Úgy gondolom, hogy egy ilyen címet -legalább a bevezetőben- illik megmagyarázni, így most mindjárt ezt meg is teszem. Szeretem a pénzt. Szeretem, mert a pénz ellenértéke ugye többnyire az áru. Az áru, amelyet a mindennapos megélhetés kapcsán ugyanúgy be kell szereznünk, mint, amikor mondjuk éppen egy új autót, vagy másik lakást vásárlunk, merthogy tulajdonképpen ezek is csak árucikkek. Egy fogyasztói társadalomban, ahol a gazdaságot maga a fogyasztás működteti és tartja fenn, átlag két-három évente cserél autót a jóravaló polgár, mert megteheti és mert erre ösztönzi őt a gazdaság, a reklámokkal, akciókkal, kedvezményekkel és még ki tudja hány kereskedelmi trükk alkalmazásával. (Mondom, egy fogyasztói társadalomban, de nem nálunk. Itt legfeljebb az ország cserél két-három évente gazdát.)
Észrevetted már, hogy bármely nagyobb üzletben soha nem ott vannak a termékek, ahol korábban voltak? Nos, ez is egy ilyen trükk. Az áruház vezetői, az áruház dolgozóit rendszeresen utasítják az áruk átpakolására, ugyanis, ha mindent a megszokott helyén találsz, akkor más cikkeket nem fogsz észrevenni, mert célirányos vásárlóként, a megadott helyeken szerzed be azokat a dolgokat, amelyekre szükséged van. Ám így, hogy folyton keresned kell, olyan, más árucikkektől roskadozó polcok mellett is elfogsz haladni, amelyekre egyáltalán nincs is szükséged, de így észreveszed azokat és (általában mindig) vásárolni fogsz belőlük. Volt már olyan, hogy három kifliért mentél a boltba és mégis két-háromezer forintot hagytál a kasszánál? Ugye milyen sokszor volt így. Nos ez a fent felvázolt pszichológiai trükk alkalmazása miatt történt veled. (Hát igen. gyarló az ember.)
Bár az előbb ezt a kijelentést tettem, most mégis bevallom férfiasan, hogy ennek az ellenkezője is igaz, vagyis, hogy nem szeretem a pénzt. És ez inkább igaz. Nem szeretem, mert a legtöbbször a pénz hiányát észlelem. Érzem az árak növekedését, a termékek rohamos drágulását és a pénzem soha nem lesz több, mert amikor egy kicsivel jobban menne, amikor egy kicsit egyenesbe érnék, amikor egy béremeléssel, egy nem várt átutalással, vagy rokoni ajándékkal épp több pénzem lenne, nos akkor beesik egy váratlan kiadás, egy betegség (ami ugye önmagában sem olcsó dolog ebben a szép új világban), egy büntetés, egy adónem befizetésének határideje, a bank kamatvesztesége (melyet TERMÉSZETESEN ránk hárít az összes), vagy éppen egy elhúzódó és a kisemberre, a svájci frank hitelesre, a fizetésből élőre nagyon keményen ható gazdasági világválság. Így aztán, bár számszerűen a jövedelmed a sokszor sokszorosa a tíz-húsz évvel ezelőttinek, azt baszhatod kedves olvasó, mert csak a felét éri, mint akkor.
Mint mindig, úgy most is egy mai hír az apropója az írásomnak. Hallom, hogy több, a FIDESZ égisze alatt regnáló -a szocialistákkal ellentétben nem álláshalmozó- országgyűlési képviselő-polgármester úr hogy, hogy nem, egyszerre több helyről is felvette azonos címen a pénzt. Na milyen pénzt? Hát persze, hogy a számlával teljes összegben igazolni nem muszáj költségtérítést, mi mást!
Őszintén megvallva, már nem is tudom, hogy mit mondjak most erre. De most komolyan. "Szegény " Humvald polgármester pár "üzlettársával" még most is a fogdán kesereg az elbukott üzleteken, meg a lefoglalt luxusautó-flottán, és hát Hagyó főpolgármester-helyettes priccse is még csak most kezd kihűlni, miután pár napja kiengedték az előzetesből. Nem is beszélve Zushlagról, vagy az egri, meg ki tudja hol máshol naponta megbukó orvosokról, akik rokkantsági nyugdíjhoz juttatnak -némi apróért cserébe- boldog-boldogtalant. (Ezt a bűncselekményt egyébként befolyással való üzérkedésnek hívja a Btk.) Nyilván szeretik a pénzt. Ha csak a napi híradásokat nézem, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy itt aztán mindenki korrupt. A FIDESZ, a választási kampányában élt is e probléma felszámolásának ígéretével, kézlevágással fenyegetve még a saját berkein belül is mindenkit, (ugye jó példával kell előjárni) aki nem átall ilyen csúnya vesztegetési ügybe keveredni.
