2011. március 14., hétfő

Március idusa

Hello kedves olvasó!
Tudtad, hogy március tizenötöde így, hogy március idusa, egy súlyos bűncselekményhez köthető? Azóta nevezetes és ismert így, amióta ezen a napon Brutus és társai, több késszúrással megölték Ceasart, a híres (hírhedt) római császárt.
De nekünk magyaroknak nyilván nem ezért fontos! A magyar nyelvben az idus szót csak és kizárólag a bármely év március tizenötödik napjára alkalmazzuk, megemlékezve ezzel az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcra, és e nemes tett hőseire. 
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar nemzet és Magyarország újkori történetének legfontosabb eseménye. Forradalmáraink a  nemzet identitásának alapköveté tették le ekkor. A forradalmat követő reformok indították meg hazánkat a polgári átalakulás útján és fegyveres önvédelem harcával e cselekedet a nemzeti mitológia részévé vált. A térség, Európa 1848-as forradalmi hullámában is egyedülálló, ugyanis a magyarországi forradalom egyedül jutott el a sikeres katonai ellenállásig. Sikere oly mértékű volt, hogy azt a Habsburg Birodalom csak a cári Oroszországtól kért (és kapott) katonai segítséggel volt képes leverni. Az esemény, melyre 15-én emlékezünk, az a mai napig magyar nemzet leghíresebb háborús konfliktusa.
Az események előzményeként említendő például az 1791. évi X. törvénycikk, amely Magyarországnak jogi függetlenséget biztosított a Habsburg Birodalom többi tagállamaival szemben, valamint az az 1848 előtti több mint húsz év előkészítő munkája, melyen többnyire a reformszellemű liberális nemesség dolgozott.
Az 1847 novemberében utoljára összeült pozsonyi rendi országgyűlés a téli hónapokra szinte kettészakadt. A reformokat másként elképzelő  Ellenzéki Kör és a Bécs támogatását bíró Konzervatív Párt között patthelyzet alakult ki. Ebből az állapotból a kimozdulást az 1848. február 22-én kitört párizsi forradalom híre hozta, majd Kossuth Lajos március 3-án elmondott beszéde adta meg az utolsó lökést az eseményeknek. Kossuth közteherviselést, jobbágyfelszabadítást, népi parlamentet, a Habsburg Birodalomnak pedig alkotmányt követelt. Ez aztán az 1848. március 13-án kitört bécsi forradalomhoz vezetett.
1848. március 15-én, a pesti radikális ifjúság vér nélkül szerezett érvényt a  12 pontnak. Március 16-án már Bécset is elérte a magyar forradalom híre, így V. Ferdinánd megegyezett a mindeközben Bécsben tárgyaló Kossuthtal. 
A folytatást ismered. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök vezetésével megalakult az első felelős magyar kormány, ám a birodalom nem nagyon nézte mindezt jó szemmel. 1848 nyarán az V. Ferdinánd által kiadott iratban a korábbi állapotok visszaállítására adott utasítást, így 1848. szeptember 11-én (milyen érdekes egybeesés) Jellasics horvát bán, és császári altábornagy a Drávát átlépve, 35 000 fős seregével megtámadta hazánkat.
Szeptember 29-én, a Pákozd és Sukoró vonalában felfejlődött magyar honvédsereg megállította, majd csodálatos győzelmet aratott a horvátok felett. Tűzszünetre késztette a kétszeres túlerővel támadó horvát hadsereget, akik itt seregüknek csaknem húsz százalékát elvesztették. Jellasics Győrön át Bécsbe menekült.
Mindezek ellenére (már megint a politikusok) 1848 szeptemberében a kormány (többek közt tárgyalási kudarcai miatt) lemondott, helyébe az OHB (Országos Honvédelmi Bizottmány) lépett, a miniszterelnök védelmi intézkedéseinek végrehajtása céljából. A schwechati csata a 27 000 fős magyar haderő vereségével járt. A téli hadjárat alatt, sok ütközet után a császári haderő bevette Pestet és Budát és berendezkedett ott, majd Kápolnánál (1849. február 26-27.) ismét újabb súlyos vereséget mért a magyar haderőre.
A tavasz hadjárat azonban mindezek ellenére komoly sikereket hozott. 1849. április 19-én győzelem Nagysallónál, majd április 22-23-án, a komáromi csatában a magyar honvédhadsereg felmenti Komáromot. 1849. április 23-án az első huszárok ismét bevonulnak Pestre, és Buda bevétele a cél.
A sok szép siker azonban tiszavirág életűnek bizonyult, ugyanis az orosz intervenciós erők, 200 000 fővel, 1849 júniusában átlépik a magyar határt. A két birodalom hatalmas seregeinek összehangolt támadása megpecsételte a magyar forradalom sorsát. Az országgyűlés július 22-én Pestre, később Szegedre, majd már csak néhány fővel augusztus 11-én Aradra költözött.
1849. augusztus 13-án, Világosnál, az orosz Fjodor Vaszilijevics Rüdiger tábornok előtt, a magyar honvédhadsereg leteszi a fegyvert. Haynau, a magyarországi osztrák főparancsnok haditörvényszéket állított fel, mely több száz tisztet és polgári személyt ítél halálra. 1849. október 6-án, Aradon kivégzik a forradalom tizenhárom tábornokát, valamint ugyanezen a napon sortűz végez a forradalmi idők miniszterelnökével, Batthyány Lajossal és október 25-én Kazinczy Lajossal is. A megtorlás időszaka szinte az 1867-es kiegyezésig tart, mely után hazánk ismét gyors fejlődésnek indul.
A sok nyert csata ellenére a magyar forradalom és szabadságharc végül elbukott, de mi magyarok még mindig jó szívvel emlékezünk az eseményekre és azok hőseire, hiszen harcuk átformálta a nemzet tudatát, vagy ha úgy tetszik, megfogalmazta mi az: - magyarnak lenni!
A kommunista, majd szocialista vezetés később (mi sem természetesebb)  -mai divatos kifejezéssel élve- benyelte magának a forradalmat, ahogy tette, teszi azt a rendszerváltást követő összes párt. (S e feladatban különös élen járt az előző nyolc évben ugyanúgy az MSZP, ahogy a FIDESZ!) 
Ez azonban számomra abszurdum és egyben nevetséges is, mert ha valamiben minden magyarnak egyet kell értenie, az nem más, mint az, hogy az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot és e harc vívmányait nem az egyik, vagy a másik párt vívta, hanem eleink, a magyarok! A magyar szabadságért, a magyar önállóságért és értünk, a ma már független és szabad magyarokért! Ünnepelj és emlékezz hát békés szívvel, magyarként, büszkén, együtt minden más magyarral és főleg csendesen! Remélem segíthettem.

Megjegyzés küldése