2011. február 20., vasárnap

Hamburger adó

Hello kedves olvasó!


Hogy érdekes felvetés? Nem, nem, nem, ezen már valószínűleg régen túl vagyunk. A dolgok jelen állása szerint kormányunk márciustól bevezeti a gyorséttermek legismertebb termékének nevéről elhíresült adónemet is (bár valószínűleg a legkevésbé lesz köze közvetlenül a hamburgerhez), így nemhogy csökkenne az adók száma, hanem egy újjal ismét bővül. Szerencsére!
Szerencsére, mert szinte már vártam, hogy ez bekövetkezzék. Na persze ez így önmagában nem is igaz, hiszen senki nem szereti, ha pont egy újabb bőrt húznak le róla, de bizonyosan nem kell senkinek közgazgazdasági szakon végeznie az egyetemen, hogy kiszámolja: - a tizenhat százalékos, egykulcsos (mellékesen -néhány ember számára- roppant igazságos) adórendszer bevezetése némi bevételkiesést okozott, így azt valamiből pótolnia kell a kormánynak, az amúgy sok sebből vérző költségvetésben. 
És ha már itt tartunk. Megér egy megjegyzést (sőt megérne egy teljesen új bejegyzést is) az új adórendszer. Aki nem keres valami sokat, az valahogy (már megint) rosszabbul járt. Szerinted ez fair? Az én álláspontom szerint nem. Aki a közszférában dolgozik, annak kompenzálják ugyan a bérét, de aki a versenyágazatban, annak rendesen elengedte a kezét a mi hős kormányunk, így azok számára, akik a rendszer  legalján tartózkodnak, mint a minimálbérből élő beosztott alkalmazottak, nos azok számára még vékonyabb lett a boríték.
Pedig mondjuk a mirelit késztermékeket, gyorséttermi ételeket, magasabb só, zsír, vagy cukortartalmú élelmiszereket és italokat többnyire nem azok fogyasztják, akik csúcsfizetéseikből a hosszú hétvégéiket, a külön erre specializálódott wellness-szállodák szobáiban, medencéiben, szaunáiban, edzőtermeiben és az egészségre kihegyezett konyhákkal bíró éttermeikben töltik.
Félreértés ne essék! Senkitől sem sajnálom a jövedelmét. Aki tanult, aki szakirányú diplomákkal rendelkezik és még nyelveket is beszél, aki mobilizálható, aki ezen képességeivel karriert futott be egy-egy területen és -ezért- (de csakis ezért) megengedheti magának mindezt, attól egyetlen másodpercig sem sajnálom a luxust, amiben él. De valljuk be, ez sajnos nem adatott meg mindenkinek. Sőt! A többségnek, azoknak akik mindezen javakat ki-és megtermelik, bizony nem. 
A bérrabszolgaság fogalma biztosan nem ismeretlen előtted. Nagyjából van egy nem túl jó állásod, ám előtte semmilyen nem volt. A globális munkáltató biztosítja az alapvető jogaidat, és ad annyi fizetést, amiből épp-hogy megélsz. Ezért aztán foggal-körömmel ragaszkodsz majd ehhez az álláshoz és bármit elvárhat tőled a munkáltatód, te megteszed, csakhogy a melód (nyugdíj-és társadalom biztosításod, egészségbiztosításod, fizetésed, lakásod és ezek által például a családod) megmaradjon. Ugye ismerős?  
Nos valószínűleg ők azok, akik, hogy mindenre jusson, olcsóbb élelmiszereket vásárolnak. Ők azok, akik úgy rohannak, hogy néha tényleg csak egy hamburgerre jut idő, miközben a főállásból a mellékállásba sietnek. Ők azok, akik (persze igencsak egészségtelenül étkezve) a hasukon spórolnak, hogy befizethessék mondjuk a gyerek óvodai étkezését.
Ezek után azonban, és most Csiba Gábort, a BAZ megyei Kórház főigazgatóját, az ötletgazdát idézem: - "így akik ezekkel élnek, kötelességük lesz plusz költséggel hozzájárulni az ezek fogyasztásából származó betegségeik gyógyításának többlet kiadásaihoz." -  az én olvasatomban az ötlet nagyon enyhén szólva is erősen cinikusnak tűnik.
A vég kezdete
Vadász Iván a Magyar Adótanácsadók Országos Egyesületének (MAOE) alelnöke szerint az állami kiadások jelenlegi 50%-os mértékét kellene 40%-ra csökkenteni és máris előkerülne pl.: az a 100 milliárdos hiányösszeg is, ami a mai egészségügyi kiadások szükséges mértékét fedezné.  Az IMF és a Világbank közben, akik a semmiből hoznak létre pénzeket úgy, hogy azok soha nem léteztek, mert eleve adósságként jöttek létre, és melyeket kihelyezve igába szoríthatják a világ bármely országát, jót röhögnek rajtunk, vagyis az adott kis ország vezetőin, akik kétségbeesve találgatóznak, ötletelnek, hogy a saját kis pénzügyi egyensúlyukat fenntarthassák.
Sok a zsebbpénz! Adót neki!
Bankadó, hamburgeradó és hát biztosan van még a tarsolyban néhány csodafegyver. Kíváncsian várom, hogy mikor válnak már végre igazi adóalannyá mondjuk a házinyulak, akik jövedelemre tesznek szert azáltal, hogy a gazdájuk megeteti őket. Hívjuk mondjuk szénaadónak? Nem rossz név. Esetleg megadóztathatnánk a halottakat, amikor koporsóba kerülnek, vagy amikor elkészül a síremlékük, mert ezekkel jelentős ingatlanvagyonra tettek szert. Vicces, de nem a legjobb ötlet, mert az utolsó jogi ismereteim szerint a fogantatástól számított harmadik hónaptól a halálunkig vagyunk jogképesek és nem tovább. (Így halálunkkal az adóalanyiságunk is megszűnik.) Igaz e törvény (ahogy az Alkotmány is) bármikor megváltoztatható manapság. 
De van ennél kézenfekvőbb elképzelésem is: - ha már úgy is adóalanyok a gyermekek (mert a tanszertámogatás az ő "vagyonukat" gyarapítja, így adószámra van szükségük) miért ne adóztathatnánk meg (az ÁFA-n túl) a gyermekjátékokra költött lóvét, vagy gyermekruhát, vagy a gyermekek számára vásárolt gyógyszereket? Netalán vessünk ki különadót a gyermekeiket óvodába járató szülőkre, mert dolgoznak, így megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy óvodába járassák a gyermekeiket. Esetleg, a borravaló mintájára adóztassuk meg zsebbpénzt is!? Zsebpénzadó, pompás! Na milyen elnevezés lenne? Vagy legyen inkább a gyermekek fekete jövedelmének visszaszorítására indított kampányban kivetett különadó? Az sem rossz. Remélem segíthettem.

Megjegyzés küldése