És akkor most tessék, a parlamenti szék még alig került a fenekük alá, a kis huncut FIDESZ-es honatyák máris csintalankodnak. A dörgedelem persze nem maradt el, fejenként százötvenezer forint büntetést kellett a két renitensnek fizetni.
Húúú! Ez aztán a büntetés! Ennek aztán lesz majd visszatartó ereje! Aztaaaa!
-Nem tudtam, hogy így nem lehet - motyogták szegény képviselő-polgármester urak és az ügy el van intézve. Ezzel persze -mielőtt bárki félreértene- nem azt mondom, hogy a korábbi kormány -nem helyes úton járó- tagjait, vagy a többségi szocialista vezetés bármely posztján üldögélő és a pozíciót mondjuk csalárd módon is kihasználó politikusait, vezetőit fel akarnám menteni. Éppen ellenkezőleg, hulljon a férgese, mert az összes végtagom összes ujján sem tudnám már megszámolni, hogy hány államtitkár, polgármester, párttag, vagy állami tulajdonú cég vezérigazgatója melegíti mostanában a fogda fekvőalkalmatosságait, dehogy. Csak nem volna baj, ha mondjuk a nagy elszámoltató, a megmondó-guru, az a Budai Gyula nevű marionett-báb, vagy nevezzük FIDESZ-avatarnak (vagy az ő madzagjait rángató háttéremberek) mondjuk kicsit következetesebbek lennének. Az úgy egy kicsit becsületesebbnek tűnne. Szerintem.
A pénz forrása pedig sokféle lehet. Lehet az dupla-tripla költségtérítés ugyanúgy, mint mondjuk sukorói telekcsere. Lehet bankrablás, vagy lottóötös, lehet örökség, vagy üzleti haszon. Lehet adóbevétel, melyből (nemcsak az ez miatt oly sokat szidott) rendőr, de az orvos, a tanár a tűzoltó, a katona, a színész, a könyvtáros, a minisztériumi dolgozó, a bürokrata, vagy a te adóforintjaidat duplán-triplán és sok-sok egyéb jogcímen még havonta felvevő országgyűlési képviselő-polgármester is él. (Hozzáteszem, ez utóbbi nem is annyira rosszul, sőt, kifejezetten jó él.)
Amikor a képviselő-polgármester, aki azért olyan magas polcon még nincs talán, hogy a Lázár-féle (állami és önkormányzati adóforintokon fenntartott) Audiban beüljön, betér a nagy áruházba és nem találja azt a három kiflit a megszokott helyén, keresni kezd. Mire megtalálja, (ha Audira még nem is telik neki) akkorra nem két-háromezret, hanem húszat, harmincat hagy a pénztárnál, mert hát a pszichológia rá is hat, és mert egy képviselőnek e kis hazában illik jól élnie. Szereti a pénzt, de nem annyira, mint a még több pénzt, amit azért jobban szeret. Amikor aztán az adókból származó nem kis fizetése, meg a másik fizetése, meg a harmadik fizetése, a bizottsági tagsággal járó plusz juttatása, meg költségtérítése, meg a faszom tudja milyen címen kapott, felvett pénzei is kevésnek bizonyulnak, (mert hát egy képviselőnek ugye illik jól élnie) na akkor lopni kezd. A munkakörét kihasználva tőled, tőlem, mindenkitől. Megválasztottuk, befolyásos embert csináltunk belőle, ő meg majd jól eladja magát, ami nem is lenne baj, ha politikusként tenné. De, mert szereti a pénzt, ezért üzletemberként üzérkedik majd a saját befolyásával. (Ami, mint már említettem, bűncselekmény. Nem játék.)
Te meg, hogy mindezt jól megfinanszírozhasd, majd dolgozol mint egy állat, hogy eltartsd a családodat, meg, hogy befizethesd az adót amiből mindez -amúgy a szemed láttára- megy ezerrel. Ahogy egy régi dakota közmondás is tartja: - aki sokat dolgozik, annak nem marad ideje pénzt keresni. Amikor bemész ma a boltba a három kiflidért (ami mostanában úgy hatvanhat forint), nézz a hátad mögé, mert a képviselőd -ahelyett, hogy érted dolgozna- (a mind újabb és újabb hatóságaival) inkább téged figyel. A nyakadba liheg, mert meg kell tudnia, hogy mennyit költesz, meg hogy mire, meg hogy mit veszel (Vagy eszel?). Esetleg sót, cukrot, kólát, vagy hamburgert? Ejnye-ejnye! De amúgy ezen nem kell csodálkoznod. Audira gyűjt. Remélem segíthettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése