességen túl még nem annyira beszél elszámoltatásról (ahhoz még túlságosan nagy ez a recsegő hajó, még rádőlne valakire), azért arra kíváncsi vagyok, hogy véget érhet-e majd a Fidesz ámokfutása büntetőeljárások nélkül. Erősen kétlem.

És még valami. Egy kicsit zavar az is, hogy napok óta nem hallok semmit a pénzemberek által megvásárolt miniszterelnöki bársonyszék árnyékából. Egyetlen hangot sem. Pedig a jobboldali újságírók "árulása" a hatalomnak szól ami -szerintük- egyenlőre erősebb Simicskánál. Remélem segíthettem.

DOMINIK - GEFÜHLE

Hallo liebe Leserin, lieber Leser,

Vielleicht hast Du schon meinen vorigen Post, der schon auch als selbstständige Seite existiert, gelesen ( HIER ). Es geht darin um den dreijährigen, todkranken Győrer Dominik Horváth, der im Vergleich zum auch nicht so langen menschlichen Leben nur sehr kurze Zeit hier auf der Erde verbringen konnte.

Am Ende seines kurzen Lebens sollten die Eltern leider das Unfassbare verstehen und akzeptieren: mit enormem Zusammenschluss der Menschen und durch die heldenhafte Ausdauer der Eltern ist es gelungen, die letzten Monate, den letzten Sommer des kleinen Jungen – anhand der von den Eltern zusammengestellten „bucketlist“ - und das Leben seiner Schwester, Viola wunderschön zu machen.

„Mosolymanó“ (kleiner, immer lächelnder Mensch), wie Dominik hierzulande gekannt war, hat all das mit der natürlichen und wahren Freude eines kleinen Jungen erlebt und die Eltern organisierten alles so, dass seine Schwester überhaupt nicht ahnte, warum dieser Sommer so wunderbar ist. Der kleine Dominik ist am 19. August 2014 um 3 Uhr 38 am Morgen gestorben. Er ist im Himmel unter den Engeln – wie seine Mutter auf Facebook formulierte. Sein Leben und sein Tod haben uns alle bewegt, die vorbildlichen Taten der Eltern sind eine Lektion für uns über Anständigkeit, Hoffnung und über Menschlichkeit.

Wie Du schon in dem vorigen Post lesen konntest, hat mich Dominiks schmerzhafter Tod sehr bewegt. Als Vater eines kleinen Jungen habe ich mein ganzes Leben mit Hilfe von Dominiks Lächeln umgewertet. Es berührte mich, dass die Eltern hier und jetzt nicht stoppen möchten, sondern sie möchten eine – nach Dominik („Mosolymanó“) benannte - Stiftung gründen, damit sie in der Zukunft vielen kranken Kindern helfen können. Wir alle haben anders reagiert, aber wir waren damit einverstanden, dass die Geschichte von Dominik unser Denken umformt hat. Diese Tatsache und die Gründung der Stiftung sind die Beweise dafür, dass er nicht umsonst im Himmel ist.

Nach dieser kurzen Einleitung, in der ich Dich erneut bitte Ihn kennen zu lernen, kann ich Dir verraten, dass ich nicht nur darüber schreiben wollte. Wie Du weißt (oder wenn nicht, dann erzähle ich es Dir jetzt) bin ich seit der Verwirklichung der „bucktelist” und auch seit dem Tod von Dominik in Kontakt mit der Mutter, Rita Horváth-Bihari auf Facebook, wo viele, sehr viele Menschen der Familie helfen möchten.

Heute Morgen, wie jeden Tag, schaute ich mir ihr Facebook Profil an und teilte das obige Foto. Es wurde bei Dominiks dritter Geburtstagsparty in Vérteskethely am 28. Juli 2014 gemacht.

Wie Du sehen kannst, ist Dominik in den Armen seines Vaters und pustet gerade die Kerzen auf der Torte. Es wurden viele Fotos über Dominik in seinen letzten Wochen gemacht und ich habe schon jetzt Gewissensbiss – und entschuldige mich bei den Eltern – dieses Foto geteilt zu haben, aber ich bitte Dich Dir dieses Foto gut anzuschauen.

Auf dem Foto sieht ein Fremder (oder jeder andere, wie wir) einen gesunden, frohen Jungen, der mit der Freude eines Dreijährigen gerade eine Kerze pusten möchte.

Schau Dir bitte seine kleinen Hände an, wie er die Hände seines Vaters unbewusst festhält und lässt, dass sein Vater, an den er immer geglaubt hat, dem er als unschuldiges Kind vertraut hat (wie Dein Kind Dir), ihn aufhebt.

Schau Dir bitte an, wie sein Vater ihn hält und ihm hilft. Schau Dir an, wie auf seinem kleinen Arm die winzigen Muskeln sich anspannen, damit er die große Aufgabe erfüllen kann. Er, der kleine Held jenes Samstags, will die Kerzen pusten, damit er von jedem Anwesenden klatschend und jubelnd gefeiert wird.

Ein Foto ist gut, weil es den Augenblick verewigt, die schönen Momente festhält. Ein Foto ist gut, da es unser Gedächtnis frisch hält, damit niemand, wer ihn einmal gesehen hat, Dominik vergessen wird.

Schau es Dir an, verstehe es und sei dankbar, dass Du noch diejenigen, die Du liebst umarmen darfst. Dass Du Dein Kind jederzeit hochheben darfst.

Dominiks Mission ist, dass auch Du die Gelegenheit hast, die Geschichte seines kurzen Lebens kennen zu lernen. Dominiks Mission ist, dass auch Du Dich durch dieses Kennenlernen ändern wirst und ganz anders denken wirst, wie zuvor.

Dominik, der mein Leben mit seinem Wesen, seinem Dasein völlig verändert hat, wird auch Dir helfen. Erlaube ihm, Dir zu helfen. Das sind also meine Gefühle: enormer Schmerz, ein seltsames, noch nie zuvor gefühltes Kribbelgefühl in meinem Kopf, in meiner Brust. Seit dem Tag, an dem ich die Geschichte dieses kleinen Jungen kenngelernt habe. Ich danke Dir nochmals, ruhe in Frieden kleiner Mosolymanó! (Ich hoffe, ich konnte helfen.)

DOMINIKS GESCHICHTE

Hallo Liebe Leserin, lieber Leser,

leider muss ich Dir heute eine sehr traurige Nachricht mitteilen. Warum? Weil ich denke, dass wir solche Nachrichten einfach nicht ignorieren können und dürfen. Ich konnte, ich kann sie nicht ignorieren. Ich muss Dir diese Nachricht mitteilen und am Ende des Posts werde ich Dir verraten, warum.

„Am 19. August 2014, um halb 4 am Morgen ist der dreijährige Győrer Dominik Horváth, der mit seiner „bucketlist“ in den letzten Monaten im Rampenlicht der Medien stand, gestorben.“

Dominiks Anfälle begannen im letzten Jahr im Frühling und nach der Diagnose wurde ein Tumor aus seinem Gehirn entfernt. Damals dachte man, es gibt Hoffnung auf die volle Genesung aber sein Zustand wurde kritisch, er konnte nicht mehr operiert werden.Die Eltern wurden auf das Schlechteste vorbereitet, dass sie sich von ihrem Sohnverabschieden sollten.

Die Mutter des kleinen Jungen wandte sich an die Öffentlichkeit, damit die Leute ihnen helfen, ins kurze Leben von Dominik mehr Erlebnisse zu bringen. Die „bucketlist“ des schwer kranken Jungen wurde auf Facebook veröffentlicht.

Die Handballspielerin Orsolya Herr besuchte ihn, er war im Studio der populären ungarischen Seifenoper „Barátokközt” (Unter Freunden), konnte in Frankreich EuroDisneylandbesuchen, hat den Startstoß beim Fußballmatch der Győrer Mannschaft ETO gemacht und war Lokführer in einem Nostalgiezug. Damit die Eltern all das mit Energie und natürlich auch finanziell schaffen, schlossen sich Privatpersonen, Promis, Vereine, Organisationen und Redaktionen zusammen, auch die ungarische Polizei und die Ungarischen Staatseisenbahnen nahmen an den Aktionen teil.

Der dritte Geburtstag von Dominik wurde in Vérteskethely organisiert, 150 Motorradfahrer besuchten ihn, das Polizeipräsidium des Komitats Győr-Moson-Sopron überraschte ihn mit Polizeiautos, da Dominik Motorräder und Autos sehr gemocht hat. Die Motorradfahrer aus allen Teilen Ungarns und außerhalb der Grenzen des Landes kämpften mit ihren Tränen, standen Spalier, begrüßten Dominik ganz laut und überraschten ihn mit Geschenken. Der kleine Junge und seine Schwester (der zu dieser Zeit noch verheimlicht wurde, wie krank ihr Bruder ist) durften in den Krankenwagen einsteigen und so lange mit dem Personal kreisen, wie lange sie wollten.

Dominik war von den verschiedenen Fahrzeugen begeistert, in den letzten Monaten seines kurzen Lebens wurden viele seiner Träume wahr: er flog mit einem Flugzeug, fuhr in Feuerwehrautos und Polizeiwagen, fuhr Go-Kart und durfte sogar eine Straßenbahn fahren. Die Geschichte des kleinen Jungen brachte nicht nur das ganze Land zusammen: jede Minute meldete sich jemand bei der Mutter, nicht nur aus Ungarn, sondern auch aus den USA, aus Israel und aus Kroatien.

Die Todesnachricht von Dominik wurde von seiner Mutter auf Facebook mitgeteilt:

„Dominik wurde heute um 3.38 ein kleiner Engel im Himmel.“ (Quelle: Rita Bihari-Horváth, Facebook)

Als ich vor Dominiks Todesnachricht  auf Facebook surfte, sah ich eine Nachricht. Dominiks Mutter schrieb einen kurzen Eintrag, wie sehr es ihr leid tut, dass sie in den letzten Tagen in keiner Weise reagieren konnte, aber – wie sie schrieb – Dominik bekam damals schon Morphium und hatte große Schmerzen. Für eine Mutter ist natürlich ihr Kind das Erste, das ist verständlich. Aber ich machte mir Gedanken darüber, was für ein großes Herz diese Mutter hat, dass sie sich dafür entschuldigt.

Am nächsten Morgen erfolgte das Schlechteste: Dominik Horváth, der immer lächelnde, frohe, dreijährige blonde Junge ist gestorben. Ich kannte ihn persönlich leider nicht, aber seine Todesnachricht erschütterte mich mit elementarer Kraft. Man kann in solchen Situationen nur schwer die Hinterbliebenen trösten, aber ich probierte es trotzdem.

Warum schreibe ich diese Zeilen? Es kann sein, dass auch Du selbst Vater oder Mutter eines Kindes bist. Ich bitte Dich, die Geschichte, das kurze Leben, die Krankheit und die „bucketlist“ von Dominik kennen zu lernen. 

Ich bitte Dich, Deine Augen zu öffnen und zu verstehen, was Du hier gelesen hast, die Eltern von Dominik zum Vorbild zu nehmen, Dominiks heldenhaftes Verhalten und den beispiellosen Zusammenschluss kennen zu lernen, der die letzten Monate eines Dreijährigen schön gemacht hat. Ich bitte Dich, mich anzuhören.

Ich bin auch Vater von einem zwei jährigen Jungen und seit gestern kann ich ihn nicht mehr so betrachten wie früher. Dominiks Geschichte und seine Todesnachricht haben etwas in mir für immer verändert. Ich kann über eine Frage meines Sohnes nicht mehr weggehen, ich kann seine Gedanken nicht mehr oberflächlich betrachten. Ich kann und darf nicht mehr zu müde oder zu deprimiert sein wenn es um ihn geht. 

Missverstehe mich nicht, ich begann mein Kind nicht zu verwöhnen, weil ich meinen Sohn normal und vernünftig erziehen möchte, aber ich sehe ihn seit gestern anders. Und wenn es auch mit ruhigen Worten geht? Und wenn es auch mit Fürsorge und mit Rücksicht geht? Und wenn es auch anders geht, dann warum nicht?

Dominiks unauslöschbare Geschichte hat mir beigebracht, dass ich immer und unter allen Umständen ein besserer Mensch werden muss, besonders dann, wenn es um meinen kleinen Sohn geht, der noch Fürsorge braucht. Dominiks Geschichte wird auch Dich belehren. Und wenn es so wird – ich weiß es – dann ist dieser dreijährige Junge nicht umsonst im Himmel unter den Engeln. Er hat uns allen mit seinem Lächeln, Lebenswille und seiner kindlichen Ehrlichkeit etwas beigebracht.

Dominik, ich möchte mich bei Dir bedanken. Ruhe in Frieden. Ich verabschiede mich  von Dir so, und hoffe, dass ich irgendwie helfen konnte.

MOSOLYMANÓ - TETTEK

Hello kedves olvasóm!

Bevezetőként csak annyit, hogy most harmadszor írok a 2014. augusztus 19-én, életének harmadik évében elhunyt HORVÁTH DOMINIK - MOSOLYMANÓ történetéről. 

