2011. február 22., kedd

ADOLF HITLER (Egy kiállítás margójára)

Hello kedves olvasó!
Mint általában mindenki, úgy én is igyekszem a munkám végeztével, a családi és baráti kapcsolataim ápolgatása közben egy kevés időt arra is fordítani, hogy átfussak a napi bel-és külföldi híreken. Erre mindjárt ott van a kereskedelmi, a közszolgálati televíziók rengeteg hírműsora ugyanúgy, mint az internet napilap formátumban megjelenő portáljainak böngészése.
Tekintettel arra, hogy a belföldi híradások (az elképzelhető összes fórumon) manapság szinte kizárólag a rosszat öntik ránk, mint a gyermekgyilkosság, a svájci frank, a rendőrre támadó bűnözők, az influenza és az ő halálos áldozatai, hogy csak néhány kulcsszóval jelöljem mindennapjainkat, így néha igyekszem elbújni ezek elől a hírek elől a színesek közé. (Mint színház, film, kiállítások, vagy úgy általában a  kultúra.)
Ám a kultúra megnyilvánulásai sem oly egyszerűek mostanában. Ha csak a Nemzeti Színházunkat igazgató Alföldi Róbert úr rendezői kreálmányait említem, sokakban máris felszalad a pumpa. Mellékesen megjegyzem, ez talán nem véletlen, mert a János vitéz női főhősét prostiként kiállítani nem akármi. (Én annak idején nem ilyen értelmezést tanultam, de lehet, hogy én vagyok kissé maradi.)
De térjünk a lényegre! Szintén kulturális hír, hogy a  Berlinben található Deutsches Historiches Museum (Német Történeti Múzeum) nem mást tűzött a zászlajára, mint hogy a német népet (és én úgy gondolom az egész világ összes filozófusát és jóérzésű emberét) hatvanhat éve foglalkoztató kérdést boncolgassa, miszerint milyen is volt a viszony a jó öreg  führer és az ő népe között?
A kiállítás jelenleg is nyitva tart, és a nyolc teremben bemutatott tárgyakon keresztül próbál eljutni a megfejtésig, a híradások szerint nem túl nagy sikerrel. A Hitler und die Deutscen - Volksgemeintschaft und Verbrechen, vagyis "Hitler és a németek - Népközösség és bűntett" című kiállítás a történelmi események vizsgálatával próbálja megállapítani a német nép szerepét az NSDAP (Nemzetszocialista Német Munkáspárt) megalakulásától a Harmadik Birodalom összeomlásáig.
Érdekes kísérlet egy olyan nép részéről, akik a huszonegyedik század németjeiként talán már nem is nagyon értik a múltbéli eseményeket, ahogy -valljuk be őszintén- a mi gyermekeinkben is egyre inkább puszta történelem leckévé degradálódott a téma. 
Mondom ezt azért, mert az én kedves, ám rég halott apai nagymamám emlékezetében még élesen élt a II. Világháború összes őt érintő borzalma. Sokszor mesélt a hatvani vasútállomás bombázásáról, vagy az éppen soros menekülésről. (A front alakulásával mindig el kellett menekülniük az aktuális ellenség -lett légyen az német, vagy orosz- elől, mert szerinte egyik sem volt jobb, pedig sem zsidók, sem kommunisták nem voltunk.) Igen. Az ő emlékezetében még élesen élt ez a sok negatív élmény, hiszen az egyik ilyen téli, "mátrai séta" alkalmával halt meg a legkisebb fiúgyermeke, az akkor még csecsemő Lacika, aki ma valószínűleg az egyik idős nagybátyám lenne, de sajnos még a kisfiúkort sem élhette meg.
Nyilván szinte minden magyar család emlék-archívumában létezik egy-két ilyen információ, s ha ezen archívumokból is lehetne kiállítást rendezni, akkor megtölthetnénk vele további nyolc, tizenhat, tíz-vagy száz-ezer olyan kiállítótermet, amilyenekben most a fent említett, immáron százhúsz-ezer fő által látogatott Hitler kiállítás zajlik.
A hírek szerint az emléktárgyaktól, szobrokon, egyenruhákon, a Hitler számára, német kisgyermekek által írt (néha Miki egeres) képeslapokon át (éles kontrasztot állítva), a haláltáborokban viselt foszlott rabruhákon keresztül, a fogvatartottak által írt levelekig, sokféle tárgy látható. 
A kiállításra belépőt három nagy Hitler portré fogadja, időnként elhalványuló fényben. A képek mögött azonban, amikor azok kivilágítása megszűnik, a nácik diadalmas napjait, majd rémtetteit ábrázoló fotókollázs válik láthatóvá. Vizuális következetesség a szándék kifejezésére? Lehet. A rengeteg bemutatott fotón jól látható a führer egyre növekvő rajongótábora és népszerűsége. A képek láttán még a gondolkodó embernek is el kell ismernie, a volt náci propaganda-gépezet hatékonyságát, hatásosságát, az általuk végzett agymosás erejét, hiszen ennyi pénz-, majd közember nem állhatott önszántából egy ilyen ember, egy ilyen eszme mögé.
A kor német hétköznapjainak bemutatása állt a legközelebb a kurátori szándékhoz. Egy naplóbejegyzés tanulsága szerint hiába volt az NSDAP minden igyekezete, a nagy tömeggyűlésekre csak a jobb anyagi helyzetűek tudtak elmenni. Egy 1935-ös törvény szerint, csak olyan személyek köthettek házasságot, akik nem rendelkeztek örökletes betegséggel. Az árja fajt és alfajait(!), egy külön erre a célra készült tábla segítségével oktatták az általános iskolás gyermekek számára. 
A kiállításról szóló híradások tanulsága szerint azonban az  átlagember és a nácik viszonyára a tárlatokon nem sok minden utal, pedig mindez, erről kellene hogy szóljon. 
Érdekes kiállítás? Egy furcsa történelmi időszak furcsa tárgyainak gyűjtőhelye? Egy letűnt (és sajnos egyre kevésbé ismert) korszak karizmatikus vezetőjének furcsa elképzeléseiről szóló, az emberek kíváncsiságát mégis és éppen ezért felébresztő látványosság? Lehet. De nem volna szabad, hogy a kezdeményezés csak erről szóljon, vagy, hogy a nézők tudatában csak ennyi maradjon meg. 
Mert az Adolf Hitler által hatvanhat éve, sok millió embernek közvetlenül, vagy közvetve okozott trauma bizonyára még mai is élesen él sokak emlékezetében, akik voltak olyan szerencsések, hogy túlélték mindezt és (szegény nagymamámmal ellentétben) esetleg még ma is élnek. Remélem segíthettem.


Nincsenek megjegyzések: