Éhező gyermekek?

Hello kedves olvasó!

Költői lesz a kérdés, amit felteszek, mert előre borítékolható az egyértelmű nemleges válaszod, de:   - Te el tudod képzelni azt, hogy éheznek a gyermekeid? Hát persze, hogy nem! Ezt azért tudom ilyen pontosan, mert mi (internetfelhasználók) nehezen kerülhetnénk ilyen helyzetbe. Persze ne érts félre, nem azért mintha annyira különlegesek lennénk, hanem azért mert az egyszerű tény, hogy napi rendszerességgel vagyunk fent a hálón, az nem jelent mást, mint azt, hogy meg tudjuk fizetni a szolgáltatást. És, ha erre telik, akkor élelmiszerre egészen biztosan.

Éppen ezért (mint már annyiszor), úgy most is pontosítani szeretnék néhány fogalmat. Kezdjük mindjárt az éhséggel, röviden összefoglalnám azt, amit erről tudok. Az éhség nem más, mint az az állapot, amely táplálékfelvételre ösztönöz. Az éhség akkor áll be, amikor a rendes étkezés ideje bekövetezik, vagy, ha az elmúlt. Ilyenkor az éhes ember a gyomrában egyszerre érezhet nyomást és égető érzést, mely erősebb nyálelválasztással, vagy a gyomor korgásával is párosulhat, továbbá a szokott vércukor szint leesésével ez kiegészülhet enyhe (esetleg erősebb) rosszulléttel, valamint ingerlékenységgel is. 

Ebből már egyértelmű lehet a következtetés (hétköznapi módon megfogalmazva), hogy az éhezés az éhség tartóssá válása. Egy átlagos gyermek napi energiaigénye nagyjából 1500-2000 kcal. Ha ezt a mennyiséget csökkentjük, akkor először az izomsejtek és a vázizomzat leépülésével kell számolnunk, majd az immunrendszer meggyengülése a következő lépés, amely állapot (az éhezés megszüntetése nélkül) ezután akár a halál beálltáig is romolhat.

Persze nem mindenfajta éhezésbe kell belehalni. Ugyanis kétféle éhezésről beszélünk. Ilyen az abszolút, amikor a bevitt energia mennyisége és az étel minősége sem megfelelő, valamint létezik a relatív éhezés, amikor a megfelelő energia mennyiség bevitele ellenére, az étel összetétele kedvezőtlen minőségű. Ez az állapot "csak" súlyos alultápláltsághoz, vagy akár (ám ez hazánkra nem nagyon jellemző) hiánybetegségek kialakulásához vezet, viszonylag rövid időn belül. (Ilyen a beri-beri, a golyva,  pellagra, vagy a skorbut.)

Az alultápláltság mérésére kialakult módszer a testtömeg-index mérése. A 18.5-nél alacsonyabb testtömeg-indexű személy már alultáplált, melynek formái az elsődleges alultápláltság (éhínség, szegénység), vagy a másodlagos alultápláltság (betegség, baleset.) 

Én most az elsődleges alultápláltság magyarországi okairól és ezen belül is csupán az érintett gyermekekről szeretnék beszélni. Szeretnék mert ismét befutott egy hír és ismét nem hallani hozzá semmilyen hivatalos reakciót! Tudtad, hogy ma Magyarországon kb.: 1.800.000. fő a tizennyolc év alatti gyermek, akik közül majd négyszázezren! nem tudnak megfelelő táplálékhoz jutni! Rendkívül súlyos adatok, 2011-ben, Európa szívében! 

De mindez csak kiegészítés ahhoz, a riportban bemutatott két -hozzáteszem nem roma- családhoz, ahol az egyikben egy eldugott kis falu sokgyermekes, fiatal családja nem jutott egyről a kettőre, míg a másikban az édesanya lelépett, az édesapa háromszáz kilométerre talált munkát, hogy onnan támogassa anyagilag a hat gyermekét, akiket a nagypapa nevelt. 

Összeszorult a szívem, amikor nagypapa -egyenlően elosztva- kiszámolta a pogácsákat azoknak a gyönyörű, értelmes, kedves gyermekeknek és mindenkinek öntött hozzá fél pohár tejet! 

Az egyik kislány hallhatóan kissé szomorúan, ám mégis halkan, fegyelmezetten, beletörődve jegyezte meg, hogy ő  azért szívesen megevett volna még egyet. Nyilatkozott a jóravaló nagyapjuk is, egy igazi nagy tenyerű, bajszos parasztember, hogy adna ő többet is, de nem tud. És eközben könnyeket morzsolt el a szemében az az idős férfi. Nyilván szégyellte a szegénységét. 

A szintén az ebben a riportban nyilatkozó tanárnő elmondta, hogy a község önkormányzata által a bajbajutottaknak finanszírozott iskolai, óvodai étkeztetés talán az egyik kulcsa a megoldásnak, mert jól látható, hogy egy-egy hétvége után a gyerekek hétfőn, már délelőtt elalszanak, vagy kiszédülnek a padból, annyira éhesek meg, hogy reggelente három-négy szendvicset készít magának reggelire, mert azon az egyen túl, amit megeszik, a maradék háromra mindig akad jelentkező.

Mire is költ az állam?

Képzeld el ezt kedves olvasó! De mos tényleg! Próbáld meg elképzelni, hogy amikor pénteken hazatérnek, már görcsben van a gyomrod, mert már megint tudod, hogy ismét (mint majd minden hétvégén), két és fél nap koplalás vár a gyermekeidre, akiknek nem tudsz elegendő élelmet adni. Képzeld el, hogy három-négy-öt hetente tudsz tejet, húst tenni eléjük és hogy zöldséget, gyümölcsöt pedig egyáltalán nem. Képzeld el, hogy a gyermekeid többnyire kenyéren, tésztákon, üres leveseken (és nagy ritkán) főzelékeken élnek. Képzeld el, hogy korukhoz képest kicsik, vékonyak, mindig fáradtak és elgyötörtek. Képzeld el, hogy az okos és szép gyermekeid sokszor szomorúak és egyre rosszabb eredményeket érnek el az iskolában, mert képtelenek figyelni. 

Képzeld el, hogy hetek, hónapok óta azt érzik, amit fent oly tudományosan leírtam és nincs szinte semmilyen kiút! Szerencsére te, kedves olvasó nem így élsz, hisze itt ülsz a monitor előtt és olvasod ezt az írást, vagyis megengedheted magadnak, hogy internet előfizetést tarts fenn. De sokan, mint látod nagyon-nagyon sokan még csak nem is láttak ilyen monitort. Az ő érdekükben emeltem fel ma a szavam és az ő érdekükben szeretnélek elnavigálni a következő linkekre:

http://www.gyea.hu/ http://www.gyea.hu/ http://www.facebook.com/pages/Gyermek%C3%A9tkeztet%C3%A9si-Alap%C3%ADtv%C3%A1ny/324417361272

http://gyermeketkeztetes.webtelefonkonyv.hu/

http://www.freewebs.com/ehezo/main.html

Ilyenkor persze eszembe jut még egy csomó dolog. Hogy miért, mire és kikre is költ ez az ország sokszor feleslegesen? Hogy milyen kiadásokat is kell finanszíroznunk? (Mondjuk, hogy messzire ne menjek, ott van mindjárt az Államadósság, vagy az I love money  című, ebben a blogban korábban megjelent írásaim.)
Tudod felmerül bennem a kérdés: - egyáltalán miért van szükség ebben az országban egy Gyermekétkeztetési Alapítványra, vagy sok-sok más, hasonló profilú magánszervezetre? Vagyis egy olyan magánkezdeményezésre, amely a problémát megoldani szándékozó emberek sokaságát és pénzét, egyéb javait mozgósítja? Az állam helyett! Mert e hon sok-sok gyermeke éhezik! Pont úgy éreznek, nap, mint nap, ahogy fent leírtam. Szóval remélem, hogy e cikket elolvasva te is felnyitottad a szemed, te is kellőképpen felháborodtál, vagy kellőképpen érzékennyé váltál a problémára mint én vagy, ha már egyáltalán azt megtudtad, hogy létezik ilyen gond, úgy remélem most tényleg segíthettem!