Ez a bejegyzés azonban most kicsit másról szól majd. Ha eddig nem volt lehetőséged, akkor a Google segítségével, illetve ugyanebben a blogban: ITT és ITT valamint az ORIGO cikkeiben ITT kellene rákeresned azokra az írásokra, amelyek a drága kis MOSOLYMANÓ szívszorítóan rövid kis életéről, életszeretetéről, VIOLA nevű, hat éves nővére ragaszkodásáról, és az édesanya RITA, az édesapa JÓZSEF által, a betegséggel, majd az elkerülhetetlen halállal szemben vívott heroikus küzdelméről szólnak. (Fontos, hogy elolvasd őket, mielőtt továbblépsz e bejegyzésben.) 

Aztán létrejött a Mosoly Manó Emlékére nevű Facebook csoport. A csoport tagjai, lehetőségükhöz, vérmérsékletükhöz mérten megpróbálnak megtenni mindent, hogy a család fájdalmát enyhítsék. A csoportnak magam is tagja vagyok és nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy beléphettem. 

Azonban a csoport bejegyzései révén tegnap éjjel tudatosult bennem, hogy mindamellett, hogy mélységes empátiával próbáljuk a vállunkra venni a fájdalom egy részét, a családnak -a lelkiek mellett- most valódi, kézzel fogható segítségre is szüksége van, ezért, egy mára már negatív példaként is említhető világjelenség gondolati síkján (Ice Bucket Challenge) elindulva kidolgoztam egy sémát, mellyel sokat könnyíthetnénk e család ez irányú gondjain.

Mint, ahogy azt mindenki, így te is kedves olvasóm tudhatja: -egy daganatos megbetegedés ma még nem játék. A gyógyulás érdekében a szülők -szó szerint még a lehetetlenen is túl- mindent megtettek! Az élet azonban másképp diktált, és Dominik kezelőorvosai kimondták, hogy nincs remény. A család ekkor döntött úgy, hogy -miután már azt sem tudták, mennyit mutathatnak meg Dominiknek ebből a nyárból- megszépítik a Kisfiú utolsó hónapjait.

Mindez azonban azzal, hogy az édesapa még a munkahelyén is felmondott, hogy a lehető legtöbb időt tölthesse Kisfiával, a kezdeti összefogás ellenére is felemésztette minden tartalékukat, és a hasonló sorsú gyermekek megsegítésére születendő (a szülők által életre hívandó, és a Mosolymanóról elnevezendő) alapítvány létrehozása sem két forint. A csoport tagjai -sokan kétségbeesetten- keresik lehetőséget a segítségnyújtásra, hát én kínálnék egy lehetőséget: -Nem kérek sokat, de azt elkérném. És ha lehet, akkor most.

A kis Dominikkal kapcsolatosan született cikkeim, a blog statisztikai rendszere szerint (ma délelőtti adat) kevesebb, mint hat nap alatt 2670 fő olvasót eredményeztek. Semmi mást nem kell tennünk, csupán el kell küldenünk egy ezer forintot (4.22 USD 3.20 EUR) a gyógykezelés idején létrejött:

a K&H Banknál vezetett

10402032-86755574-49521000

-es számlaszámra, 
HORVÁTHNÉ BIHARI RITA 
névre,
DOMINIK 
közleménnyel.

És, hogy hogy jön ide az Ice Bucket Challenge? Roppant egyszerű. Küldj 1000.-Ft-ot. Az utalásról kapott bizonylatot, csekket, monitorképet (stb), fotózd le, töltsd fel az emlékoldalra, oszd meg, és szólíts fel, hívj fel másokat is a segítségnyújtásra, hogy a családnak e súlyos tragédiában, és az alapítvány létrehozása körüli hősies munkában ne kelljen még a mindennapi megélhetés roppant terhével is szembesülnie. Tedd meg, hogy segíthess a családnak, hogy segíthess valahogyan!

Nem vagyok gazdag ember. Még a középosztály alsó szélébe sem tartozom (szerintem), de én az alapötlet által vezérelten és mert már reggel tudtam, hogy meg fogom írni ma este ezt a cikket, ma, kora délután megtettem és befizettem a legelső részletet, mellyel talán megkezdhetjük annak a tandíjnak a törlesztését, melyet a gyermekeinkkel való viszonyunk vonatkozásában, valamint hősiességből, kitartásból, tisztességből, emberi tartásból, anyaságból, apaságból kaptunk e csodálatos családtól. Tedd meg a lelkedért. És, ha az alapítvány megszületik, csináljuk ugyanezt végig egy másik, az egyén számára jelentéktelen 2000.-Ft-al, mert, ahogy az egyik (az alapötlet harmadik pillérét adó) hozzászóló írta: -a sok kicsi sokra megy. (Számolj:  2670 -a blogbejegyzések olvasottsága-, szorozva ezerrel. Nem bonyolult.)

Szerintem tényleg nem sok, amit kérek tőled, tőletek. Ha kétkednél (de ne tedd): -Mindezt a kapcsolattartókkal hajnalban, a családdal még délelőtt megosztva, egyeztetve, a beleegyezésüket, az engedélyüket kérve írtam le és teszem ma közzé, ahol csak lehet. Mindehhez kértem: banki adatokat és még egyszer hangsúlyozom: -engedélyt a családtól, mert ez másképpen nem megy.  

Azt kérded hogyan segíthetsz? Most, a távolból, kézzel foghatóan? Hát elsősorban így. Tedd meg, hogy segíthess a családnak, hogy segíthess valahogyan. Befizetés, fotó, megosztás másokkal. Ilyen egyszerű. Remélem -ezúttal tényleg- segíthettem.

MOSOLYMANÓ - ÉRZÉSEK

Hello kedves olvasóm!

Talán olvastad a ma már önálló oldalként is létező előző bejegyzésemet, ( http://jaszaic.blogspot.hu/2014/08/horvath-dominik-emlekere.html ) amely arról három éves, HORVÁTH DOMINIK nevű, halálos beteg győri kisfiúról szól, akinek még az oly rövid emberi élethez képest is csak egy icipici időt adott az ég.

Rövid földi létének, kis útjának végén, felfogva a felfoghatatlant, a Dominik szülei kezdeményezésére, hatalmas emberi összefogással, a szülők hősies kitartása révén sikerült e kisfiú utolsó néhány hónapját és Viola nevű kislányuk idei nyarát, a szülők által összeállított "bakancslista" alapján olyan csodálatossá tenni, amely csak nagyon kevés, három és hat éves kisgyermeknek adatik meg.

Mosolymanó, ahogy Dominiket becézik, mindezt egy kisfiú természetes és csodálatosan őszinte örömével élhette meg, és szülők úgy intézték, (külön és óriási tisztelet ezért is) hogy Viola, az öccséhez mindenek felett ragaszkodó, hat éves nővére ne érezze, ne sejtse, hogy miért is e csodás nyár. Azután a kis Mosolymanó, 2014. augusztus 19-én, 03 óra 38 perckor -édesanyja szavaival- felment az angyalokhoz. Dominik élete és halála, a szülők munkálkodása olyan erőket mozgatott meg, olyan összefogást hozott létre, olyan példát adott, tisztességből, emberi tartásból, reményből, az élet szeretetéből, mint semmi más ezidáig.

Ahogy olvashattad is az előző cikkben, a kis Dominik előttünk zajló története és fájdalmas halála engem nagyon megérintett. Hasonló korú kisfiút nevelő apaként az egész eddigi életemet értékeltem át, Dominik mosolyának segítségével. És megérintett, hogy minden emberi fájdalmon túl a szülők itt nem állnak meg, hanem szándékukban áll, egy a Mosolymanóról elnevezett alapítvány létrehozása, hogy más, hasonló sorsú gyermekeken segíthessenek a jövőben. Sokan, sokféleképpen reagáltunk, azonban abban mindenki egyetért, hogy a Mosolymanó történetének megismerése átalakította sokunk gondolkodását. Ez a tény és az, hogy rövidesen létrejön az alapítvány, megadta Dominik rövid földi létének célját, küldetését, így ő nem hiába ment fel az angyalok közé.

E rövid bevezető után, melyben ismételten kérlek, hogy ismerd meg Őt már elárulhatom, hogy nem csak erről szerettem volna írni. Ahogy azt tudod, (ha nem, most elmondom), hogy már a bakancslista teljesítésének idején, majd a Mosolymanó halála óta is kapcsolatban állok Horváthné Bihari Ritával, Dominik édesanyjával a Facebookon, ahol sokan, nagyon sokan próbálunk most is segíteni. 

Ma reggel, ahogy minden nap, "benéztem hozzá", és megosztottam a fenti fotót. A kép Dominik harmadik születésnapján készült, Vérteskethelyen, nem is olyan rég: 2014. június 28-án, szombaton. 

Ahogy látod, a Mosolymanó, édesapja kezében, a sok-sok szülinapi torta egyikén fújja el éppen a gyertyákat. Rengeteg kép készült Dominik életében és utolsó heteiben, és én már most -a szülőktől előre bocsánatot kérve- lelkiismeret furdalást érzek, hogy jogot formáltam e kép kiragadására, de dacolva a lelkemmel mégis arra kérlek most, hogy jól nézd meg ezt a fotót.

A képen egy idegen (vagy bárki más, mint mi) egy egészséges, boldog kisfiút lát, aki túlcsorduló örömmel, egy három éves kisfiú boldogságával készül, hogy a kis tüdejét teleszívva az éltető levegővel, elfújja tortájának gyertyáit. 

Kérlek, hogy nézd a kis kezeit, ahogy mindeközben, de tudat alatt, az édesapja biztonságot nyújtó kezeibe kapaszkodva engedi, hogy az apa, akiben ártatlan kisfiúként mindig hitt, és őszintén megbízott, (mint a te gyermeked benned) felemelje. Tudod, olyan nagyon magasra. 

Kérlek, hogy nézd, ahogy az édesapa fogja, biztatja és segíti Őt. Nézd a kis karján, ott a könyökhajlatban, ahogy megfeszülnek azok a pici izmok, hogy teljesíthesse a nagy-nagy feladatot, a gyertyák elfújását, hogy aztán minden jelenlévő, a siker láttán éljenezve tapsolja, ünnepelje Őt, annak a bizonyos, még csak most történt szombati napnak a kis hősét, az ünnepeltet.

A fényképben az a jó, hogy megörökíti, megtartja odaadja nekünk a pillanatot. A fényképben az a jó, hogy frissen tartja, támogatja az emlékezetet és segít, hogy soha senki, aki látta e képet ne feledhesse el Őt!

Nézd, lásd értelmezd, gondold át, és adj hálát az égnek, hogy te magad még megteheted, hogy te magad megérintheted azt akit szeretsz. Hogy felemelheted a kisfiad, a kis gyermeked bármikor.

Dominik küldetése, hogy rövid kis életének történetét megismerd. Dominik küldetése, hogy e megismerés útján átalakulj, hogy  teljesen másképp gondolkodj, mint azelőtt, mielőtt láttad e képet. 

Dominik, aki a létével, rövid kis életével alapjaiban változtatta meg az enyémet, majd rajtad is segíteni fog. Csak engedd meg neki, hogy segítsen. Hát ezt érzem én. Torokszorító fájdalmat, furcsa és még soha azelőtt nem érzett bizsergést a fejemben, a mellkasomban. Minden egyes nap, mióta ismerem a képen látható Kisfiú történetét. Köszönöm hát még egyszer neked, nyugodj békében drága kis Mosolymanó. (Remélem -magam is- segíthettem.)

HORVÁTH DOMINIK EMLÉKÉRE

Hello kedves olvasó!

Ma, egy nagyon, de nagyon nem jó hírrel kell, hogy szembesítselek. Hogy, miért? Talán mert nem lehet elmenni mellette. Talán mert én legalább is nem tudtam, nem tudok. Ráadásul meg kell, hogy osszam veled is és a bejegyzés végén majd azt is megmondom, hogy miért.

"Kedden, (2014. augusztus 19-n) hajnali fél négykor meghalt Horváth Dominik, az a három éves győri kisfiú, aki bakancslistájával állt a média figyelmének középpontjában az elmúlt hónapokban.

Dominik rosszullétei tavaly tavasszal kezdődtek, majd a diagnózis után júliusban rákos daganatot távolítottak el az agyából. Akkor úgy tűnt, van remény a felépülésre, de állapota válságosra fordult, nem lehetett többé műteni. A szülőket felkészítették arra, hogy búcsúzzanak el a gyermektől.

A kisfiú édesanyja, Horváthné Bihari Rita ekkor fordult a nyilvánossághoz azzal, hogy az emberek segítsenek minél több élményt belezsúfolni Dominik hátramaradt, rövidke idejébe. A súlyos beteg kisfiú bakancslistáját a Facebookon tették közre.

Járt nála többek között a kézilabdázó Herr Orsolya, látogatást szerveztek neki a Barátok közt stúdiójába, elmehetett EuroDisneylandbe, ősszel ő adhatta meg a kezdőrúgást a győri ETO meccsén, és masinisztának állhatott egy nosztalgiavonaton. Hogy a kisfiú szülei mindezt bírják energiával és persze anyagilag, arról jó szándékú magánszemélyek, hírességek, egyesületek, szervezetek, szerkesztőségek gondoskodtak, de még a rendőrség és a MÁV is kivette a részét az élménygyűjtésből.

Dominik harmadik születésnapját Vérteskethelyen tartották, az eseményre százötven motoros ment el, a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság pedig rendőrségi járművekkel vonult ki, mivel a kisfiú nagyon szerette az autókat és a motorokat. Az ország minden feléről, sőt, a határon túlról is odasereglett, könnyeikkel küszködő keménymotorosok sorfallal, motorbőgetéssel és ajándékokkal köszöntötték. A kisfiú és nővére, Viola (aki elől akkor még titkolták, hogy kisöccse halálos beteg) beszállhattak a szirénázó mentőautóba és addig körözhettek az egyenruhásokkal, amíg csak akartak.

Dominik rajongott a különféle járművekért, így rövidke élete utolsó hónapjaiban sok kívánsága teljesülhetett: utazott vonaton, repülőn, tűzoltó- és rendőrautón, gokarton és villamosvezetőként is kipróbálhatta magát. A kisfiú sorsa példátlan összefogásra sarkallta az embereket, és nem csak Magyarországon: ahogy az édesanya júniusban a Borsnak elmondta, szinte percenként csörgött a telefonja, jöttek a felajánlások többek közt Amerikából, Izraelből és Horvátországból is. A kisfiú halálhírét az édesanyja közölte a Facebookon: Dominik "ma 3 óra 38 perckor felment az angyalokhoz" - írta. (forrás: nol.hu, facebook: Horváthné Bihari Rita)

Amikor a Dominik halála előtti egy-két napban Facebook-omat böngésztem, egy mellbevágó információval kellett szembesülnöm. Dominik édesanyja tett egy rövid bejegyzést, miszerint sajnálja, hogy nem tudott az őt keresők irányába semmilyen módon reagálni, de, -mint írta- Dominik akkor már morfiumot kapott, nagy fájdalmai voltak. Nyilván egy anyának ilyenkor a gyermeke és nem a számítógép mellett a helye, ez érthető. De tudod elgondolkodtatott, hogy micsoda szív lakozhat az édesanyában, hogy még ő kér elnézést. 

 
Másnap reggel azután bekövetkezett az, amit egyetlen szülőnek sem kívánok: -Horváth Dominik, a mosolygós, vidám, három éves szőke kisfiú végül meghalt. Bár nem volt szerencsém ismerni Őt, ennek ellenére mégis olyan elementáris erővel ütött mellbe a halálhíre, hogy azt nehezen tudnám szavakba önteni. Ilyenkor -bármilyen nehéz, vagy reménytelen is, de- bátorítani, vigasztalni kell a hátramaradottakat. Ez szinte lehetetlen amúgy de, miután a magam módján (elektronikus) kapcsolatban álltam a szülőkkel én, egy rövid üzenet formájában mégis megpróbáltam, mind a segítségnyújtás lehetőségének idején, mind pedig most, amikor -még leírni is szomorú képtelenség- már nincs Dominik.

És, hogy miért a blogbejegyzés, a megosztás? Mert lehet, hogy magad is gyermeket (kisgyermeket) nevelő szülő vagy. Arra kérlek hát, hogy a (nem túl nagy) fáradtságot véve ismerd meg Dominik rövid kis életének, betegsége alakulásának, a "bakancslista" állomásainak és fájdalmas halálának történetét. 
Arra kérlek, hogy értékeld amit olvastál, hallottál, vagy itt láttál. Arra kérlek, hogy nyisd fel a szemed és értsd is meg azt, amit itt megismertél. Végy példát a szülők -és DOMINIK- hősies magatartásából, a lehetetlent nem ismerő összefogásból, amely egy három éves kisfiú életének utolsó két hónapját tette széppé! Arra kérlek, hogy hallgass meg: 

Magam, aki (többek közt) egy valamivel több, mint két éves kisfiú édesapja vagyok, tegnaptól már nem tudok azzal a szemmel nézni a kisfiamra, ahogy azelőtt. Dominik életének története és tegnap bekövetkezett halálának híre valamit örökre eltört bennem. Már nem tudok elsiklani a fiam egy kérdése felett, már nem tudom felületesen látni az ő kis dolgait. Már nem lehetek eléggé fáradt, nyűgös, vagy ideges ahhoz, hogy ne ő legyen az első. Ne érts félre, nem kezdtem el teljes erőből elkényeztetni a gyermekemet, mert normális értelmes, értékes embert szeretnék nevelni belőle, de másképp látom tegnaptól őt. És, ha megy csupán halk szóval, és ha megy csupán értelmes érvekkel és válaszokkal, óvó, kedves gondoskodással, odafigyeléssel, és főleg figyelemmel? És, ha megy másképpen is, mint eddig, akkor pedig miért ne?

Dominik örökre kitörölhetetlen története megtanított arra, hogy minden körülmények közt jobb emberré kell, hogy váljak, különösen, ha a még nagyon-nagyon sok nevelést, tanítást, féltést és gondoskodást igénylő apró fiacskámról van szó. Ha érző lény vagy, Dominik története majd téged is erre tanít e poszt elolvasása és a teljes történet megismerése után. És, ha így lesz -mert így lesz tudom-, akkor ez a három éves kisfiú nem hiába ment fel tegnap az angyalok közé, mert (a szülein és az összefogásban résztvevőkön keresztül) emberségből, emberi tartásból, tisztességből, saját példáján pedig élni akarásból, az élet szeretetéből, vidámságból, egy kisfiú mosolyával, egy kisfiú őszinteségével adott leckét mindannyiunknak azzal, hogy létezett.

Fejet hajtva köszönöm meg ezt neked. Nyugodj békében kedves Dominik. Én, ismeretlenül, így búcsúzom tőled. Remélem segíthettem.

(E blogbejegyzést azért, hogy mindenki, mindenkor láthassa, önálló oldalként is megjelenítettem a főoldal után, életem legfontosabb eseményei közt. Még egyszer köszönöm Dominik!)

Új gépjármű-beszerzési tendert írt ki a kormány

Hello kedves olvasó!

Bár még nem élünk igazi diktatúrában, én azért eljátszottam a gondolattal, hogy hogyan jelenne meg egy hír a fenti cím alatt, a nem is olyan távoli jövőben. Íme:

Új gépjármű-beszerzési tendert írt ki a kormány!

A 2022-es választásokat is könnyedén megugró pártunk (Mert, hogy már nincs is több. -a szerk.-) által létrehozott kormány, élén Lázár Jánossal, utasítást adott Hajdú János rendőr hadseregtábornoknak, a múlt héten a rendőrséget és a hadsereget is beintegráló TEK Egységes Vezérkari Főnökének hogy új, meghívásos közbeszerzési pályázatot írjon ki a Köztársasági Elnök, a Miniszterelnök, valamint további két közjogi méltóság szállítását és védelmét egyben ellátó gépjárművek beszerzésére.

Hajdú tábornok az ötvenegy százalékban állami tulajdonban lévő kecskeméti Nemzeti Mercedes gyárat bízta meg a feladat végrehajtásával. Lapunk (a Nemzeti Magyar Nemzet) újságírója által feltett kérdésre, miszerint miért pont erre a márkára esett a választás, a tábornok több szempontot is felsorolt válaszában.

Elmondta, hogy a képeken is látható Mercedes Pullman 600 Guard tipusú, páncélozott luxuslimuzinok beszerzését az tette szükségessé, hogy a TEK védelmében lévő vezetők utazásainak biztosítása eseménymentes lehessen. Hozzátette, hogy a kiemelt állami feladatok ellátása sok esetben követeli meg a vezetőktől, hogy Budapesten vagy éppen vidéken személyesen jelenjenek meg, különös tekintettel a vidéki stadionokban megrendezett kivégzésekkor. 

Fontosnak tartotta elmondani, hogy bár a TEK a közel tizenöt hónapja tartó fegyveres ellenállást két napja egy mindent elsöprő támadássorozattal, légi támogatással és kommandósok bevetésével ugyan a fővárosban megtörte, de egyes vidéki pontokon a Jobbik által szervezett lázadó csoportok még tartják az állásaikat és a jellemzően könnyű fegyverekkel (kézigránát, aknavető, AK-47) felszerelt terroristák támadásai ellen a Mercedes kiváló védelmet nyújt.

A tábornok elmondta még, hogy a jármű nagyjából egymillió eurós ára (a gépkocsiból tizenöt darabolt rendel a kormány) nem szabad, hogy bárkit elriasszon, ugyanis intő példa a Rogán Antal ellen Budapesten egy hete elkövetett merénylet, amelyben a propaganda minisztert az ellenállók a saját tulajdonú, csak gyengén páncélozott Hummer-ében lőtték agyon, illetve fontos szempontkén jelölte, hogy az állam a gépkocsik vételárának csak a töredékét ( három százalékát) fizeti most, a hátralévő negyvehat százalékot (tekintve a gyártóval kapcsolatos tulajdoni viszonyokat), az elkövetkezendő két évben egyenlíti ki, az ország GDP arányos teljesítményének függvényében.

(Jó szar lenne, ha így lenne nem? Pedig lehet így is.) Remélem segíthettem.